Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülményei a XIX. század végén és a XX. század elején
11. kép. Szalon az 1930-as években színtere is.86 A Blaskovich úrilak helyiségeinek berendezésében erre is találunk példákat. Az ebédlő A főbejárat timpanonos, oszlopos nyitott teraszáról nem egy előszobába, hanem közvetlenül az ebédlőnek és fogadónak használt helyiségbe jutunk. A kétfunkciós, stabil struktúrájú helyiség alapbútorzata a középen elhelyezett, nagyméretű, elnyújtott nyolcszögű lappal ellátott ebédlőasztal. Ez a XIX. század végéről származó bútor nagyságával, zömökségével igen hangsúlyos elem. A folyosóra vezető tapétázott ajtó és a szalon bejárata között állt az alul kétajtós, fiókokkal ellátott tálalószekrény. Ezzel szemben, a fal mellé helyezték e bútordarab párját, a kre- dencet. A felül nyitott, polcos, két fiókos, alsó részén kétfelé nyíló ajtóval ellátott bútor párját 2005-ben vásárolta a múzeum vissza. A dolgozóba vezető ajtó egyik oldalán a három részből álló tálalóasztalka, túloldalán a XIX. század második feléből származott, diófából készült pipatórium került elhelyezésre. (Napjainkban ez a nappaliban található). Állt a szobában egy barna tonettfogas is. A szobában öntöttvas kályha biztosította a fűtést. A fogadónak berendezési tárgya volt még az ívelt formájú vitrin, amiben a családi mügyüjtemény régiségeit helyezték el. Ezzel szemben áll az üvegezett tálalószekrény, ami szintén a 2005-ös vásárlás során került vissza a kúriába. Az ebédlő falait mindig is vadásztrófeák díszítették: szarvas- és őzagancsok, vadkanagyarak, medve-, farkas- és hiúzkoponyák, valamint kitömött madarak. A polc nélküli tálalószekrény felett Rombay István: Két lövésre lőtt három medve cimü olajképe függött. A csillár dámvad-, szarvas- és őzagancsokból készült, középütt petróleum, oldalán gyertyák világítottak. A tápiószelei ebédlő berendezése rendet és fegyelmet sugallt, megfelelt a házirendek és az étkezések szertartásosságának. A középosztály életmódjához tipikusan hozzátartozott a napi háromszori közös étezés. A Blaskovich fivéreknél e helyiség a vendégek fogadásának, étkeztetésének színteréül is szolgált. Az empire szalon A társas élet színtere a vendégváró szoba, a szalon volt, melyben a legelegánsabb bútorokat helyezték el. Már az 1880-as évek elején a középosztály lakásmintájában a szalon fontosságának növekedése nyilvánvaló volt. A szalon megjelenésének szerepét a reprezentációs funkció váltotta ki.87 Ezt a reprezentációs igényt elégítette ki a tápiószelei kúria vendégváró helyisége is. Bútorzata, berendezési és dísztárgyai ezt a jelleget erősítették. A szalon struktúrájának magját az ülőgarnitúra alkotta. A Blaskovich-kúria egyik atmoszférát és környezetet meghatározó bútoregyüttese az empire ülőgarnitúra — írta Körmöczi Katalin a család bútoranyagának elemzésében.88 Az ablakkal szembeni fal mentén állt ez a XIX. század közepéről származó, hat darabból álló ülőgarnitúra, amely a francia császári empire vonulatába illeszthető, pompakedvelő, aranyozott bronzvereteket alkalmazó osztrák-magyar átfogalmazás megvalósulása. Az együttes egy kanapéból, két székből, két fotelből és egy kerek, intarziával díszített asztalkából tevődött össze. A bejárat melletti sarokban álló zöld cserépkályha nemcsak fűtötte, de díszítette is e helyiséget. A bejárati ajtó másik oldalán állt a barna zongora két kis székkel. Az általános megítélés szerint a szalon elképzelhetetlen zongora nélkül. A biedermeier lakások egyik fő bútordarabja, e kor zenekedvelő emberének hangszerszáma.89 E családban Blaskovich János és Mária is tudott zongorázni, s nemcsak itt Tápiószelén, de a fivérek felvidéki kúriájában is megtalálhattuk e zeneszerszámot. 12. kép. Az empire szalon napjainkban (Gócsa Mihály felvétele) Az empire kanapé egyik oldalán a szalon másik jellegzetes bútordarabja, a vitrin állt. A kecses, négylábú, belül bársonnyal bevont polcos szekrényke funkciója a család értékeinek, értékrendjének megmutatása volt. A XVIII. századi, rokokó stílusú, mahagónifából készített, ívelt Üvegezésű vitrinben alt-Wien csészék, üvegedények, XIX. századi miniatúrák sorakoztak. A másik oldalon ugyanezen stílusjegyeket mutató iratszekrényke állt. A sarokban kapott helyet az 1780-90-es években készített késő barokk házioltár. A szalon berendezési tárgyai között egy rózsa86 VADAS József 2001. 82. 88 KÖRMÖCZI Katalin 1993. 62—73. 87 BUZINKAYGéza 1992. 17—21. 89 ZOLNAI Béla 1993. 19. 268
