Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülményei a XIX. század végén és a XX. század elején
társadalomban még nem vezető, de a „mérleget elbillentő réteggé” vált.18 Kosáry Domokos az 1770-es évek elejétől számítja a felvilágosult rendiség kezdeteit.19 A magyar rendiség a XVIII. században átstrukturálódott: a század első évtizedeinek főnemesi vezetésű magyar rendisége a század végére átadta helyét egy, a bene possessionati által dominált magyar rendiségnek. A reformkori társadalmipolitikai felállás már a XVIII. században megtörtént, végbement az átrendeződés az arisztokrácia rovására és a jómódú birtokos köznemesség javára.20 A kereskedelmi, ipari vállalkozásokkal próbálkozó, árutermelő köznemes európai műveltségével, az önálló és korszerű magyar állam megteremtésére elkötelezett politikájával döntő szerepet játszott a magyarországi társadalmi-nemzeti és gazdasági törekvések megvalósításában.21 E réteg birtokainak hozadéka elegendő volt ahhoz, hogy megélhetésük biztosítva legyen. Gazdálkodáson kívül a vármegyékben vállaltak szolgálatot. A megyei közéletben vitt hagyományos szerepük (a főnemességgel ellentétben állandó a jelenlétük a megyékben), politikai törekvéseik képviselete, létszámuknál, vagyoni erejüknél jóval nagyobb jelentőséget biztosított számukra. Ők voltak egy- egy vármegye „igazi” urai, politikai, szellemi világának formálói. A vármegyékben ők a vezetők, a tisztviselők. A köznemesség polgárosuló rétege — amit még a barokk korban kevésbé lehet észrevenni — az országos politikában, az 1820-as évektől átveszi az ország politikai gondolkodásának, egész szellemi életének és a polgári átalakulásnak irányítását.22 A vármegye a kora újkori magyar politikai fejlődés kulcsintézménye volt. A diéták mögött is a vármegyék álltak, az országgyűlés politikai súlyát a vármegyerendszernek köszönhette. Mályusz Elemér szerint a XVIII—XIX. században a megye a köznemesség élettere volt. Szíjjártó M. István Somogy nemesi társadalmában végzett kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az átlagos helyzetű, jómódú birtokos nemesi réteg rendszeres társadalmi kapcsolatok által kialakított élettere volt a megye, a gazdag és befolyásos bene possessionatus családok társadalmi életének valódi keretét viszont a vármegyénél szélesebb földrajzi tér jellemezte.23 Erre bizonyság a Blaskovich család példája is. A Blaskovich család A XVIII. század végén a Blaskovich család öt vármegyében rendelkezett birtokkal és rezidencionális házzal. Jelen dolgozatunknak nem célja e jeles família XVIII— XIX. századi birtok- és lakóviszonyait bemutatni, mivel ezt 2003-ban megjelent tanulmányunkban már megtettük.24 Annak érdekében, hogy a XIX. század végi és XX. századi leszármazottainak, valamint a tápiószelei múzeumot alapító ág életkörülményeit, lakáskultúráját megítéljük, szükséges, hogy rövid áttekintést adjunk a Blaskovi- chok eredetéről, származásáról. Ehhez legnagyobb segítséget a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban a Blaskovich és rokon családok iratai (1422—1839) című forrásanyag biztosítja.25 Genealógiai összefoglalónk végén bővebben szólunk a XIX—XX. század végi birtokosokról, kitekintést adunk a Blaskovich család egyes ágainak magyarországi birtokairól. A Blaskovich család története későn induló, de nagy ívet ígérő, mégis tipikusan magyar köznemesi családi pálya. Első ismert őse a török kiűzése után, a XVIII. század fordulóján társadalmi rangban, előképzettségben és hivatali pozícióban ott tűnt fel, ahol a Grassalkovichok. A párhuzamos indulást személyi és családi kapocs is erősítette, Blaskovich Sámuel (1680 k.—1737) Grassalkovich Juditot (1680 k.—1748), a későbbi Grassalkovich Antal herceg és kancellár nővérét vette nőül.26 A család története teljes bizonysággal csak a Rákóczi- korig vezethető vissza. Ekkor élt és tevékenykedett két testvér: Blaskovich István és Sámuel. Korukra és személyükre az volt jellemző, hogy dönteniük kellett melyik táborba szánjanak, hová tartozzanak. „Apák és fiúk, testvérek és rokonok kerültek így egymás létét, vagyis birtokhoz való jogát tagadó meghasonlásba” — írja a kor szakértője, R. Várkonyi Ágnes.27 A Csáky, Andrássy, Esz- terházy, Forgács családokhoz hasonlóan megosztottan élt a Blaskovich testvérpár is. István a kuruc tábort választotta, Ócskái László főstrázsamestere, majd Rákóczi kapitánya lett. Hadi tetteiért a fejedelemtől 2 aranyos numiz- mát kapott ajándékba.28 Blaskovich Sámuel a labanc erők mellett döntött, ami nem volt nehéz feladat, mivel hivatali működésének színhelye, Esztergom vármegye csak rövid ideig állt kuruc fennhatóság alatt. A császári házhoz való hűségét az az okmány igazolja, amely 1711. december 18 H. BALÁZS Éva 1987. 134. 19 KOSÁRY Domokos 1983. 301—343. 20 SZÍJJÁRTÓ M. István 2006. 11. 21 R. VÁRKONYI Ágnes 1981. 15^t 1. 22 KOSÁRY Domokos 1990. 96—104.; TRÓCSÁNYI Zoltán é. n. 253.; GRÜNWALD Béla 1888. 105—126.; TAKÁCS Mária 1909. 10—17. 23 SZÍJJÁRTÓ M. István 2006. 19—38. — A Blaskovich családfő is a XVIII—XIX. században több vármegyében volt birtokos és közmegbecsülésnek örvendő táblabíró volt. 24 G. MÓRÓ Csilla 2003. 11—123. 25 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (a továbbiakban: SZML) Blaskovich és rokon családok iratai (1422—1839) XIII. f.; ZÁDOR Béláné 1990. 291—307. 26 Grassalkovich Judit, Grassalkovich János (1640—1709) és Egresdy Zsuzsanna (1662—1724) elsőszülött gyermeke. Az édesapa a kuruc időkben Bottyán János generális íródeákja, fogadott fia, majd 1710-ben hadbíró Ocskay László perében. Édesanyja családja, az Egresdyek Trencsén és Nyitra megyében kiterjedt rokonsággal bíró, régi birtokos nemesi család. ZÁVODSZKY Levente 1931.; VARGA Kálmán 2000. 90. 27 R. VÁRKONYI Ágnes 1989. 279. 28 ASZTALOS Miklós é. n. 285. 257
