Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Papp Izabella: Görög nemesi címerek jelképei a XVIII–XIX. században

11. kép: Dionisziosz Popovics nemesi címere. OL Királyi Könyvek LIX. 203. egyértelmű utalás, a jelképek sokfélesége bizonyára a család sokrétű tevékenységének jelzését szolgálja. Az Avakumovics családon kívül több görög nemes is élt az egykori Jászkunság területén. A jászkun közösség­ben azonban a kiváltságos státusz, a redemptus előjogok megelőzték a nemesi kiváltságokat, s ennek következtében itt a nemesi rang nem jelentett különösebb előnyt. Nem élhettek a földesúri jogokkal, személyük után adómen­tesek voltak, de vagyonuk után nem. Fizették az állami adókat, viselniük kellett a katonai beszállásolás terheit és az önkormányzat költségeit. Amikor például a görög származású nemes Astris Mihály 1798-ban Pestről Kun­madarasra kívánt költözni, letelepedési kérelmét csak komoly feltételekkel, annak többszöri megismétlése után teljesítette a tanács. Astris Mihály a feltételeket elfogadva lényegében lemondott nemesi jogairól, s vállalta mindazo­kat a közterheket, melyeket a helyiek is viseltek.51 A görögök a helyi értékrendet tapasztalva maguk is törekedtek a földszerzésre, ami idővel elérhetővé tette számukra a redemptusi státus megszerzését. A XVIII. szá­zad végén, de főként a XIX. század elején már több re­demptus görög is élt a Jászkun Kerületben. A források sze­rint maguk is fontosabbnak tartották ezt a közjogi elis­merést, mint a nemességet. A karcagi Rácz Janovics Mihály ugyan nemes volt, de ritkán használta nemesi elő- nevét, viszont büszkén hivatkozott redemptusi jogaira, amikor például elővásárlást kért a tanácstól.52 A görögök címereiben is kedvelt ábrázolások a termé­12. kép. Konstantinovics András címere. OL Királyi Könyvek LV. 821. szeti képek, az égitestek, a különféle állatok, közülük is elsősorban a sas, nem ritkán két fejjel ábrázolva, de gya­kori a gólya vagy a griffmadár, s a kicsinyeit vérével táp­láló pelikán is megjelenik. Hasonló jelképeket tartalmaz Dionisziosz Popovics püspök címere, melyben a pajzs fölötti kettős kereszt az ortodox vallásra utal, a többi jelkép a magyarok körében is kedvelt és gyakran használt ábrá­zolás. A kozani származású püspök eredetileg görögül beszélt, csak később tanulta meg a szerb nyelvet.53 Görög honfitársait a szerb püspöki székből mindenben támogatta. Püspöksége idején épült a legtöbb magyarországi görög templom, így Pesten, Karcagon, Tokajban, Gyöngyösön, Kecskeméten.54 Érdemeiért I. Ferenc császártól 1797-ben kapott nemességet. Nikolits Vazul 1797-ben mint a Temes megyei kerü­letben lévő görög nem egyesült vallású iskolák igazgatója kapott nemességet.55 Címerén a negyedelt címerpajzsban két jelkép ismétlődik: az első és harmadik rész négy ezüst csíkkal osztott kék mezőjében arany oroszlán felemelt lábával koronát tart. A második és negyedik negyedben piros mezőben zöld hármas halmon repülni készülő fehér gólya látható, csőrében kígyóval, s ez a jelkép ismétlődik a sisak fölötti koronán is. A kígyót elpusztító gólya az egyik legősibb vallási jelkép, amely Máriához, az emberiséget tévútra vezető őskígyó legyőzőjéhez kapcsolódik. A paj­zsot balról piros-ezüst, jobbról kék-arany takaró veszi körül. Tudományos tevékenységre utaló papírtekercs szerepel 51 SZML Jászkun Kerület Közig. Ir. Fasc. 8. No. 692/1798. 54 NAGY Márta 1988. 23—24. 52 SZML Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1799. 384. 55 PAPP Izabella 2004/a. 13. 53 SZINNYEI József 1906. 11—12. 220

Next

/
Oldalképek
Tartalom