Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Papp Izabella: Görög nemesi címerek jelképei a XVIII–XIX. században
PAPP IZABELLA GÖRÖG NEMESI CÍMEREK JELKÉPEI A XVIII-XK. SZÁZADBAN1 „A Symbolismus tehát, melyben gondolat és jel vannak eggyé olvasztva, ama tért foglalja el, mely a szellemi és anyagi világot összeköti, szám nélküli fokozatokon vivén által egyiket a másikig, hogy közbenjáró és kiengesztelő legyen a szellem és anyag között, s meghonosítsa testben az eszmét, eszmében a testet, s kellő egységre hozza össze. ’’ (Erdélyi János)2 Görög nemesek Magyarországon A magyarországi görögség a XVIII—XIX. században igen jelentős szerepet játszott hazánk gazdasági és kereskedelmi életében. A görög gyűjtőnév azokat a balkáni kereskedőket jelölte, akik a fokozódó török elnyomás és a megélhetési lehetőségek hiánya miatt szülőföldjük elhagyására kényszerültek, s ugyanakkor a meglévő hiányokat felismerve jó érzékkel kapcsolódtak be az európai kereskedelembe.3 Bár fogadtatásuk nem volt egységesen kedvező Magyarországon, mégis az a tény, hogy a letelepült görögöknek a második, de főként a harmadik generációja már a magyar lakosokkal egyenrangúan kaphatott nemesi címet, azt jelzi, hogy befogadásuk, asszimilációjuk nem ütközött jelentős akadályokba. A mentalitásbeli hasonlóságon túl ebben fontos szerepet játszott a görögök kiváló alkalmazkodóképessége, tehetsége, vállalkozó szelleme, s minden bizonnyal az a tény is, hogy a befogadó ország, illetve az egyes kisebb közösségek iránti tiszteletüket, hálájukat bőkezű adományokkal, alapítványokkal is igyekeztek kifejezésre juttatni. Ennek is köszönhető, hogy a gazdasági sikereket követően vagy azzal párhuzamosan az idők folyamán a legtehetségesebbek jelentős szerephez jutottak a helyi közösségekben, olykor fontos közéleti tisztségeket is betölthettek.4 A XVIII. század végén és a XIX. század elején pedig a társadalmi hierarchia legfelsőbb szintjére jutva többen közülük nemesi címet, rangot, birtokadományokat kaphattak. Ebben a folyamatban fontos szerepe volt a korabeli magyarországi viszonyoknak is. A görögök nemessé válásának idején a magyar társadalmon belül sajátos tagolódás ment végbe. A szatmári békét követő 100 évben igen jelentős volt a társadalmi mobilitás az országban, megnőtt a rangemelések száma, gyakorivá vált a bárói, grófi és nemesi címek adományozása.5 A XVIII. század második felében folyó porosz, török, majd a francia háborúk, a nemesi felkelésekben való részvétel jó lehetőséget jelentett a nemesi címek szerzésére. Európai összehasonlításban ebben az időben Lengyelországot kivéve Magyarországon volt a legmagasabb a nemesség számaránya (4—4,6%).6 Nem alap nélkül nevezte Maksay Ferenc a korabeli Magyarországot a „sok nemes országának”.7 A nemesítések száma legnagyobb mértékben a XVIII. században növekedett meg az országban. Viszonylag könnyen lehetett nemesi oklevélhez, birtokhoz jutni ebben az időben, de az uralkodók számára a döntés során meghatározó volt a „polgári erények” és főként a tényleges honfiúi szolgálat szerepe.8 Ennek eredményeként igen sok tanult, a kor eszméi iránt fogékony új réteg került a magyar nemesség soraiba, közöttük a hadi szállításokban is jelentős szerepet vállaló görögök.9 A görög kereskedők nemessé válásának útját és lehetőségeit vizsgálva megállapítható, hogy az első görög nemesek lényegében életformájukkal, a kereskedéssel alapozták meg vagyonukat, s ezáltal szereztek olyan érdemeket, mellyel a nemesi címet kiérdemelték. A beilleszkedés, el- magyarosodás folyamata foglalkozásukat tekintve is változásokat hozott. Ennek során ugyanis nemcsak külsőségekben igyekeztek alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz és mentalitáshoz, hanem sokan felhagytak a kereskedéssel, polgári, egyházi vagy tudományos pályát választottak, ahol többen szintén olyan jelentős sikereket értek el, me1 A magyarországi görög nemesekről: PAPP Izabella 2002.20—36. Kiegészítve a Sina család rokonságával: PAPP Izabella 2004/a. 7—20. Ezúton is megköszönöm dr. Benedek Gyula mindenkori önzetlen segítségét, melyet a budapesti kutatásokhoz nyújtott. 2 ERDÉLYI János 1851. Idézi: HOPPÁL Mihály—JANKOVICS Marcell—NAGY András—SZEMADÁM György 1997. 5. (Továbbiakban: Jelképtár) 3 A görög elnevezés nem népi, hanem vallási hovatartozás jelölésére szolgált. A kereskedők között legnagyobb számban görögök, makedovlachok (elgörögösödött románok), szerbek, örmények, bolgárok, bosnyákok, albánok (amótok) érkeztek Magyarországra. BÚR Márta 1985. 2—3. 4 A Jászkun Kerületben a XIX. század elején Jászberényben, Túr- kevén és Karcagon már többen tagjai voltak a helyi tanácsoknak. PAPP Izabella 2004/b. 203—204. 5 PÁLMÁNY Béla 1997. 61—62. 6 GERHARDT Éva 1997. 104. 7 Az 1780-as években végzett népszámlálások alapján a lakosság mintegy 5%-a minősült nemesnek. MAKSAY Ferenc 1984. 294—295. 8 PÁLMÁNY Béla 1997. 89. 9 Füves Ödön a különböző összeírások és nemesi könyvek adatai alapján katalógust készített a leghíresebb magyarországi görög nemes családokról. FÜVES Ödön 1964. 303—308. 213
