Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Zsolnay László: Körmenetek, kegyes társulatok, búcsújárás a XVIII. századi Jászságban
Ötödik Regula Minden botránkozásokat, Isten káromlást, Szidalmas átkokat Parázna szállásokat, rágalmazást, harag tartást, részegsiget és más hasonló jó Keresztény Emberhez illetlen dolgokat távoztassák és mint dögleletes mirigyetfussák hogy mint Krisztusban egy Istennek tagjai és Szűz Anyában Atyafiak a tűrő szenvedő igazz felebaráti szertetett fen tárcsák meg emlékezvén arrúl, hogy úgy hordozzák annak ideiben az égő gyertyákat kezekben hogy Üdvözítőnk mondása szerint mások is látván az ő jó példa adásokat dicsőítsék az Atyát ki a menyben vagyon. Hatodik Regula Hogy ha valaki nagy vétekben másoknak lelki romlásokra tap ásztaltatik és reá bizonyosodik főképpen ha jobbúlását nem láthatni nem méltó hogy a B. Szűz Fiai Leányai közé számláltassék hanem az ollyan a Gyülekezetnek egyenlő akaratyábúl Lelki Pásztoroknak Ítélete szerint ki töröltessék, ha pedig föddésre érdemes mind Lelki Atyától mind a Congregatio elől járóitól a dorgálást jó névén végye, más különben ha büntetésre méltó abban is érdeme szerint tartozik engedelmeskedni és eleget tenni. Hetedik Regula Ennek az Congregationak Tituláris Ünnepe Sarlós B. Asszony tehát azon fő ünnepeket böjtöléssel, Litániával meg előzzék az napját pediglen búcsú járással, Sz. Mise Predicátio figyelmetes halgatásával, Szent olvasó mondással, ha mógyok lészen Sz Gyónással és az Oltári Szentségnek fel vételivel meg tisztelni és Szent Patrónájuknak fel szentelni híven munkálkodgyanak. Az többi ünnep napjait is a Szűz Máriának másoknál ájtatosabban meg ülleni ügyekezzenek. Nyolczadik Regula A Sátoros Ünnepeken és más tellyes búcsúkon Lelkeket tisztítani és az Istennel meg békélleni a Penitentia által serinykedgyenek követvén a Szénit Szűz Anyának alázatosságát ki is amelly Törvinyre köteles nem vala és tudván, hogy Istennél kedves nagy buzgósággal bé töltötte. Ha az búcsú járásban kívántatik jelen létek tehát égő gyertyájok kezekben lévén Sz olvasott imádkozván vagy énekléssel Istent dicsérvén magok zászlójok alatt olly szép rend tartással ájtatoskodgyanak, hogy szemérmetes és Istenes magok viselésével Isteni áldásokra gerjesszenek másokat. Kilenczedik Regula Reggeli Déli és Estveli csendítésre az Angyali Köszöntés, és szokott imádságok által Sziveket Istenhez fel emellyék, munkájok és foglalatosságok között a Jésus, és Mária nevét segítségül híván gyakorrollyák: Szentelt vizet házoknál tartani a gonoszok gonosz szándéki ellen taná- csoltatik: Fiaikat, Leányikat Istenes erkölcsökben nevelni kötelesek egy szóval az Anya Szentegy Háznak egyébb dicsiretes szokásit is másoknál ájtatosabban gyakorollyák. Tizedik Regula Mikor valaki a Gyülekezett béliek közül betegségben esik látogassák és akik ügye fogyottak segítségeket hoz- zájok nyújcsák a beteghez Lelki Atyáról szorgalmatosak légyenek üdein korán ha el nehezedik melléje rendelyen az dékány kik Istenhez tudgyák a beteget gerjeszteni és jó reménységre ébreszék szemeik előtt hordozván a Krisztus szavaitt: hogy valakinek e kisdedek: szeginy erőtlen betegek: közűi egynek cselekedtétek, nékem cselekedtétek. Bizony el nem vész Jutalmatok. Tizen egyedik Regula Ha a beteg az Árnyík világbúi ki szólíttatik mind halála óráján, utolsó vonakodásában Ajtatos fohászkodásokai örök életeit kíványuk néki, mind pedig holta után illy buzgó kívánságai kisírcsük Lelkét az öröké valóságnak útyán. Adgy Uram örök nyugodalmat néki, és az örök világosság fényeskedgyék néki Nyugodjék békességben az öröklétbe amint hogy a végre vonatainak az Harangok. Tizen Kettedik Regula Temetéskor a Congregatio béli Atyafiunak jelen légyenek tisztességét utószor meg adván égő gyertyájokkal és Lelkinek nyugodalmáért kiki mongyon egy olvasott, hasonló mértékben várja sorsát halála után. Ha olly szűkölködő hogy nem volna mivel el takarítattni, a Congregatio tartozik segíteni, végre adgya meg kiki Istennek a Dicsőséget, Szűz Anyának a tiszteleteit Felebaráttyának illendő betsűletett hogy önnön magának nyerhessen örök üdvössígett. Amen Példáim segítségével azt a következtetést mindenképp levonhatom, hogy ha a jászok nem is különlegesek a magyar vallásos élet palettáján, de privilégiumaiknál és gazdasági erejüknél fogva olyan intenzív vallási életet éltek, amelyben megnyilvánult az önmagukról kialakított kép úgy külsőségekben (templomaik), mint a lelki életben is. A XVIII. században olyan templomokat építettek, amelyek kifejezték Ízlésüket, ami a késő barokk pompában nyilvánult meg. E korban a megye többi részén kisebb, kevésbé igényes templomok épültek, csak olyan helyek tudták a jász települések templomaival felvenni a versenyt, ahol a püspök, mint földesúr épített (Tiszaörs), vagy egy erős szerzetesrend építkezett (szolnoki ferences templom). De még az említett helyek sem tudták követni őket a vallásos érzület egyéb megnyilvánulásaival. Keresztek, kápolnák, szobrok tömege fejezi ki a közösség vagy a közösség tehetősebb tagjainak vallásos buzgalmát. Családok nevei hirdetik a szobrok talapzatán saját kegyes tetteiket, s a felújítások bevésett dátumai jelzik, hogy a kései leszármazottak gondozzák még egy évszázad múlva is a szobrokat (pl. a jászalsószetgyörgyi Vizi család Nepomuki Szent János szobrát). Alapítványok jöttek létre, melyek előírták a szobor gondozását, s az ott végzendő vallásos szertartásokat (Dósa Pál jászapáti Mária oszlopa). A megye majd egész területével ellentétben az erős katolikus céhek reguláikban előírták tagjaiknak azokat a normákat és követelményeket, amelyek meghatározták az iparosok szakmai becsülete mellett a „helyes” vallásosságot is. Oltárokat gondoztak, mint a juhászok a jászberényi Vendel oltárt, s zászlóikkal emelték a körmenetek ünnepélyességét. Minden bizonnyal a céhek közösségei hatottak a kívülállók vallásos életére is. Konfratemitások gyűjtötték egybe a híveket, és adtak módot számukra, 209
