Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Zsolnay László: Körmenetek, kegyes társulatok, búcsújárás a XVIII. századi Jászságban
ZSOLNAY LÁSZLÓ KÖRMENETEK, KEGYES TÁRSULATOK, BÚCSÚJÁRÁS A XVIII. SZÁZADI JÁSZSÁGBAN Az egyházi kultusz és a búcsúk életben tartásában Jász- ság-szerte nagy szerepük volt a laikus búcsúvezetőknek, szentembereknek, akik a közösségre erős hatással voltak. Bálint Sándor a középkori licenciátusok, félpapok működésének továbbélésével hozza összefüggésbe őket, úgy tekinti, mint ezek kései utódait. A Jászság török megszállta területén — ahonnan a papság elmenekült, s legfeljebb vándor ferencesek tűntek fel időnként — az efféle embereknek nagy szerepük volt a kultusz életben tartásában.1 Mindemellett azonban figyelembe kell vennünk újabb kutatási eredményeket is a hódoltság végi katolikus lelki élet helyzetéről. A XVII. század második felére az egri püspökség hódoltsági területén félszáznál több olyan településről tudunk, amelyet katolikus pap vagy licenciátus látott el. A gyöngyösi és jászberényi anyakönyvekben a számos váci egyházmegyés pap mellett olvasunk többek között a jászapáti, jászalsószentgyörgyi, jászfelsőszent- györgyi, jászfényszarui, jászjákóhalmi plébánosokról. A gyöngyösi Szent Antal Társulat tagjai között találjuk az egri egyházmegyéből a jászalsószentgyörgyi, jászárokszállási, jászberényi plébánosokat is. Ezek az adatok nem jelentenek kevesebbet, mint hogy a hódoltság utolsó negyedszázadára a plébániahálózat rekonstrukciója és a világi papi utánpótlás biztosítása az egri püspökség megszállt területein nagyrészt megtörtént, s a felszabadulás után a már meglévő alapokra építhettek a századforduló főpásztorai.2 A búcsú elnyeréséhez és a különböző szakrális tárgyak — keresztek, olvasók — egyre nagyobb népszerűségéhez találunk adatot az egri egyházmegye levéltárában az Archívum Vetus 151. számú iratcsomójában. Az iratok nagy száma, melyet engedélyek, külföldi zarándoklatokhoz kiállított útlevelek tesznek ki, mutatja a XVIII. század buzgalmát az egyházmegyében. Emellett megtaláljuk itt XII. Kelemen pápa 1736-ban kinyomtatott szabályzatát és rendeletét arról, hogy hogyan használhatók a búcsú elnyerésével megszerzett tárgyak, és mik a feltételei a búcsú elnyerésének. Ezeket a kis nyomtatványokat szétküldték az egyházmegyében, és fordítást is készítettek róla. Ebből most egy részletet idézek, annak reményében, hogy ez rávilágít arra, hogy a magánáhítat tárgyai a személyes viseletben, illetve a kor otthonaiban, hogyan lehettek jelen, valamint a konfratemitások alapszabályaira is minden bizonnyal hathatott, a kegyes célok és viselkedésmód meghatározásával. „Bútsúk, a mellyeket a tizen negyedik (??) Kelemen Pápa Szentséges Urunk meg Szentelvén az öreg, és közönséges olvasókat, kereszteket, feszületeket, apró faragott vagy öntött képecskéket és ereklyéket a Krisztus híveinek ki enged azokat magoknál tartani, vagy magok hajlékán tartani ha következendő jóságos cselekedeteket véghez viszik. Leg elsőben is mind két nemen lévő Krisztus Híveinek futtára adgya Szentséges Urunk, hogy ha ezen ki adott Bútsúkat el nyerni kívánnyák, szükség képpen tartoznak a fellyebb meg nevezett Ereklyéket, Olvasókat s. a. t. Szentségeket vagy magoknál hordozni, vagy hajlékokban tartani. Azt akarja ezeken felől, hogy az Imádságokat és az alább meg irt mód szerént lévő ájtatos foglalatosságokat a mellyek különösen kívántainak a Bútsúk el nyeréséhez, ki-ki el végezze, vagy magánál hordozván az olvasókat, kereszteket s.a.t. vagy a ki magánál nem hordozza azokat szobájában, vagy hajlékának más tisztességes helyén tartván előttök a hozzá tartozandó könyörgéseket el végezze. Ezen meg Szentelésben lészen neki Szentséges Urunk az nyomtatott és írott képeket, feszületeket, apró faragott vagy öntött képecskéket, Szentségeket, a mellyek vagy vasbúi, vagy czinbül, vagy ólombúi, vagy más egyéb féle törendő és hamar romlandó matériákbúl készíttetnek. Ezekfelett azt akarja Szentséges Urunk, hogy a képek, a mellyek a meg Szentelésre vitetnek azon Szenteknek hasonlatosságát mutassák a kik vagy Canonizálva vannak, vagy a Római Mártírok írott könyvében fel jegyeztetnek. Mindezen elöljáró intések után következik már a Bú- tsúknak, mellyeket ki-ki el nyerhet, és az el végezendő jóságos cselekedeteknek mivolta és rende, tudni illik. Valaki hetenként ettzer az Úrnak, vagy a Szűz Máriának olvasóját, avagy annak harmad részét, vagy az Isteni officiomot, máskép Breviáriumot vagy a B. Sz. Mária, vagy a meg Holtak vagy a Sz. Dávid Penitentzia tartó zsoltárait avagy a Graduális Zsoltárokat el mondgya, vagy ha mást az üdvességnek útyára hoz és a tudatlant oktattya, vagy ha az temleceken lévőket és betegeket látogattya vagy a 1 SZABÓ László 1982.227. 2 MOLNÁR Antal 2005. 78. 203
