Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
kezet. A híd nyílásai 13,7 m + 21,5 m + 13,7 m. A kocsipálya szélessége 5 m, a gyalogjárdáké 1,2—1,2 m. A gyalogjárda mindkét oldalán vaskorlát húzódott, a pillérek felett és a hídfőkben a mellvédek beton-műkő díszítéssel voltak ellátva. A híd a második világháború harcait jelentősebb sérülés nélkül átvészelte.45 Az 1960-as években az új Tisza-híd megépülésével egy időben a Szabadság tér rendezését is elkezdték. Szükségessé vált, hogy a Zagyva-hidat — amely szélesség és teherbírás tekintetében nem felelt meg a korszerű forgalmi követelményeknek — alkalmassá tegyék a közlekedés új igényeinek kielégítésére. A híd meglévő hídfőit és pilléreit meghagyták annyi módosítással, hogy a befolyási oldalon kiszélesítették. A felszerkezetet elbontották és átépítették, a szolnoki Tisza ártéri hídnál is alkalmazott előre gyártott elemekkel. Az új híd háromnyílású, előregyártott elemekből álló, nyolc főtartós, többtámaszú, utófeszített geren- dahíd lett, a nyílások mérete 12,5 m + 20 m + 12,5 m. Az építmény teljes hossza 62,12 m, a 9 m széles kocsipálya mindkét oldalát 2,25 m-es gyalogjáró övezi. A kiszélesített pilléreket vert vasbeton cölöpökkel vették körül. Az új főtartók keresztmetszeti elrendezése hasonló az ártéri Tisza-hídnál alkalmazottal. Az eltérés csak annyi, hogy az ártéri hídnál a szabadnyílás 15,3 m, a Zagyva-hídnál a középnyílás viszont 20 m. A felszerkezetet többtámaszú tartóvá alakítással oldották meg. Egymás mellett 8 db előre gyártott tartót helyeztek el, melyeket a közbenső alátámasztások felett összefeszítették. A híd építési tervdokumentációját az UVATERV készítette, a tervező Szegedi István volt. A kivitelezési munkákat a Hídépítő Vállalat végezte. Az elkészült hidat 1965. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. A híd két végén a háromszög-elemes dilatációs szerkezetet utólag építették be. 1974-ben burkolatcserét végeztek, ekkor az építmény 3 cm vastag kötőréteget és aszfalt- réteget kapott.46 A cibakházi híd A település a XVII. században került a Földváry család birtokába, amely az elkövetkező kétszáz évben a Tiszazug más falvainak révtörténetében is meghatározó szerepet játszott. A források szerint a Jenei család 1469-ben kapott kiváltságot Mátyás királytól a kunszentmártoni és cibakházi révre, amit II. Lajos 1525-ben megerősített. A privilégium utóbb a Jeneiekkel rokon és birtokaikat is öröklő Földváryak kezébe került. A török kiűzése után a Föld- váryak 1727-ben nyitották meg Cibakházánál a tiszai révet.47 Ezt Bél Mátyás is megemlíti Heves megye ismertetése című művében. A jelentőségét bizonyítja, hogy 1827-ben állandó híd épült itt, ami Tiszafüred és Szolnok után a Közép-Tiszavidék harmadik átkelőhelye lett.48 A hídterv 23 pillérrel elkészített építményt ábrázolt, ami magas vízállás mellett is megfelelt. Az egyes tartópillérek öt merőlegesen levert cölöpből álltak, amelyeket két-két átlós gerenda erősített. A hídhoz vezető töltések oldalai a hídfőknél palánkokkal voltak megerősítve.49 A szabadság- harc idején, 1849 februárjában a hídért jelentős ütközetre került sor. Végül július 29-én a visszavonuló honvédség felégette, így utóbb újra csak rév közlekedett itt. Az átkelés a folyószabályozások idején szűnt meg, amikor a község feletti 78. számú átvágással a település több kilométer távolságra került az élő Tiszától. A tiszafüredi Tisza-híd A Tiszaörvény-Poroszló közti tiszai átkelőhelyet már 1248-ban említi IV. Béla oklevele. Ennek szerepét később a Tiszafüred-Poroszlón átvezető rév vette át. A keresztülhaladó Debrecen—Tiszafüred—Füzesabony útvonal évszázadokon át fontos szerepet játszott a kereskedelemben és a szállításban (postaút). 1731 -ben már részletes leírás készült az itt működő hidasról. A Tiszafüred-Poroszló közti tölgyfahidat 1834-ben építtette a regényes életű Józsa György földesúr. Ezt 1844-ben elsodorta a jeges ár, de két év múlva hozzákezdtek helyreállításához, Balthasár János mérnök tervei alapján. A híd fontos szerepet játszott a szabadságharc tiszai harcaiban, ám 1849. július 1-jén a magyar csapatok végül felégették. Az állandó vasszerkezetű híd 1891-ben készült el Feketeházy János tervei alapján, öt nyílással (30 + 3x70 + 30 m). A híd közúti és vasúti forgalmat bonyolított le. 1919-ben felrobbantották, de 1923-ra ismét helyreállították. 1937-ben új vasúti híd építéséhez kezdtek. 1942-re elkészült az új híd pilléreinek szerkezete, és a felső vasszerkezetet is az építés helyére szállították, de a szerelési munkálatokat a hadi események megakadályozták. 1944- ben előbb bombatámadás érte, majd a német csapatok felrobbantották. Helyreállítását 1944 novemberétől 1947- ig végezték, az új vasúti híd pilléreinek felhasználásával. Az ideiglenes szerkezeten 20 évig még a közúti forgalom is folyt. 1962-ben kezdték meg a közúti híd tervezését, ami külsőleg hasonlított a vasútihoz. Ez 1967-ben készült el, s rácsos szerkezete az 1891-es pillérekre került. A híd 270 m hosszú.50 A kiskörei közúti és vasúti Tisza-híd A híd felépítésének fondolata már igen korán, 1845-ben is felmerült. Minden bizonnyal Szapáry József puszta- taskonyi birtokos kereste meg a környező településeket, hogy támogassák az elképzelést. Az akkori tervekből azonban nem valósult meg semmi.51 így Kiskörén csak 1889-ben épült fel teljesen fából a 45 SZML Alispáni ir. 170/1938. 46 Állami Közútkezelő Kht., Szolnok. Tervtár: 3225/1. sz. iratcsomó. 47 SZML KL 7/1926. 48 Heves Megyei Levéltár Heves vármegye közgyűlési jegyzőkönyve 1826. IV-16a/89., 1828. IV-l/a/92., 1830. IV-l/a/96. 49 BAGI Gábor 2007. 69-80. 50 TÓTH Ernő 1998. 37., 59—62., 137—139. 198
