Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
pillérekre zuhantak. A lerombolt híd újjáépítését szovjet műszaki alakulatok már 1944 őszén megkezdték. Ezt a hidat a harcok miatt felrobbantották, majd 1945 januárjában egy újabb ideiglenes hidat építettek. A provizórium az ártérben és a meder felett cölöpözött jármokon feküdt, a medemyílásokba az épen maradt ártéri vasszerkezeteket építették be. Az újjáépítéskor a MÁV úgy döntött, hogy a híd az 1942-es tervek felhasználásával épül fel. Az újjáépítési munkák 1945 novemberében a mederrészbe került roncsok és falromok eltávolításával indultak meg. 1946 szeptemberétől végezték a mederpillér elbontását, majd az új pillér építését. A pillért az 1942-ben kettős céllal létesített (Széchy Endre által tervezett) 70 cm vastag vasbetonköpeny felhasználásával alakították ki. Ez a betonkoszorú egyrészt abroncsként fogta össze a vagdalt és faragott kővel burkolt pillért, másrészt szélesítette azt. Az elkészült pillér csúcsíves kiképzésű, az ívelt részeket faragott kővel burkolták. A mederpillér betonozásával párhuzamosan haladt az ártéri és a parti pillérek építése. Az ártéri nyílások pilléreinek felmenő falazatát magasabbra építették. Az alépítmény munkálatait 1947 januárjában fejezték be. A kivitelezési munkákat a Palatínus Építő Rt. végezte. A vasszerkezetek szerelése az ártéri nyílásokban 1947. március 10-én, a mederszerkezetnél március 29-én indult meg. A medemyílás vasszerkezete 2x96,85 m támaszközű, folytatólagos, kétvágányú, rácsos, párhuzamos övű, a középső támasznál lefelé ívesen magasított alsópályás szerkezet, amely az 1942-ben építettől csak annyiban különbözik, hogy az eredeti 3,6 m vágány-tengelytávolság 4 m-re módosult. A másik eltérés, hogy az új hídnál a szélső támaszoknál alkalmazott ingaoszlopokat elhagyták. A Szolnok felőli oldalon 4 db, a Szajol felőlin pedig 1 db ártéri szerkezet található. Az új szerkezetek kéttámaszú, gerinclemezes, halhas alakú felsőpályás elrendezésűek, 38,9 m támaszközzel. A hídszerkezet szerelési munkáit a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak végezte. Az újjáépített hidat 1947. október 10-én adták át a forgalomnak. A hídszerkezetek terveit a MÁV Hídépítési Főosztálya készítette Dénes Emil vezetésével. A kivitelezési munkákat Szíjgyártó József ellenőrizte.39 Szolnok, I. sz. Zagyva-híd A város képéhez a Zagyván lévő hidak ugyanúgy hozzá tartoznak, mint a Tiszán épített nagy hidak. Napjainkban a Zagyván egy vasúti híd, egy gyaloghíd, három közúti és egy fahíd vezet át. Legjelentősebb a Szabadság térről a Gutenberg térre vezető ún. I. sz. Zagyva-híd. Ez azért is fontos a szolnoki hidak történetében, mivel a források és korabeli metszetek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a város első hídja a Zagyván épült. A Zagyva mai áthidalása ugyanis az évszázadokkal ezelőtt létezett szolnoki vár nyugati oldalán lévő bejárati híd örököse. Szolnok várát a török terjeszkedés ellen 1550-ben Dobó István egri várkapitány kezdeményezésére építették ki. A Zagyva torkolatában a jobb parti magaslaton palánkvárat építettek és ezt vizesárokkal vették körül. A Zagyvának a vár keleti és nyugati oldalán új medret ástak, ez a Zagyva mai medre. A szigeten épült várnak három kapuja volt. A nyugati oldalon elhelyezkedő harmadik kapu — a Zagyva ásott medre felett — a palánkfallal kerített városba vitt. Itt volt a vár felvonóhídja, amely Gorove szerint 1760-ban még állt, a bejárati kapuépítmény pedig még 1812-ben is.40 A várkapu kiképzésére — az albertinai Zyndt Mátyás 1567. évi térképét többé-kevésbé hitelesnek véve — van adatunk. Ezek szerint tömör, erős várkapu védte a bejáratot, felül több lőréssel. Az erős kapuépítménybe szerelt felvonóhíd kezeléséhez több markos ember kellett. A török uralom alatt álló Szolnokot megörökítő metszetek mind feltüntetik a vár és a város között álló Zagyva-hidat. Némelyik 2 sor, mások 4 sor cölöpön ábrázolják.41 A legrészletesebb és legérdekesebb ábrázolás azonban Houfnaglius metszete, mely 1617-ben jelent meg. Itt a vár nyugati kapuja előtt lévő Zagyva-híd egynyílású, kőből vagy téglából épült. A XIX. században ismét fahidakat említettek. 1880-ban építette fel Halpert Nátán máramarosszigeti vállalkozó azt a háromnyílású, 60 m hosszú fahidat, amelyet a közeli művésztelep alkotói ecsetjükkel sokszor megörökítettek.42 A híd nyílásai: 19,45 m + 18,95 m + 18,6 m. A pillérek kettős sorban levert cölöpjármok voltak. Minden egyes járom 16 db függőleges cölöpből állt, a hozzákapcsolt 4 db ferde cölöppel. A jégtörőt a járomhoz erősítették. A hidat 8 főtartó alkotta, minden főtartó 2 db ékelt fenyőgerendából állt. A hídpálya teljes szélessége 8,1 m volt, ebből a kocsipályáé 7 m.43 A századfordulón Szolnokon a helyi tömegközlekedés lebonyolítására az Alcsi vasúti megálló és a vasútállomás között villamosvonalat kívántak létesíteni. A terv végül éppen a Zagyva-híd rossz állapota miatt hiúsult meg, a Zagyván lévő, korhadt fahíd elégtelennek bizonyult a ilyen jellegű forgalom hordozására. Első lépésként a fahíd helyett vasbetonhidat kellett volna építeni. A Ganz készített is terveket a híd átépítésére, ez azonban az 1914 nyarán kitört első világháború miatt lekerült a napirendről. 1918- ban ismét felvetődött a Zagyva-híd újjáépítésének ügye, és újra csak a villamosvonal létesítése kapcsán. 1919- ben a tanácsköztársaság idején Szolnok frontváros lett. Nyáron a Tisza bal partján települt román tüzérség szakadatlan ágyúzásával rendkívüli károkat okozott, a Zagyva-híd első nyílását a tüzérségi tűz teljesen szétrombolta.44 A fahíd helyett 1926-ban kezdték el építeni a korszerűbb vasbeton hidat. 1927. március 17-én tartották meg az új híd próbaterhelését. Az elkészült Zagyva-híd beton pilléreken és hídfőkön nyugvó, háromnyílású, folytatólagos, többtámaszú, négy főbordás, vasbeton gerendaszer39 SZÍJGYÁRTÓ József 1947. — UNYI Béla 1988. 57. 40 BOTÁR Imre é.n. 43. 41 KOMÁROMY József 1943.25. 42 SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Közigazgatási Bizottság ir. 3532/1900. (20. sz. doboz). 43 BOTÁR Imre én. 54. 44 SZML Alispáni ir. Cs. 8. 1876—188476/ 1886. sz. iratcsomó. 197
