Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
Prati kamarai mérnök nevéhez fűződik, aki többek között a szolnoki Tisza-hid terveit is készítette. Ezek 1721 őszéről valók, és az építkezést egy év múlva be is fejezték.25 1739-ben a híd újra elpusztult, a március 12-én éjjel támadt tűzvész következtében szinte az egész város a lángok martaléka lett. Az orkánszerű szél a tüzet rávitte a Tisza-hídra, és azt teljesen elhamvasztotta. A kincstár az elpusztult híd helyreállítására a mátraverebélyi erdőkből hozatott faanyagot, és ezek felhasználásával építették újjá a szolnoki hidat 1740—1742 között.26 1817—1818-ban ismét újjá kellett építtetni a hidat. Ezeket a munkálatokat Tünkéi Ferenc ácsmester végezte. Az építményt azonban 1844-ben a fahidak másik veszedelmes ellensége, a jég pusztítja el. Február 20-án a hidat a Zagyva és a Tisza összetorlódott jege elsodorta. Újjáépítését fenyőfacölöpök felhasználásával 1845. december 10-én fejezték be.27 Az 1848—1849-es szabadságharc idején Szolnok stratégiailag fontos hely, közlekedési útvonalai és a folyón átvivő híd miatt. 1849. január 22-én Perczel Mór csapatai kiverték az osztrákokat a városból. A túlerő miatt azok visszavonultak a Tisza mögé, és az ellenség átkelésének megakadályozására felégették a Tisza-hidat. Március elején a Karger tábornok vezette osztrák csapatok tartották megszállva Szolnokot. A magyar haditerv szerint Damjanich Cibakházánál kelt át a Tiszán seregével, és a folyó jobb partján, Tószeg irányából támadta meg a várost. Az osztrákok Szanda irányából, a megerősitett Tisza-híd irányából számítottak a támadásra. Március 5-én néhány óra alatt zajlott le az ütközet, amely a tiszai hadszíntér első nagy sikerét jelentette. Pár nap múlva a magyar erők a fahidat felégették. Az újjáépítésre 1851—1852 között került sor. Az építési munkálatokra Obermayer Lajos kapott megbízást. A híd a régi helyén épült fel 10 nyílással, a nyílások teljes hossza 192 m-t tett ki. Két falazott hídfő is készült, ezek közé helyeztek 9 kétsoros cölöpjármot. A pillérek szerepét betöltő jármok 8-8 pár cölöpből álltak, a munkához a régi hídból származó cölöpöket is felhasználták. A jármokra helyezték — nyereg- és könyökfákra támasztva — a fenyőgerendákból összeékelt tartógerendákat, minden nyílásban 8 párat. 1886-ban a jégzajlás elleni védelem érdekében kétsoros cölöpözött jégtörők épültek a jármok elé. 1891-ben Szolnokon a Tisza folyót átívelő mederhíd, valamint 6 kis ártéri híd volt.28 Szolnok utolsó fahídja több mint fél évszázadig szolgálta a közlekedést. Ennek tragédiája 1909. március 15-én következett be, amikor a Tiszán levonuló hatalmas jégár elsodorta a faszerkezetet. A hajózás veszélyeztetése miatt szükségessé vált, hogy a mederben maradt mintegy 300 cölöpcsonkot eltávolítsák. A csonkok lefürészelésének lehetőségét a hajózás biztonsága érdekében elutasították, és a maradványok kirobbantása mellett döntöttek. Az alispán emiatt kérte a földművelésügyi miniszter segítségét is. Egy dokumentum szerint 1905-ben már végeztek cölöpkirobbantási munkákat a régi híd roncsainál. Mivel ekkor még állt az utolsó fahíd, csak azt feltételezhetjük, hogy a törökkori híd nyomvonalán épült valamelyik fahíd maradványait távolították el.29 Az akkor elvégzett munkát, illetve pontosságát megkérdőjelezi a Damjanich János Múzeum régészeinek felfedezése 2003 nyarán. A dr. Kertész Róbert vezette csoport ugyanis jelentős mennyiségű cölöpmaradványt fedezett fel a rendkívül alacsony vízben, a Tiszaligethez közeli partszakaszon.30 A fahidak korszaka a város alatt folyó Tiszán ezzel véget ért. A következő híd, amelyet 1911. június 24-én adtak át, már vasszerkezettel és betonpillérekkel készült. A pillérek és a hídfők terveit a Szolnoki Allamépítészeti Hivatal, a vasszerkezetet Mihailich Győző tervezte. Az alépítmény építési munkáit a Gregersen G. és Tsa, a felszerkezetét a dr. Lipták és Tsa cég végezte el. A hídfők és a két mederpillér a vízszintig betonból készült, a víz feletti részeknél azonban már terméskő falazatot alkalmaztak, ezt később vonták be faragott kő burkolattal. A vasszerkezet szerelési munkáit 1910 őszén kezdték el. A híd próbaterhelését 1911. június 21—23. közötti időpontban tartották. A híd két hídfőből és két pillérből állt, nyílásainak beosztása 54,85 m + 79,38 m + 54,85 m. A felszerkezet külsőre az akkori Ferenc József hídhoz hasonlított. Gerber- tartós rácsos gerendahíd volt. Az ünnepélyes átadásra 1911. június 24-én került sor. A Tisza-hidat magasra emelték, hogy a rendkívüli vízálláskor is eljárhassanak alatta a gőzhajók.31 A tanácsköztársaság idején a hadműveletek pusztításai a közúti hidat sem kímélték, a Vörös Hadsereg csapatai aláaknázták, amit 1919. július 27-én egy becsapódó román ágyúlövedék begyújtott, és a híd felszerkezete_felrob- bant.32 A roncsokat 1923—1926 között emelték ki, majd a hidat eredeti állapotának megfelelően állították helyre.33 A közúti hidat 1944 októberében a németek robbantották fel. Ekkor azonban a vasszerkezet annyira megsérült, hogy gondolni sem lehetett a helyreállítására. Az újjáépítés elkezdésével a szolnoki átkelőhelynél a tervezők felfigyeltek egy különös véletlenre. A szolnoki híd pilléreinek nyílásbeosztása ugyanis pár deciméteres eltéréssel megegyezett az 1946-ra elkészült budapesti Kossuth-híd három középső nyílásával. Ezért olyan terv született, hogy a szolnoki közúti átkelőhelyet a Kossuth- híd terveinek felhasználásával állítják helyre. A Tisza-híd 80 m-es nyílásába a Kossuth-híd középső méretével azonos, trapéz alakú rácsos csőszelvényből készült szerkezet került. A híd két szélső nyílásába egy-egy 50 m-es, rácsos típusszerkezetet helyeztek. Mivel ezek nem értek el a parti hídfőig, az 50 m-es darabokat kiegészítették 5,4 m nyílású 25 SCHOEN Arnold 1960. 29—33. 26 SZML KL ir. 7/1926. 27 SZML Szolnok város iratai. Tanácsi jkv. 1816—1843. évek. 28 SZML Magyar Kir. Államépítészeti Hivatal iratai, Szolnok. Szolnoki közúti híd építésére vonatkozó ir. 1902—1924. 29 SZML Alispániir. 23653/1918. 30 KERTÉSZ Róbert—MORGÓS András—NAGY Dénes- SZÁNTÓ Zsuzsanna 2005. 13—28. 31 MICHAILICH Győző 1912. 697—703. 32 CSEH Géza 1989.412. 33 Szolnok Közúti Igazgatóság Tervtár: 4/14. sz. terv. 195
