Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Szikszay Mihály: Régi hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében
mosi köbányábán dolgozó Huterlemer András kőfaragó mesterrel is, a hídhoz szükséges faragott kövekről. 1811-ben kezdődött meg az építkezés. A Sólymoson faragott kövek már júniusban elfogytak, így a Deméndi bányában a Jászapáti részére készített köveket kérték kölcsön. 1812-ben a híd építése tovább folytatódott, a következő évben pedig már be is fejezték. 1813-ban a fedőkövek elhelyezésével elkészült a Tama-híd Jász- dózsán, a költségek végül 19.060 forint 57 krajcárt tettek ki. Az építmény ötnyílású, magas, a közepe felé emelkedő mellvédfalakkal, lapos kosárívű boltozatokkal készült el. A mellvédfal kb. 45 fok alatt hajló szárnyfalakban folytatódik, azonos lejtéssel és kiképzéssel. A fedőkövek jellegzetes faragott kövek, amelyek vaspántokkal egymáshoz kapcsolva végigvonulnak a mellvédfalakon és szárnyfalakon. A híd nyílásai 3 öl 2 láb + 3 öl 5 láb + 3 öl 5 láb + 3 öl 5 láb + 3 öl 2 láb. A teljes hossza 40 m, szélessége 3 öl 3 láb (6,65 m).17 A szolnoki Tisza-híd Szolnok kedvező földrajzi helyzeténél fogva mindig jelentős szerepet játszott az ország közlekedésében. A várost a folyók és utak találkozási pontja tette jelentős településsé, valamint a Tisza két partja közti kapcsolatot biztosító átkelőhely. A honfoglalás idején ez utóbbi a Mély-érnél volt. A Millér (Mély-ér), a Közép-Tiszavidék jellegzetes vízfolyása már régóta ismert, a garamszent- benedeki apátság 1075-ös alapítólevelében is említés történik a Meler (Millér) nevű vízről. Itt kelt át 1074-ben a befagyott Tiszán Géza herceg, majd Salamon király. Az átkelő helye igazolja, hogy a Tisza folyó bal partján a korai Árpád-korban más vízrajzi viszonyok uralkodtak. Holtágak szövevényes rendszere tette lehetetlenné jól járható útvonal kialakítását. így a szolnoki rév még több emberöltőn keresztül a Millér torkolatnál vezetett át. II. András király 1211-ben kiadott és 1214-ben megerősített oklevele szerint III. Béla Boleszláv váci püspöknek engedte át a szolnoki rév jövedelmének egy részét. 1552-ben a török elfoglalta a Nyáry Lőrinc által védett várat. Szolnok végvárként és átkelőhelyként egyre fontosabb szerepet kapott a berendezkedő török birodalomban. 1562-ben itt épült fel az ország első cölöpj ármos Tisza hídja. 18 Ez stratégiai és gazdasági szempontból is fontos volt. A híd építésére utal Verancsics Antal egri püspöknek 1562. március 26-án kelt, Miksa királynak írt levele: „...a budai pasa átkelt a Tiszán s a táborát annak partján Szolnok és Szonda közt elhelyezvén ... visszatért Szolnok várához, ahová a hídépítéshez szállítottak fát csapatainak fedezete alatt.” 1562. május 29-én pedig már a következőket jelenti Miksa királynak: „... Hrusztán budai pasa Szolnoknál van, s már elkezdé a híd építését a vár alatt, a Zagyva vizénél, amint mondják, erős mérvű s olyan széles, hogy rajta két kocsi elfér egymás mellett. A híd egynegyed része már tökéletesen készen van... ”19 A vert tölgyfa cölöphíd a vár délnyugati rondellájától indult ki. Houfnagel 1617-es metszete alapján a Tiszát átívelő nagy híd még a Zagyva medrén is átvezetett, így teljes alakja felülnézetből L betűhöz hasonlított. A tölgy- fahidat járompillérek hordták, és úgy tervezték, hogy a pillémyílások között a sószállító tutajok és sajkák könnyedén áthaladhassanak. A szolnoki tölgyfahíd javítása debreceni ácsok és mesteremberek feladata közé tartozott. Súlyos terhet jelentett ez a debreceniek számára, mivel Szolnok távol feküdt tőlük, s az élénk forgalmú és a jégzajlás rombolásának kitett hidat sűrűn kellett javítani.20 Evlia Cselebi az 1660-as években készített leírást a szolnoki várról. A hídról a következő sorokat olvashatjuk: „... A váron túl a Tisza folyón egy fahíd van, a Gyula vára felől érkező emberek e hídon mennek át... ” A XVII. század második felében véget ér a török uralom hazánkban. 1685. október 18-án Mercy altábornagy serege felszabadította Szolnokot a török uralom alól, ahol a visszavonuló csapatok útját a felgyújtott fahíd füst- és lángfelhője kísérte.21 A város 1685 után a Magyar Kamara birtoka lett, amely átveszi a Tiszán átívelő híd építésének, fenntartásának és jövedelemszerzésének feladatait is.22 1689-ben már a Kamara intézkedett, hogy a híd újjáépítéséhez szükséges faanyagot szállítsák Sápról Szolnokra. Az építkezést végül 1692-ben fejezték be.23 A kuruc seregek 1703. szeptember 21-én foglalták el a szolnoki várat. Rákóczi az elfoglalt Szolnoknak nagy jelentőséget tulajdonított. Végül 1706. szeptember 1-2-án a kurucok a várat és a várost hídjaival együtt égetik fel és hagyják a császáriaknak. Ezek azonnal megkezdték a helyreállítást, ám amikor Rabutin tábornagy Debrecenből 1707 elején Szolnokra érkezett, csak úgy tudott átkelni a folyón, hogy a Tiszán két hidat is felállított. A híd végleges helyreállítására Rákóczi is gondolt. 1710 májusában azt írta Eszterházy Antal kuruc generálisnak, hogy a Mára- marosból jövő tutajok szálfáit Szolnokig úsztassák le, erősítsék meg a vár falait és bástyáit, a megmaradó fákat pedig gyűjtsék össze a Tisza-híd helyreállítására. A híd kijavítására azonban már nem került sor, mert 1710. október 17-én a szolnoki várat a császári csapatok elfoglalták.24 A híd újjáépítése a Rákóczi-szabadságharc után következett be. Ennek végrehajtása báró Dillherr Ferenc szolnoki parancsnok nevéhez fűződik, aki a mederhídon kívül a Szanda felé vezető úton három mocsári hidat is építtetett 1715—16-ban. Szolnok újkori közlekedéstörténetének következő jelentősebb eseménye a XVIII. század első harmadában következett be. Az újraindult sószállítás egyik legfontosabb átkelőhelye a Tiszán Szolnoknál volt. A „Só- út” legfontosabb átkelőhelyeinek kiépítése Fortunato di 17 GALL Imre 1970. 184. 21 MOLNÁR József 1977. 159—161 18 SZIKSZAI Mihály 1991. 9—33. 22 KAPOSVÁRI Gyula 1990. 303. 19 VERANCSICS Antal 1868. 354—356. 23 BOTÁR Imre 1941. 18. 20 HORNYIK János 1862.401. 24 THALY Kálmán 1873.444. 194
