Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága
7. kép. A tallinni „Öhtuleht" napilap szerkesztőségében Egri Máriával és Helgi Viidu művészettörténésszel 1971-ben volt a tudománynak feltárni az igazságot, s érinteni olyan kényes kérdéseket, mint az észt-szovjet (nem orosz!) viszony, a hatalom, az elnyomás és a megaláztatás elleni harc, s a kultúra, a hagyományok szerepe a nemzetté válásban és megmaradásban. Idézzük a bevezető egy jellemző részletét, amely egyben kutatási eredmény is: „Az észt értelmiség valós értékekre építette mozgalmát. Olyan paraszti kultúrára, amely az egész észt nép tulajdona és alávetettségében egyedüli megtartója volt, és amely az alávetett társadalmi helyzetben évszázadokon át kiállta a próbát, bizonyos életminőséget szavatolva. Belső erők és értékek megsokszorozása, az észt kultúra önmagában vett sajátos minősége modernizálása és európaivá tétele volt a cél. Az észt nép kereste rokonait, értelmisége tisztában volt azzal, hogy nem szigetelődhet el. A finnugor népek egyre szélesedő kutatása, a balti népekkel való tudatos kapcsolatépítés szintén jellemző mozgalmukra. Jóllehet főként a svédeknek, németeknek és oroszoknak köszönhetik anakronisztikusán sokáig tartó etnikai alávetettségüket, ez nem járt együtt e népek kulturális értékeinek elvetésével. Sőt éppenséggel gyümölcsöző kapcsolatokat is kiépítettek velük. Épp a kultúra jellege, s ennek a nemzeti törekvések szolgálatába állítása óvta meg őket efféle szélsőségektől. ” Nekik sikerült az, ami nekünk nem: a Györffy István által a Néphagyomány és nemzeti művelődés-ben meghirdetett program megvalósítása. Az, aminek gondolatát felvetve hazánkban ma is pellengérre állíthatnak valakit és leköpdöshetik. Azt írtam fentebb, hogy ez a tudományos munka — úgy tűnik — későn jelent meg. Visszavonom, hisz elszomorítóan aktuális... A kézikönyvek, adattárak szerzője A múzeum néprajzosainak egyik nagy vállalkozása a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz (SZMNA) volt. A megye valamennyi községét egyenként is érintette a kérdőíves gyűjtésre alapozott, Csalog Zsolt és Cs. Pócs Éva elindította munka. A megye falvait nem ismerő gyűjtők számára úgynevezett falulapokat kellett készíteni, melyek a községre vonatkozó legfontosabb történeti, statisztikai adatokat tartalmazták. Ezek összeállítását az 1963-ban legújabb koros történészként munkába álló Szabó László vállalta magára. Szabó István munkába állásakor átvette az adattárat, és ő gondoskodott további fejlesztéséről. Ez a munka jó alkalom volt arra, hogy a megye településeit egyenként, adatszerűén is megismerje. A Damjanich Múzeum Történeti Adattárának elkülönített önálló része lett a Községi Adattár, s messze meghaladta a falulap szempontjait. Az elkészített falulapok is később ennek részévé lettek (DMHA: 1920). A munka lényegében ma sem fejeződött be. 1972-ben azonban lezárult az SZMNA terepmunkaszakasza, és elkezdődött a kötetek szerkesztése. A néprajzi anyag bevezetőjeként szükségessé vált a megye történetének megírása. Selmeczi László a IX—XVII., Szabó István a XVIII—XIX. század történetét dolgozta fel. A két munka 1974-ben jelent meg az SZMNA I.I., kommentárkötetében. A Községi Adattár cédulaanyaga és az elkészített falulapok a munka egyik pillérét jelentették. Szabó István Szolnok megye vázlatos története a XVIII—XIX. században című írása a néprajzi anyag hátterét, értelmezését, kulturális jelenségek összefüggését, magyarázatát könnyíti meg.3 Ilyen szempontból hangsúlyozottan foglalkozik azokkal a tényezőkkel, jelenségekkel, folyamatokkal, amelyek elsősorban a néprajzkutatás, a kultúrtörténet szempontjából fontosak. A munka ezért nem a történeti összefüggések belső logikáját követi, nem ez alakítja szerkezetét, hanem kiemel bizonyos, a népi kultúra szempontjából fontos összefüggéseket, tényeket, és ezek rajzát adja. Jól kifejezi ezt a címben a „vázlatos” jelző. Hangsúlyozottan foglalkozik a településhálózat török utáni rajzával, az újratelepedéssel, a népesség (falvankénti) kontinuitásának, illetve a lakosság származásának kérdésével, a jogviszonyokkal, a földesúri hatalom milyenségével, a felekezeti megoszlással, a vízszabályozás hatásával, közlekedéssel, iparral, kereskedelemmel, különböző polgári (civil) szervezetekkel. Ugyanakkor nem kap hangsúlyos szerepet egy sor történeti szempontból igen lényeges kérdés (pl. a települések mindenkori belső társadalmi viszonyai, birtokmegoszlás, az uradalmak működése, a közigazgatás, a mindenkori hatalom gyakorlásának módja, politikai szervezetek, pártok szerepe), mert az atlasz mint műfaj a települések egymáshoz való viszonyát, a kulturális jelenségek térbeli megoszlását, s nem az egyes közösségek belső szerkezetét jeleníti meg. A megye kulturális vezetése — más megyék példáját követve (Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém) -— a hetvenes évek közepén a megyei levéltárat kérte fel arra, hogy elkészítse a megye községeinek történeti-statisztikai adattárát. A SZÁL (a megyei levéltár akkori neve) igazgatója, Antal Árpád elvállalta a munkát, szerkesztő- bizottság alakult, ám nem voltak, akik az intézménynél a gyűjtőmunkát elvégezzék. Ehhez a levéltár akkori munka3 A megye történetét a honfoglalástól a XVII. század végéig Selmeczi László írta. 18
