Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.
sokkal is növeli. Szőlőtermelése, állatállománya mind jelentősebb. Lakossága a környező falvakból történő bevándorlás útján is emelkedik. A város része lesz Túrtő is. Gyula kényszerű hanyatlásával Túr még inkább előtérbe kerül, kereskedelme-forgalma nő. Jelentőségének egyik jele, hogy az űrmértékeket tekintve szélesedik az ún. „varsányi” és a „thűri véka” használata a Körös és Tisza vidékén (1561).41 42 Túr kiemelkedésének sajátos kifejeződése, hogy 1500-tól a mezőváros a forrásokban NAGH-THWR OPPIDUM formában jelenik meg. Miként láthattuk, a város neve a legkülönbözőbb módón-alakban szerepelt az eddigi oklevelekben, okiratokban (Villa Túr, Twr, Thwr, Villa Thwr, Túrlaka, Tuur ...), a Nagytúr helynévi forma azonban mondhatni, hogy immár egy új település fokozatot rögzít, s amely egyben mint beszélő helynév is értelmezhető. Természetes, hogy a maga hasznát néző török porta teret engedett a jövedelmet biztosító hódoltsági jószágtartásnak és a kapcsolódó kereskedelemnek, amely jelentős mértékben külföldre irányult. A Jászság állatkereskedelmének központja Berény volt, Külső-Szolnok megyéé Mezőtúr. A váci vámnapló 1563—64 között 2213 db Jászberényből áthajtott vágómarhát és 2204 juhot jegyzett fel, ezt a tételt csak a makóiak adata előzi meg. (Az összes exportált állatállomány 30.248 darabot tett ki.) Mezőtúr városából (16 tőzsér) 1612 szarvasmarhát hajtott külhonba, ők vásárolták fel a Nagykunságban és Tiszavar- sányban felhizlalt állatokat is. Berény állatkiviteli szerepét az 1580-as évekre Mezőtúr vette át. A tőzsérek száma 34-re emelkedett, s 1586-ban 1433 db marhát, 1588-ban pedig 5359 darabot exportáltak, valamint 5700 db juhot is. Varsányból két tőzsér-vállalkozó hajtott el összesen 154 szarvasmarhát és 23 lovat. A kunszentmártoni 10 kereskedő pedig 1297 db hizlalt marhát exportált ekkor. Mezőtúr kivitele tehát megháromszorozódott, de a Balkán felé irányuló kereskedelemről csak annyit tudunk, hogy az döntően a túri vállalkozók kezében volt. A török egyébként jószágonként 50 akcse vámot szedett (egy forintot), vám terhelte azonban a jószágkivitelt a magyar hatóságok részéről is. Jelentős gazdaságtörténeti adat számunkra, hogy a budai vámon 1571-ben 119.325 db „túri fekete süveget" vittek át, 1573-ban pedig 78.000 darabot. Meg- említendőnek tartjuk, hogy néhány évtized múltán jelentős szerephez jut a fazekastermékekkel történő kereskedés is. A város fejlődő gazdaságának, ipari sokszínűségének örök tanúi a fennmaradt „ beszélő utcanevek" is: például a Fazekas, Süveges a Felsőrészről, Cserepes, Korsós, Tímár utcák az Alsórészről.43 Ezek az adatok, ismeretek a mezőtúri múlt azon időszakához kapcsolódnak, amelynek eseményeiről jelentős számú írásos dokumentum őrződött meg az Országos Levéltárban, köztük a város tipáriumával megpecsételt néhány irat is. A pecsétes levelek első darabját 1487-ből ismerjük. Ezt az iratot a helyi bírák (Johannes Myke és Johannes Myklos) sötét színű pecsétje hitelesítette. A töredékes nyomat ábrája sajnos teljességgel felismerhe- tetlen. Az 1502. szeptember 9-én kelt mezőtúri pecsétes levél viszont — miként említettük is — speciális vizsgálatok eredményeként igazolhatja azon feltevésünket, hogy ábrája azonos az általunk 1546-ból felkutatott pecsét rajzolatával.44 Ebben az 1546. évi rajzolatban teljes bizonyossággal Mezőtúr városának első pecsétábrája őrződött meg, a korát a Nagykállóba küldött irat hitelessége bizonyítja. A Kállay család archívumi anyagában találtunk rá 1992-ben; ekkor kutattuk Tiszavarsány és Szolnok város XVI—XVII. századi iratait is. A kutatói hivatkozásokban említett tiszavarsányi pecsétes levelet nem találtuk a helyén, így az 1551. évi varsányi nyomat rajzát a Századokban közölt leírás alapján készítettük el.45 (L.: Varsány pecsétképe) A „thwri bírák” 1546. évi levele a Buda eleste utáni nehéz körülmények idején fogalmazódott, soraiból a keserűség árad, elpanaszolva a „nagy háborgatások” eseteit, a szomorú helyzet és a súlyos terhek tarthatatlanságát; azt kérik benne a túriak „Nemzetes Nagy-Kálloy Jánostól, hogy a járandóságok felküldésére és az egyéb deputátu- mok megfizetésére adjon részükre halasztást.” A föl- desúmak címzett levél [Egregio Domino ... Johanni de Nagy Kalló] a következő sorokkal zárul: „Ex oppidi Thwr” Szt. Margit ünnepe utáni 4. napon Anno 1546.- PH.- „Judex et Jurati ex oppidi Nagy Thwr. ”46 Az irat hitelesítéséhez itt már zöld színű viaszt használtak:47 a felhevített viaszra papirfelzetet helyeztek, ezt pecsételték meg a város tipáriumával, s az nyomatot hagyott mind a felzeten, mind a viasz felületén. Ezen utóbbin ismerhettük fel Mezőtúr város jelét, ami egy 1 cm átmérőjű kis körből kidomborodó természetes liliom képét mutatta. A papírfelzet már nem volt az archívumi csomóban, de két másik kötegben találtunk egy-egy olyan 41 BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 19., 24. 42 BENEDEK Gyula 2000. 87—91.; KRISTÓ Gyula 1981. 166.; BOTKA János 1989.219., 228. — Kiegészítés BENEDEK Gyula 2001. 311—327. tanulmányához: 1. a simándi köböl 83 liter (ugyanannyi, mint a kassai). A gyulai köböl ritkán volt használatos = 3 simándival. (KRISTÓ Gyula 1981. 128.) A köböl Túr-vidéki váltóegysége a quartale, a véka volt. A véka mértéke azonban igen eltérő volt szinte mezővárosi körzetenként. Egy simándi köblöt harmadfél (két és fél) varsányi és thúri véka tett ki = 33,2 liter. De volt pl. herényi, szentesi, kenderesi véka is. — 2. kiegészítés: A kunok és a jászok 1580 körül az egri várnak szolgáltattak (Akó néven): búzát, árpát (egri vékában = 72,98 liter), továbbá vajat (pintben), sajtot (darabra): caseus a juhsajtot, a formagia a tehénsajtot jelentette. Egyházi tizedet e népcsoportok nem fizettek, állatok után sem. (BOTKA János 1987. 216.; SUGÁR István 1975. 14., 38., 46.) 43 KOCSIS Gyula 1986. 26—50.; BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 20—21. 44 BENEDEK Gyula 2000. 100—101., 154—155.; OL P-343. Kállay cs. It. 1526—1569. Fasc. 3. No. 242. 45 NAGY Gyula: Régi magyar községi pecsétek. In: Századok, Bp. 1877. 173. — SZAKÁLY Ferenc 1990-ben még látta a pecsétet. 46 OL P-343. Kállay cs. Lt. 1526—1569. Fasc. 3. No. 242.; Az egyoldalas levélen, kívül zárópecsét nyoma is látható. 47 A kiváltsággal rendelkező helyek általában zöld viasszal pecsétel- hettek/pecsételtek; például a Kolbász-széki nagykunok kapitánya (1629), Karcag, Kisújszállás városok, Hódmezővásárhely (1614), Kismatja 1606-tól). A vörös viasszal történő pecsételés engedélyezése a középkort követően is külön kitüntetésnek, kiváltságnak számított. Csak néhány tekintélyes város bírt ilyen joggal. (Századok, 1868. Pest. 724.) 176
