Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bagi Gábor: A jászok XV. századi szállásainak kérdéséhez
8. Összegzés helyett Langó Péter 2006-ban megjelent tanulmánya szerint — Berény mellett — a „középkor végén biztosan jász település volt: Fényszaru, Ágó, Árokszállás, Hajóhalom, Négyszállás, Dósa, Apáti, Rassangszállás, Kisér, Boldogháza, Újszász és Jászszarvas, biztosan nem jász birtoktest volt Pusztamonostor, Kerekudvar, Szentgyörgy, Tótkér, Jánoshida, Alattyán, Haczok, Iva, Kér, Mizse, Sári, Ivány, Káptalanpüspöki, Berta(Gerla)szentgyörgy, Telekszállás. Jász származású nemesek birtoka volt Kozmadamján- szállás, Mihálytelke, Fenékpuszta, Necsőegyháza, Füged- egyháza, Lantha és Kürt...”257 Véleményem szerint ez a felsorolás alapos korrekcióra szorul, mivel 1526 előtt jóval több településnél mutatható ki jász kapcsolat, mint azt korábban hitték. Ha a jászok korai területét meg kívánjuk jelölni, akkor a források alapján bizonnyal a négy jász székkezdeményre (Berény, Négyszállás, Fényszaru, Árokszállás), valamint esetleg Apátira kell gondolnunk. Ezek zömét a XIV. század végén már említik. Részint ezek területéből válhatott ki Dósa, Jákóhalma és esetleg Ágó is. A korai szállások között valószínűsíthető Kísér (a feltehetően a határában később kialakult, és utóbb abba olvadt Rassanggal), de nem sokkal lehetett újabb a Barthalyosok birtoka sem (Borsóhalma, Mihálytelek faluk, Fügedegyház, Necsőegyház, Lanthó puszták). Szentkozmadamjánt a XV. század elején népesítették be a Négyszállásiak, de még 1541 előtt újra pusz- tásodott. Végképp nem tudunk viszont mit kezdeni Újfaluval, amelynek kapcsán még a Jászságon kívüli lokalizálás lehetősége is felmerült. Valószínű ugyanakkor, hogy a magyar nemesi kapcsolatok ellenére a XV. század elejétől az egykori Alattyániak birtokain az eredetileg pusztaként említett Ladány, Alsó- szentgyörgy és Boldogháza-Szentjakab — bizonytalan fele részei — is jásszá váltak, akárcsak a bizonytalan eredetű Felsőszentgyörgy, Újszász (és vele a határában lévő Szarvas). Szentimre pusztaként olvadt be Berény határába, míg néhány esetben (Mezli, Szentandrás) inkább csak használati és nem tulajdonjoga lehetett a jászoknak. Ugyanakkor Madaras, Pazsán és Vidszállás megléte vitatottnak tűnik. Noha dolgozatunkban alapvetően a jász szállások, valamint a Jászság területének kialakulására koncentráltunk, semmiképpen sem hagyhatók figyelmen kívül e folyamat kapcsán a jász kapitányi családok. Az Újszásziaknak pl. 1526-ra sikerült Újszászt (és Szarvast) nemesi birtokká változtatniuk, s talán e folyamat bizonyos lépései sejthetők Felsőszentgyörgyön is. Úgy tűnik, a Jászság peremterületeiről olykor volt esély a leválásra, különösképp ha ehhez felsőbb pártfogókat sikerült találni.258 Ámde a magyar uralkodóknak nem állott érdekükben a jász és kun szállások tömegesebb nemesi birtokokká alakítása, mivel ezáltal a közvetlenül a saját, illetve az udvaruk ellátására fordított adókat (a királyi magánjövedelmet!) csökkentették volna.259 A jász kapitányoknak adományozott birtokok Jász módon való élése” ezt is jelentette. Végezetül még annyit: rendkívül elgondolkodtatóak az ismert jász kapitányok, illetve kapitányi családok közötti kapcsolatok. Magam korábban a kiséri Madarasok és az Újszásziak részleges azonosságát feltételeztem, de bizonyosan ez volt a helyzet a Barthalyosok és Peték esetében is. Ismét csak hangsúlyozni kell, hogy a jász kapitányi családok nevei a korban még gyakorta változtak, és valójában kevesebbel számolhatunk a korszakban, mint arra korábban következtettek.260 IRODALOM ÁBEL Jenő—SCHRAUFF Károly 1890. Magyarországi tanulók külföldön II. Bécsi egyetem. Bp. BAGI Gábor 2002. Megjegyzések a jászok terjeszkedéséhez a XV. század első felében. In: Ember és környezete. (Szerk. Tolnay Gábor.) A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 58. Szolnok. 125—135. 2005. Illéssy János, a történész levéltáros (1861—1905). In: Zounuk, 20. Szolnok. 339—360. BALÁSSY Ferenc 1875. A körmöczi levéltárnak a Kátay-nemzetségre vonatkozó oklevelei és azok feltűnőbb részletei. In: Századok, 246—252. 1891. A jászok idetelepítése és keresztény hitre térítése. Adatok az egri egyházmegye történetéből. III. 1. fiizet. Eger 1—36. BALÁSSY Ferenc—SZEDERKÉNYI Nándor 1890. Heves vármegye története II. A mohácsi vésztől Eger elestéig. Eger BAYERLE Gusztáv 1998. A hatvani szandzsák 1570. évi összeírása. A Hatvány Lajos Múzeum Füzetei, 14. Hatvan BÁRTFAI SZABÓ László 1905. A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. I. köt. Bp. 1938. Pestmegye történetének okleveles emlékei (1001—1598). Bp. é. n. Heves megyei regeszták. Kézirat a gyöngyösi Mátra Múzeum Adattárában BENEDEK Gyula 1990. Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. In: Zounuk, 5. Szolnok. 249—290. 1996. Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből. 1301—1400. In: Zounuk, 11. Szolnok. 249—342. 1997. Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 15. századi történetéhez. 1401—1500. In: Zounuk, 12. Szolnok. 269—351. 257 LANGÓ Péter 2006. 90. 258 Hasonló sajátosság figyelhető a Nagykunságban. Itt 1392-ben Mária királynő engedélyezte János pói kapitánynak, hogy elnéptelenedetett pói birtokára jobbágyokat telepíthessen, akik felett nemesként ítélkezhetett. GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 250. 259 Feltehetően a kunok és jászok adóit még Zsigmond király rendelte a budai és visegrádi királyi várak, azaz az ott székelő királyi udvar ellátására, és ez a helyzet 1541-ig fennállt. KUBINYI András 1964. 67—96. 260 BAGI Gábor 2002. 134—135. 165
