Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Havassy Péter: A gyulai várnagyok és alvárnagyok archontológiája
Brandenburgi György (1484—1543) őrgróf, a gyulai uradalom fóldesura (In: ERDMANN—HAVASSY2001. 83.) MELLÉKLET Brandenburgi György őrgróf rendszabályai 1520. május 11. Gyula várának várnagyai és udvarbírója számára a jövőben betartandó rendszabály 1. (Továbbá) a várnagyok saját személyükre és a 16 lovasra kapjanak évente két időpontban 182 forint fizetséget. Ugyanők kapjanak 14 hordó bort, vagy minden egyes hordó (bor) helyett 10 forintot. Kapjanak a gyulaiak 175 köböl gabonát. 50 disznót. Egy palack olaj helyett 5 forintot. Konyhai támogatásként 80 forintot. Két öltözet ruhára 14 forintot. Ezen kívül Ábránffy Péter úr kapjon 100 forintot. 2. A bírságok, amelyek egy forint értékűek, illetve kisebbek, azoknak fele része jusson nekik és a méltóságos úrnak, amelyet az udvarbíró gyűjtsön össze. A nagy bírságok pedig, azaz a fej- és jószágvesztés és a hetivásárok szabadsága, ezekből és a hasonlókból ne több jusson a várnagyoknak, mint egy forint, a fennmaradó teljes összeget az udvarbíró hajtsa be. Amikor azonban a nagyméltóságú kegyet gyakorol, akkor az ilyen esetben sem a várnagyok, sem az udvarbiró ne hajtson be semmit. A jogos bírságokat pedig, amelyek ítéletből származnak, és nem másokat, akár erőszak árán is tartozzanak behajtani, a bíróktól és a falusi elöljáróktól a régi szokás szerint tartozzanak mindig a bírságot követelni, és maguktól a szegényeket sehol se fosztogassák. 3. Azokból a bírságokból és büntetésekből, amelyek a szökevény ökörhajcsároktól vagy juhászoktól származnak, hasonlóképpen a várnagyoknak jusson a fele rész, a másik részt a méltóságos úr számára hajtsa be az udvarbíró. 4. (Továbbá) ugyanezen várnagyoknak az udvarbíró határozza meg a széna [mennyiségét] lovaik tartására. 5. Maguk a várnagyok, akiket a nagyméltóságú úr magához hív közgyűlésre vagy nyolcadra, legfeljebb egyikük menjen oda, ahol az úr lesz, a másik maradjon a várban. 6. Az udvarbíró maguknak a várnagyoknak és a vár gyalogos katonáinak negyedévente tartozzon fizetségüket megfizetni. Az élelmezést illetően a fenti meghagyáson kívül az udvarbíró semmivel ne tartozzon nekik. 7. Ha valamely falu vagy közösség bírságra ítéltetik, bírság címén a várnagyoknak nem több mint egy forinttal tartozik, a többivel pedig nekünk. 8. A halászok által a vár számára szokásos halakat illetően pedig a fele rész jusson a várnagyoknak, a másik felet pedig az udvarbíró tartsa meg a nagyméltóságú úr számára, továbbá az udvarbíró mindig válogatott minőségű halakat tegyen az árokba a nagyméltóságú úr számára, azaz csukákat és pontyokat. 9. Amikor a megyei bírósági közgyűléseket tartják, amelyeken a nagyméltóságú úr javairól van szó, a várnagyok egyike saját költségén mindig legyen jelen, és a nagyméltóságú úr ügyvédeivel együtt jól és híven mozdítsa elő az ügyeket. 10. A fent említett szénát, amit a várnagyok lovai számára tartozik adni, a nagyméltóságú úr 25 ölben állapította meg, amit nekik az udvarbíró tartozik adni. A rendszabály, amelyet a nagyméltóságú úr az ö Gyula várában elrendelt 1. Először, hogy minden hónapban valamennyi embert illetően, akinek valamilyen ügye van a várnagy, az udvarbíró és a városi bíró előtt, készüljön számadás valamennyi bevételről, kicsikről és nagyokról egyaránt, bármilyen néven neveztessenek is, és hogy mind az udvarbíró, mind az ítélkező (!) városi bíró tartozzon erről feljegyzéssel. 2. Hogy az alvárnagyok és a gyalogosok tegyenek esküt a nagyméltóságú úrnál, és őket az udvarbíró negyedévente fizesse, és hogy tartozzanak engedelmességgel a várnagynak és az udvarbírónak, és hogy maguk a gyalogosok éberen őrködjenek [a vár] jó őrizetén. Amikor valami munka folyik a kertekben vagy a majorban, akkor az egyik gyalogos legyen felügyelője azoknak a munkavégzőknek. 3. Hogy a birtokok officiálisai avagy ispánjai hasonlóképpen tegyenek esküt az úrnak, és semmilyen bírságot ne kaphassanak, csak azt, amit ama hely bírója állapított meg, amely bírságokról az ispán tartozik az egyik feljegyzéssel, a másikkal pedig a bíró, akár pénzösszegeket, akár állatokat, akár más javakat illetően. 4. Hogy egyetlen officiális se engedje a nagyméltóságú úr földjeit használni, hacsak nem az ő szegény jobbágyai 145
