Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Régészet - Patay Pál: Régészeti kutatásaim Szolnok megyében
A Duna—Tisza-közi középső vonal, a klasszikus Csörsz árka, amelyről a Jászság egyik helysége, Árokszállás is a nevét nyerte.13 Ennek a jászsági szakaszát Soproni Sándorral jártam be 1964-ben. A sánccal kapcsolatban egy érdekes vízrajzi jelenséget figyelhettünk meg. A Gyöngyös-patak észak felől nekifut a sáncnak, majd derékszögben megtörve annak árkában fut kelet felé tovább. Az évszázadok folyamán azonban a fordulóban a víz mélyen kimarta az árok déli oldalán a belőle kiásott földből emelt töltés oldalát, és ma már egész félkömyi hurkot alkotva fordul vissza, hogy az egykori árokban folyhasson tovább. Bejártuk 1966-ban és 1967-ben a Csörsz-rendszerhez nem tartozó, Szelevénytől Biharpüspökiig húzódó Körösmenti Ördög árkának Szolnok megyei szakaszát is.14 Ebben segítségünkre voltak a Damjanich János Múzeum akkori munkatársai, azaz Selmeczi László, Stanczik Ilona és Tóth József restaurátor is, sőt a Kungyalu és Öcsöd közötti, mintegy 15 kilométeres szakaszon maga Kaposvári Gyula is velünk tartott. Sajnos nemcsak itt, de a sáncnak Békés és Bihar megyei szakaszain sem találtunk olyan lelőhelyet, amely megásva feleletet adhatott volna nekünk a készítési idejének megfejtéséhez. Viszont megfigyelhettük, hogy a medrét minduntalan változtató Körös több helyen — Öcsöd és Mezőtúr közelében — az idők folyamán elmosta az egykori sánc árkát és töltését. A sáncot — hogy egykori méreteit megismerjük — Kungyalunál át is vágtuk. Az árkot eredetileg 2,65 m mélyre ásták, és a felszínen egykor kb. 5,5 m széles volt. Egyébként az átvágást végző munkacsapat tagja volt — akkor még mint egyetemista —- egy azóta neves néprajz- kutatónk, Barna Gábor is. Szolnok megyei emlékeim közé tartozik egy vízi motorcsónak-túra is. Amikor 1964-ben felmerült a kiskörei duzzasztó és a Tisza-tó létesítésének terve, a Nemzeti Múzeum vezetősége szorgalmazta, hogy az ezzel kapcsolatos munkákat megelőzően fel kell kutatni az elárasztandó területen lévő régészeti lelőhelyeket, és azokon feltárásokat kell végezni. Nagykörű példáján okulva az is felmerült, hátha vannak lelőhelyek, melyeket a Tisza egyébként is pusztít, amelyeknek rétegsorait, esetleg az altalajba ásott gödreit a folyó omló partjában a víz felől fel lehet ismerni. Kaposvári Gyula által megszervezve egy szép nyári napon, a Vízügyi Igazgatóság szárnyas motorcsónakján hárman, Kaposvári Gyula, Korek József és magam Szolnoktól Tiszafüredig végighajóztunk a Tiszán. Azonban hiába figyeltük odamenet is, visszaúton is a meredek szakadópartokat, lelőhelyek nyomára nem akadtunk. Az 1970-es években terepmunkán már nem vettem részt Szolnok megyében. A nyugdíjazásomig (1982. dec. 31.) azonban mint régészeti szakfelügyelő évente akár többször is megfordultam a Damjanich János Múzeumban. Tájékozódtam a muzeológusoknál a terep-, úgyszintén a belső múzeumi (pl. leltározási) munkájukról. Megbeszéltem Kaposvárival a tapasztalataimat, ő lelkesen ismertette a terveit, elképzeléseit, majd tapasztalataimról ugyancsak beszámoltam a Megyei Tanácson az illetékes osztályvezetőnek, előadónak. Néha-néha mint régésznek ma is akad még dolgom Szolnokon. Ilyenkor visszagondolok arra az alagsori helyiségre, amelyből országos viszonylatban is jelentős kulturális intézménnyé nőtte ki magát a város főterén álló egykor két-----most háromemeletes — épületben Kaposvári Gyula következetes munkássága révén a Damjanich János Múzeum. IRODALOM CSALOG József 1952. Die Ausgrabungen in Tószeg im Jahre 1948. In: Acta Archaeo- logica Hungarica II. 19—32. GARAM Éva—PATAY Pál—SOPRONI Sándor 1983. ill. 2002. Sarmatisches Wallsystem im Karpatenbecken. Régészeti Füzetek II. 23. Budapest. HILLEBRAND Jenő 1929. Das ffühkupfcrzcitlichc Gräberfeld von Pusztaistvánháza. Archaeologia Hungarica IV. Budapest. KAPOSVÁRI Gyula 1995. Múzeumi bentlakásos iskola Szentendrén 1950 őszén. In: Magyar Múzeumok 1995/2. 26—30. MOZSOLICS Amália 1952. Die Ausgrabungen in Tószeg im Jahre 1948. In: Acta Archaco- logica Hungarica II. 35—68. PATAY Pál 1938. Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Dissertationes Panno- nicae II. 18. Budapest. 1958. La pointe de lance de Szelevény. In: Folia Archaeologica X. 29—33. 1961. A bodrogkeresztúri kultúra temetői. Régészeti Füzetek II. 10. 1961. 1974. Die hochkupfcrzeitliche Bodrogkcresztúr-Kultur. Bericht der Römisch-Germanischen Komission. 55. 1—74. 2007. A Bács—Kiskunság—Körös-menti Ördög árka. ComArchHung 2007. 111—140. 14 PATAY Pál 2007. 111—120. 1—9. kép 13 GARAM Éva—PATAY Pál—SOPRONI Sándor 1983. 23—25. 6a—b.; illetve 2002. 24—25. 13. térkép 122
