Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Selmeczi László: Szabó István 65 éves

tekre is jó színvonalon kikacsingattak. De soha nem azért, hogy mástól elvegyék annak kenyerét, hanem azért, hogy elvégezzenek egy, a Damjanich Múzeumra háruló feladatot. Szabó István munkái közül pl. konkrétan ide kell sorolnunk 1970-től észt és 1984-től őszét kutatásait, amelyet orosz nyelvtudása tett lehetővé. Észt kutatásait sok-sok apró tanulmányt követően Fejezetek az észt kultúra történetéből kötetében foglalta össze. Nem egyszer előfordult, hogy tudományos kutatási témáját egy-egy nagyobb múzeumi kiállítás inspirálta. Hogy csak két példát említsünk, az Ezer év a Tisza mentén című, nagyszabású bemutatóhoz kapcsolódtak A Tisza a képzőművészetben, A Tisza és melléfolyói a befolyásuk sorrendjében című írásai, a szolnoki zsinagóga felépítésének centenáriumára rendezett kiállítás pedig az első kísérlet volt a szolnoki zsidóság városépítő szerepének és kegyetlen sorsának bemutatására.

Szabó István muzeológiai és történészi munkássága alapvetően az alföldi kisvárosi és falusi polgárság és értelmiség társadalmi változásainak és társadalmi szerepének, mindennapi életének sokoldalú, sajátos módszerű feltárása, interpretálása, amely következésképpen a család- kutatásban és a mikrotörténelem-kutatásban teljesedett ki. Ezekben a témákban született egyetemi doktori disszertációja, később pedig PhD-értekezése is, amelyek egy-egy család életének, az általa végzett munkának a rajzával, annak belső viszonyait, kapcsolatrendszerét, megélhetésének forrásait, szokásrendjét, azaz életének kereteit tárták fel. Ebbe az irányba mutatnak azok a feldolgozásai is, amelyek vidéken élt, helyi és országos jelentőségű kiemelkedő egyéniségek életét, s családjuk történetét dolgozták fel, alapvetően abból a szempontból, hogyan keletkeztek a helyi társadalmakban az egyes konkrét közösségi feladatokra szakosodott „dinasztiák”, egy-egy jelentősebb szerepet játszó családban miként történt az ismeretanyag továbbadása, tevékenységükben milyen szerepet játszott az erkölcs, s azt milyen magatartás jellemezte. Példamutatónak kell tartanunk, ahogy a hétköznapi, a történetírás által korábban figyelemre sem méltatott apró jelenségeket megragadja és dokumentálja, miként tárja fel az egyedi valós életutakat, hogyan vizsgálja a cseppben az egészet. Ez az a kutatási irány, amelyben leginkább otthonos, amelyben leginkább kiteljesedett, és amely a legtöbb szakmai újítást szolgáltatta a legújabb kori muzeológia számára.

Szabó István 65 éves. Életének új szakasza kezdődött, amelyben minden munkára felszabadítható idejét kedvelt témáinak tudományos feldolgozására szentelheti. Kollégái és barátai nevében teljes szívünkből azt kívánjuk, hogy még hosszú évtizedeken át legyen alkalma a kutatásai során felmerült kérdéseket szabad szellemi vitákban górcső alá vetni, legyen ereje eddigi kutatásait összefoglaló kötetekben lezárni.

11