H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

a társadalmi réteg gyorsan átvette a szokást. Ugyanakkor a városokban is csak az 1920-as években vált általánossá. A tanyákon lakó parasztcsaládok csak az 1920-as, 30-as években állítottak először karácsonyfát, de közülük néhányan csak a második világháború után (pl. Kardoson).

11 „Népivé válása", azaz a parasztság széles rétegeinél való megjelenése az első világháború után következett be. Szegény családoknál sok helyen csak egy ágacskát (kústik parozok) tettek az asztalra, s ha nem tellett fenyőfára, más örökzöld ágakkal, leggyakrabban bukszussal pótolták. Az utóbbi évtizedekben a karácsonyfadíszek és az ajándékok gyökeresen megváltoztak: A házilag készített díszek, ajándékok helyett szinte kizárólag a kereskedelemben kapható tárgyakat részesítik előnyben. Békéscsabán a kizöldült lucabúzát (zitko) is odatették a karácsonyfa mellé. A lucabúza korábban is a karácsonyi asztalon foglalt helyet, és jobban tisztelték, mint később a helyébe lépő karácsonyfát.

12 Tótkomlóson (Békés m.) a karácsonyfa polgárcsaládoknál a régi századfordulón megjelent, de az egész lakosság körében csak az első világháború után vált általánossá.

13 Nagylakon (Csanád m.) is állítottak karácsonyfát már a XIX. század végén, Pitvaroson (Csanád m.) a sokgyermekes postamester családjánál 1908 körül volt karácsonyfa. Kisebb helységekben (Nagybánhegyes, Csanádalberti) csak az első világháború után jelent meg.

14 Újkígyóson (Békés m.) korábban szenteste kis jászolt is bevittek a szobába a Jézuska számára. A karácsonyfa általánossá válásával a jászolbevivés elmaradt.

15 Újkígyósi memorat szerint a karácsonyfát a Jézuska kis csacsi húzta aranyszánkán hozza: „És akkor így az asztal alá nagyapám tett kukoricát egy szakajtókosárba, és akkor arra kötött egy kis kéve szénát, azt az asztal alá tette. És akkor mi kérdeztük, hogy az minek van. És aszonta. hogy: — Mert ha Jézuska hozza a karácsonyfát, abból a kukoricából meg a szénából a kis csacsi eszik. És akkor mink karácson estéjin örökké az ablak mellett ültünk, és vártuk, hogy az aranyszánkón a kis csacsi mikor hozza a karácsonyfát. "

!6 Békés megye magyar és szlovák anyanyelvű lakosságánál, a karácsonyfa elterjedésénél nem az etnikai különbözőség, hanem a polgárosultság mértéke okozott időbeli eltérést: „A Mikulás ajándéka, amelyet december 6-án, illetve előestéjén kapnak a gyerekek, ma a karácsony előtti első nagy általános ajándékozás napja. Sem az elterjedése, sem az ajándékozás módja, sem a mai egyéb jellegzetességei terén nincs különbség a szlovák és a magyar lakosság gyakorlatában. Hasonlóan az ugyancsak újkeletű karácsonyfa állításához (szlovákul: stromcok; nevezik magyar néven is: karáconfa). A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön a múlt század második felében lett divattá. Szegeden az 1860-as években jelent meg, a Sárréten a 70—80-as években. Békés megye városaiban, így többek között a szlovákok lakta Békéscsabán a múlt század végén 11 KRUPA, Ondrej 1997. 81. 12 KRUPA András 1971. 107; 1993.794,803; 1991.57. 13 KRUPA András 1996. 211. 14 KRUPA András 1971. 106—107. 15 KRUPA András 1991. 13. 16 KRUPA András 1981. 205. 17 KRUPA András 1991.59. terjedt el, főként a polgári családok és az elpolgáriasodott nagygazdák körében. A szlovák és a magyar kisparasztok, szegényebb rétegek az első világháború után kezdtek rendszeresen karácsonyfát állítani. De teljesen általánossá a második világháború után vált. " Szegeden a betlehemes játék szereplői az 1870-es években már karácsonyfával léptek be a házakba. Bálint Sándor értelmezésében ez azt bizonyítja, hogy a karácsonyfa akkor még újdonság volt, ezért emelték ki, illesztették be a betlehemes játékba. Szendrey Zsigmond magyarázata szerint a karácsonyfa és a betlehemezés szokása némely vidéken összekeveredett, és a szegényebb gyermekek koledáló karácsonyfa-hordozásává lett. Kovács János Szeged és népe — Szeged ethnographiája című, 1901-ben kiadott könyvében még ez olvasható: „A karácsonyfa szereplése nem régi a szegedi népnél, s általánossá még nem is vált, inkább csak a karácsonyesti vacsora a szokásos... "

20 Az 1860-as évektől terjedő, a társadalom minden rétegében általánossá váló karácsonyfa egyik ágát a szegediek közül sokan kivitték a hozzátartozók sírjára. Vízkeresztig állt az asztalon, majd az ólba rakták, hogy a disznóknak ne legyen bajuk. Tömörkény István 1914-ben arról írt, hogy a karácsonyfa már a szegedi homok tanyáin is terjed: ,, Jönnek az ünnepek. Még egy kicsit messze vannak, de már jönnek, napról napra közelednek s a gyerek is érzi, mert bár nem régi a karácsonyfa szokása, de kijutott már a távoli pusztaságok alacsony tanyaházaiba is. Ott ugyan nem úgy titokban készül, a papirosból való láncot maguk a gyerekek készítik... Ami az ajándékokat illetné a böjt napján, az nemigen szokásos. Még valami kis fenyőgallyat talán visznek ki a városból karácsonyfának, mert odakint nem terem egy fa sem olyan, amely télire el ne hullatná a levelét. De hát mi volna venni való... Elég oda egy-egy pénz ára cukor is, különösen, ha az savanyúbonbon. "

2] Sövényházán (Csongrád m., ma Ópusztaszer) az istálló gerendájára kötötték föl. Szegeden, a tanyákon, Rabén, Hódegyházán (Torontál m., Jazovo), Újkígyóson (Békés m.), Csanádapácán a gyerekek kezdetleges játékszert, karácsonyi bárányt kaptak. A felnőttek székföldből formálták, báránygyapjút ragasztottak rá, gyufaszálból, vékony fácskából készült a lába, borsból volt a szeme. Karácsonyeste az ablakba rakták. Tápén (Csongrád m.) a gyerekeknek azt mondták, hogy a Jézuska hajtotta nekik az ablakba. A bárányt ma is a karácsonyfa alá, a lucabúza mellé teszik.

22 Mórahalmon (Csongrád m.) karácsonyfát legtöbben eperfaágból állítottak, amelynek ágait csipkésre vágott szélű zöld krepp-papírral fonták be. Ágaira diót, almát, színes papírba csomagolt kockacukrot akasztottak.

23 Alsótanyán a család valamennyi férfitagjának ünneplő kalapját odatették a karácsonyfa alá. Tavasszal a költésre szánt 18 KÁLMÁNY Lajos 1878. 29. 19 SZENDREY Zsigmond ó. n. 284. 20 KOVÁCS János 1901. 310. 21 TÖMÖRKÉNY István 1994. 84—85. 22 KOVÁCS János 1901. 310, 315; BÁLINT Sándor 1980. 228. 23 LELE József, ifj. 1992. 478. 27