H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

volt Erdély katonai parancsnoka, de a zentai csatában is részt vett. 1704 elején tábornagyi rangot kapott, majd 1705 decemberétől átvette a Herbeville vezetésével Erdélybe vonult császári erők vezényletét. Gőgös, kegyetlen magatartásával az erdélyiek körében osztatlan gyűlöletet váltott ki.

47 A támadás az 1706 nyári béketárgyalások kudarca nyomán indult meg. A korábbi tervek szerint a császáriak a kuruc állam központjának tekinthető Felvidék ellen koncentrálták erőiket. A mintegy 13.000 fős magyarországi hadak Guido Starhemberg tábornagy vezetésével a Duna mellett vonultak fel, míg Rabutin feladata eredetileg csak egy kisebb (5—10.000 fős) sereg kiküldése volt. Ennek Szolnok elfoglalása után Starhemberggel Budán vagy a felsőmagyarországi bányavárosoknál (Besztercebánya környéke) kellett volna egyesülnie. Rabutin azonban nagy erőket mozgósított, mert önálló parancsnoklásra és hadisikerekre vágyott.

48 Ekkor Erdélyben a császáriak fő erejét 7 gyalogezred (Salm, Thürheim, Virmond, Neuburg, Tollet, Pálffy és Neipperg) egésze vagy részei, 6 vértes (Gronsfeld, Hannover, Uhlefeld, La Tour, Cusani, Steinville) valamint 4 dragonyos ezred (Bayreuth, Rabutin, Brenner, Althan) alkották. Ezeket a dán segélyhadat alkotó 4 gyalogezred (Harboe, Osten, Maltzan, Endom), valamint 1—1 vértes (Trappau) és dragonyos (Gersdorf) ezred egészítette ki. (Ez utóbbi egységek eredetileg 6000 katonát számláltak, és a dán király mint német fejedelem — Sleswig és Holstein hercege — által a franciák ellen, a császár segítségére küldött haderő részeként kerültek hazánkba.) Rabutin csapatainak létszámát a „töredék alakulatok", a veszteségek, a szervezeti keretek hiányos feltöltése miatt nehéz meghatározni. (Elvileg a császári gyalog ezredeket 2—3 zászlóaljban 16 gyalogos és 1 gránátos századalkotta 2180 emberrel, míg az 1000 fős lovas ezredek 6 svadronból és 12 századból álltak.) 1706 tavaszán Károlyinak azt jelentették, hogy a császári lovasezredek alig 500, a gyalogzászlóaljak pedig 300 főt számlálnak, míg a dán regimenteknek (vagy talán a zászlóaljaiknak) csak 2—300 katonája van. Valószínű azonban, hogy a helyzet mégsem volt ilyen rossz, és az összlétszám a később csatlakozott rácokkal megközelíthette a 20.000 főt. Rabutin állítólag Erdélyben csak 4000 embert hagyott, főleg gyalogságot és 5. ábra. Jean Louis Rabutin de Bussy császári tábornagy, erdélyi főparancsnok (Köpeczi VárkonyiÁ. 1976) B.—R. 6. ábra. Bercsényi Miklós főgenerális (KöpecziB.—R. VárkonyiÁ. 1976) gyengébb egységeket, míg a teljes lovasságot elvitte. Ez a lépése utóbb átmenetileg a kurucok itteni térnyeréséhez 49 vezetett. Rabutint augusztus 10-én már Nagyváradon említik, amit élelmiszerrel látott el. Ám itt hiába remélt pénzt és tüzérséget, sőt a várt rác huszárok közül is csak Pivoda kapitány 1100 embere jelent meg. Ez nem volt elég, ezért Debrecen mellett elvonulva Mezőtúr és Szentes érintésével 22-én Csongrádnál vert tábort. Itt csatlakozott hozzá Dietrich Heinrich von Nehem (?—1713) szlavóniai vezénylő generális, Damian Virmond (?—1722) tábornok, majd Georg Wilhelm Löffelholz (1661—1717) aradi kommendáns és Jovan Tököly-Popovics ezredes, jórészt tisza—marosi és szlavóniai határőrökkel. A könnyűlovasok száma ezzel 3—4000 főre nőtt. A császáriak Csongrádnál egy hétig táboroztak, mivel a meleg miatt hullani kezdtek az emberek, és mert Szegedről élelmet és ostromlövegeket vártak. (Utóbb Rabutin 20 kisebb lövegét és 2 nagy ostromágyúját említették.) A császári sereg szeptember l-re átkelt a Tiszán, és az innenső parton Szolnok ellen indult.

5 Augusztusban a hadifoglyok már jelezték, hogy Rabutin Szolnok elfoglalására indul, így Bercsényi és Károlyi csapatai a város környékére vonultak. Ezek legalább 12.000 embert számláltak, de a döntően lovas haderő nyílt csatát nem tett lehetővé. A kuruc portyák nem állították meg az ellenséget, és Bercsényi „főgenerális" az adott helyzetben képtelen volt dönteni. Végül Károlyi szeptember 1—2-án Rákóczi parancsára a módszeres ostrom visszaverésére alkalmatlan erődöt a várossal, hídjaival és el nem szállítható készleteivel felégette, az oda rendelt 100 kocsi (400 fő) jász gyalogost pedig hazaküldte. A maradék őrséget Hatvanba helyezték, bár novemberben a Duna—Tisza közén is említettek Rosy (?) György parancsnoksága alatt két szolnoki századot (talán lovasokat). A polgári lakosság bizonnyal a Három Város népével menekült északra.

51 A császári had már 4-én bevonult Szolnokra, tábora két oldala a Zagyva és a Tisza lett. Hamarosan Szegedről hajók is érkeztek. A kuruc portyák most sem hoztak jelentős eredményt, de a foglyok elmondták, hogy Rabutin hadmérnökeivel

52 és katonával egy hétig dolgozott a váron, hogy oda állandó őrséget helyezzen a Három Város és a Jászság hódoltatására. A kuruc hadvezetést a hírek 47 HECKENAST Gusztáv 2005. 350. 48 PERJÉS Géza 1954. 138. 49 MARKÓ Árpád 1957. 164—165. KÖPECZI Béla—R. VÁRKONYI Ágnes 1973. I. köt. 305—306., 319., BÁNLAKY (BREITH) József 2004. 50 BÁNLAKY (BREITH) József 2004. 287