H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

lyettesítette, majd május közepétől Buday István (165' 1710. május 8. előtt) generális főstrázsamester kapta meg a kerület vicegenerálisi tisztét. Ez Barkóczy sértődését váltotta ki, mire a fejedelem június 21-én részletesen szabályozta a szolnoki főkapitányság szerkezeti felépítését. Ennek élén Barkóczy tábornagy maradt Eger székhellyel, míg helyetteseként Buday Szolnokra kapta meg a kinevezését. A szolnoki főkapitányság területét Kishont, Nógrád, Pest, Külső-Szolnok, Solt és Csongrád megyék alkották. Ez a terület egyben hadtápkörzetként is működött, amelynek főhadbiztosa Darvas Mihály (?—1729. dec. 25.), helyettese és fizetőmestere Dettrich István, mustramestere Somogyi Péter, a katonaszökevényeket üldöző „ármányos" kapitánya pedig Hatvani Szabó Máté szolnoki kapitány lett. Figyelembe véve Szolnok őszi feladását, kérdésesnek tűnik, hogy ez a szervezet e rövid idő alatt egyáltalán hozzákezdhetett-e a működéshez. 5 II.5. A rác portyák a Tiszántúlon 1703-1706 között A Közép-Tiszavidék Rákóczi-kori történetének sajátossága, hogy noha itt nagy hadmüveletek alig folytak, mégis sokkal jobban elpusztult, mint a harcok által jobban érintett Dunántúl, vagy a Nyugat-Felvidék. Ez döntően a Maros menti rác határőrök portyáinak eredménye volt, akiket a kuruc erők nem tudtak feltartóztatni. Főképpen Heves és Külső-Szolnok tiszántúli fele és a Nagykunság károsodott, ami kihatott a szolnoki vár fenntartásának lehetőségeire is. 1703. november 5-én egy 5—600 fős csapat kifosztotta Mezőtúr mezővárost, és hatalmas menekülési hullámot váltott ki. Rákóczi november 28-án elrendelte a Békés megyeiek Karcagra költöztetését, decemberben pedig a kiskunok Kecskemétre telepítését. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményeket. A Nagykunság környékét hamarosan újabb súlyos támadások érték. 1704. június 28-án Karcagnál 8—9 század rác a nagykunokkal együtt a szolnoki vár lovasságát is tönkreverte, és sok fogoly utóbb Aradra került. A lakosság egy része újra futásban keresett menedéket, és felerősödött az áttelepedés is a Tisza túlpartjára. 1704 nyarán Rákóczi bácskai hadjárata sem hozott jelentős javulást, bár az ekkor elfogott rácok egy részét utóbb a szolnoki várban említették, és talán a szolnokiak kiváltásra használták fel. 1705. május 24-én még nagyobb katasztrófa következett be. Egy rác sereg kirabolta Kunmadarast, Kunhegyest és környékét. Hazatérőben Törökszentmiklósnál visszaverték Boné András ezredes 33 századnyi kurucát, de a Körösnél, átkelés közben Károlyi Sándor csapatai utolérték őket. Az innenső parton ért rácokat megverték ugyan, de a már átkelteket nem tudták utolérni. Települések sora pusztult el, sok immár véglegesen. A nyár folyamán Károlyi azt jelentette Rákóczinak, hogy a Tiszántúlon, Mezőtúrtól Tiszafüredig már senki sem arat, aminek katasztrofális következményei lehetnek. Augusztus elején 4. ábra. Idősebb Barkóczy Ferenc kuruc tábornagy Duna—Tisza közi főkapitány (Mészáros K. 2006. 50. p.) 46 a rácok gróf Esterházy Antal tábornagy ménesét hajtották el Szolnok alól. 1705 októberében Herbeville seregének híre váltott ki új menekülési hullámot. A császáriak Szolnokot elkerülve Csongrád érintésével vonultak Mezőtúrra, majd a Nagykunságon át Debrecennek. Maguk a kurucok is alkalmazták a „felperzselt föld" taktikáját, ami nagyobb területeket érintett, mint a császáriak felvonulása. A tiszántúli pusztulásra utal a nagykunok Rákóczihoz intézett, 1706. februári levele. Eszerint páran még megmaradtak Karcagon, de otthonaik felégetése és kirablása miatt sokan kóborolnak, a lakosság zömét pedig a rácok leölték. Jellemző, hogy 1706. április 18-án Gundelfinger Dániel ezredeskapitány 3 századát Szolnok alatt, Vezsenynél verték szét a rácok. A nyár folyamán a kuruc hadvezetés is látta, a Jászságtól Szegedig „nincs élése a katonának", a Kunság és a Tiszai Hátság pedig pusztán áll. III. Szolnok újra császári kézen (1706. szeptember-1707 eleje) A Szolnok megerősítésével kapcsolatos kuruc törekvések nem hoztak átfogó eredményeket, aminek aztán súlyos következményei lettek. Már 1705 őszén is kevésen múlt a vár eleste, de egy évre rá már a szerencse sem segített. Rákóczi tábornokai 1706. augusztus elején értesültek, hogy az Erdélyben álló császári hadak nyugatnak indultak, és kiértek a Magyar Alföldre. Vezetőjük a rettegett Rabutin tábornagy volt. Gróf Jean Louis Rabutin de Bussy (1642—1717. nov. 16.) lotharingiai főnemesi család sarjaként látta meg a napvilágot. E hercegség Franciaország és a Német-Római Birodalom közé ékelődve sajátos helyzetben volt. A lakosság zömét franciák alkották, ám a császárhűségnek is komoly hagyományai voltak. Sok helyi arisztokrata állt be I. Lipót császár hadseregébe. Ezt tette Rabutin is, akinek egy holstein-wiesenburgi hercegnővel kötött házassága is „pártállását" erősítette. Katonai pályafutása 1683-tól, a török elleni háborúban vett nagyobb lendületet. Előbb alezredes, majd egy dragonyosezred élén találjuk. 1688ban vezérőrnaggyá, 1692-ben altábornaggyá, két évre rá pedig lovassági tábornokká nevezték ki. 1696-tól 1708-ig 45 MÉSZÁROS Kálmán 2006. 48—54. 46 Ez az alfejezet egy régebbi cikkem rövid kivonata: BAGI Gábor 2004. 1—8. Több új adatot hoz még a témához BÁNKÚTI Imre 1996. I. köt. 133., 159—160., 223., MÉSZÁROS Kálmán 2006a 501—508., ELEK György 2007. 104—105. 286