H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban
található. Ekkoriban említették a várban Osztroziczky (Osztroluczky?) Imre seregbírót is. 20 1706. június 21-én Rákóczi Hatvani Szabó Máté helyébe Mónay Pált, Thököly egykori főtisztjét nevezte ki Szolnok kapitányául. Az elkövetkezendő két hónap során azonban itteni tevékenységéről semmiféle adat sincs, sőt nem lehetetlen, hogy kinevezése végül nem lépett érvénybe. 21 II.2. Az őrség ellátása A szolnoki kurucok ellátását, felszerelését kezdetben jórészt a Három Város és környéke biztosította. 1704 januárjában Rákóczi Kecskemétről és Nagykőrösről rendelt az őrségnek ruhát, 300—300 dolmányt, fekete süveget és nadrágot, ám a munka lassan haladt. Háncsok Ádám a fizetést és zászlót kérő levelében is megjegyezte, hogy Tiszacsegéig küldene embereket, de azok ruhátlanok. Végül áprilisban Csiszár Kecskeméttől átvett 150-150 dolmányt, süveget és nadrágot, ám Nagykőrösről, Ceglédről semmit nem kapott. Ezért Vay Ádám udvari marsalltól a só mellett az őrségnek újra rendes ellátást (zsoldot) kért. 22 Ugyanakkor az élelemmel is bajok voltak. 1704. február 9-én Rákóczi meghagyta Szathmáry Jánosnak, Gömör, Heves és Külső-Szolnok fiskális prefektusának, hogy mivel a szolnoki őrség lisztje dohos, oda jó lisztet vitessen, a rosszat pedig borért adja el, és a bor forgalmazásából hasznot hozzon. 23 1704 elején Hieronim Kristóf Gottrau sörfőzőmester kérte a szolnoki sörfőző újjáépítését. Az engedélyt megkaphatta, és ősszel már tiszttartóként igazolta 43 hordó liszt átvételét. A jelek szerint Háncsok Ádámot aradi fogsága idején helyettesítette tisztében. A hatvani német Gottrau még szolnoki prófuntmesterként csatlakozott a kurucokhoz, bár azok mindenéből kifosztották. 1706 augusztusában már élésmester és hadbiztos volt, aki Háncsok előléptetésével a környékbeli fiskális jószágok intézői tisztét is megkapta. Rákóczi 1706 végén veszteségeiért is kárpótolta. 24 1705 januárjában a fejedelem Berthóti István kapitánynak meghagyta, hogy az őrséget a várbeli kocsma jövedelméből fizesse. Ez azonban elégtelen volt, mivel utóbb Berthóti is jelezte, hogy a katonaság a kocsmához nem ragaszkodik, de a rendes fizetéshez igen. Februárban Szappanos István is itt szolgáló hajdúi nyomorát panaszolta Rákóczinak. Végül júniusban a fejedelem Seres György harmincadosnak meghagyta az őrség zsoldjának fizetését, a régi listák alapján. 25 1705 szeptemberében Horváth Tamás Soltról jött hajdúinak zsoldfizetését és felruházását említik itt, ám ezek hamarosan távoztak innét. Ekkoriban 20 AR. I. köt. 442^*43., BÁNKÚTI Imre 1996. I. köt. 319., 357. 21 HECKENAST Gusztáv 2005. 291. Mónayt 1707-től a Nagykunság vicekapitányaként említették, és a szétszóródott nagykunok rakamazi összcgyüjtőjckcnt vált ismertté. 22 KO. V. köt. 68., HORNYIK János 1866. IV. köt. 274., BALANYI Béla 1979. 86., BENEDEK Gyula 1989. 319., BÁNKÚTI Imre 1992. 35., Uő. 1996. 1. köt. 118., MÉSZÁROS Kálmán 2000.393. 23 SZENDREY János 1906. III. köt. 410. 24 BÁNKÚTI Imre 1996. I. köt. 107., 361—362., MÉSZÁROS Kálmán 2000. 384., 397—398. Tokajból vízen lisztet, Egerből 500 köpenyt szállítottak Szolnokra, a fejedelem pedig Somogyi Péter hadi fizetőmesternek szolnoki szükségletre 6000 forintot küldött. Ekkoriban az őrség többi alakulata is zsoldot kapott. Erre utal Háncsok Ádám panasza, miszerint immár a katonák fizetése is az ő feladata. 26 1705 tavaszán Szolnokról 3 sajkára való tarackot kértek Bottyán Jánosnak, majd Gyula ostromához a mezőtúri táborba is küldtek szállítmányokat. Előbb Berthóti 65 szekérnyi küldeményét említik, majd a túri sánchoz szükséges deszkákat, karókat és egyebeket. Október 9-én Háncsok Károlyinak 50 vágómarhát küldött, noha a várban nem volt összesen 100 darab sem. A gyenge abrakot is fogyóban levőnek mondták, de a fő bajt a liszt hiánya, silány minősége jelentette. Eger tájáról dohosat küldtek, amit bunkóval kellett törni és keverni. így jó kenyeret nem lehetett sütni, mire Hancsokot a hajdúk szidták, öléssel fenyegették. Ekkoriban Bottyán Szolnokról újra 3 tarackot, puskákat és szerszámokat vitt Soltra. 27 Az év végén Barkóczy Ferenc tábornagy utasította Nógrád vármegyét, hogy mivel Szolnokon szeptemberben az ellenségtől félve minden szénát elégettek, és már szalmájuk sincs, az őrséget szénával és fával lássák el. Az 1706-os évi helyzetről pillanatnyilag nem ismertek adatok, valószínű azonban, hogy nem sokat javult a helyzet. II.3- Kísérletek a szolnoki vár megerősítésére Szolnok megerősítését a kurucok már az első napokban megkezdték, bár ez inkább csak állagjavítást jelentett, és nem tervszerű, átgondolt erődítési munkálatokat. Kecskemét is küldött Szolnokra sánckosarakat, míg Háncsok Ádám 1704 elején ágyúkasokat és „fonásokat" is akart készíttetni. Az év elején a fejedelem a „prófontház" megromlott tetejének javítására utasította Szathmáry Jánost. Tavasszal a Rákóczi által küldött francia hadmérnökök a várat korszerűtlennek ítélve lerombolását, és egy új, Vauban rendszerű erőd építését javasolták. A terveket a fejedelem jóváhagyta, és az építkezés az új bástyákkal el is kezdődött. 29 A munkákhoz hadmérnökökre, szakmunkásokra, munkásokra és mindenekelőtt pénzre lett volna szükség, ám mindezek csak igen korlátozottan álltak rendelkezésre. Az építkezést lassították a dunántúli és a bácskai hadjáratok is. Emiatt Szolnok raktárbázissá vált, és a megyéket teljesen lekötötték a hadiszállítások. így májusban Csiszár István kapitány azt írta Kecskemétnek, hogy a Szolnokról Soltra fát szállító szekereiket csak akkor kapják vissza, ha a Makóról és Hódmezővásárhelyről elindított 120 szekér 25 ESZE Tamás 1955. 28., 200—203., BÁNKÚTI Imre 1992. 102., Uő. 1996. 1. köt. 193., 202—203. 26 AR. I. köt. 405., 424—425., IX. köt. 226., 247., KO. V. köt. 303—304., BÁNKÚTI Imre 1996. 1. köt. 241., 255. 27 AR. IX. köt. 179., THALY Kálmán 1865. 68., BÁNKÚTI Imre 1976. 262—263., MÉSZÁROS Kálmán 2000. 394—395. 28 SZIRÁCSIK Éva 2005. 171. 29 THALY Kálmán 1895. 307., SZENDREY János, 1906. III. köt. 410., BENEDEK Gyula 1989. 319., MÉSZÁROS Kálmán 2000. 393. 283
