H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

ama rémhírre, hogy a rácok Szolnoknak mennek. 1704 elején Háncsok Ádám szolnoki hadnagy, itteni hadbiztos és élésmester írta Rákóczinak, hogy a Károlyi által rendelt gyalogság Csiszár parancsa ellenére a hadakhoz ment, míg a maradék elégtelen a védelemre. Csak három tüzér volt itt, egy Szolnok bevételekor állt át, a többi pedig Budáról szökött ki. A helyzet később sem javult, sőt hamarosan a solti sánchoz szállítandó élelem és hadiszer kísérésére is katonákat kellett küldeni. Április elején már 200 szolnoki hajdút emlegettek itt.

15 Augusztus 20-án a fejedelem Szemere László (1657. körül—1718. előtt) brigadérost küldte Szolnokba. Feladatául szabta számára a készletek és hadiszerek számba vételét, gondozását, és kemény fegyelem tartását. Az őrség létszámát 700 hajdúra, 300 németre (reguláris gyalog), és egy lovasszázadra tervezte. A vár középi főstrázsára (őrposzt) 100 hajdút és 50 németet kívánt, a rendes strázsába pedig egy németre két magyart. Ezek 24 óránként változó jelszót is kaptak. Naponta rendelt felderítést, Szeged és a Maros felé heti két portyát, valamint kémek tartására is utasított Szegeden. A falusi és a várbeli gyalog németeket kéthetente kellett váltani. Ostromkor óvott a lesre csalástól, a gyalogság kapitulációjától, ugyanakkor előírta a lőszer, ágyúk és ágyúállások rendben tartását. Az őrség ellátását hat hónapra kellett volna biztosítani, az élésosztásra élésmester kinevezését, sütőkemencék, élésházak, kézi- és szárazmalmok építését, pékek állítását rendelte el. A hópénzt havonta kellett fizetni.

16 Feltehetően az őrség tervezett átszervezéséhez kapcsolódott Berthóti István (7—1709. okt. 15.) szolnoki főkapitánnyá való kinevezése szeptember 4-én. A Sáros megyei nemes családból származó Berthóti régi végvári tiszt volt, aki 1683-ban Nyitra, 1685-től pedig hosszabb időn keresztül Szolnok kapitánya volt. A fejedelem a katonai képességei mellett bizonnyal a helyismeretében is bízott, amikor ide helyezte.

17 Rákóczinak a helyőrség fejlesztésével kapcsolatos terveiből azonban szinte semmi sem valósult meg. A franciák nyári bajorországi nagy veresége nyomán a császáriak a magyar hadszíntérre erősítéseket vezényeltek, ami a kurucok erejét mindinkább lekötötte. Ezért a fejedelem 1704 végén már a jászokat utasította, hogy lovas ezredükön felül 200 gyalogot küldjenek Szolnokba, ezeket élelmezzék és havonta váltsák. Ám a létszám csökkenésében a szökések, vezénylések mellett a rácoktól elszenvedett vereségek is szerepet játszottak. 1705 májusában az aradi várban Szolnokról Háncsokkal együtt 47 katona raboskodott, azaz az őrség tényleges létszámának negyede-ötöde biztosan hadifogságban volt. A helyzet javítására utóbb átmenetileg több alakulatrészt is Szolnokra rendeltek. 1705 februárjában Szappanos István gyalogezredének egyes századai is itt szolgáltak, majd áprilisban Rákóczi Szabó Máté alá 100 jász hajdút rendelt, az őrség felváltására. Júniusban még Szappanos is Szolnokon volt, akinek alakulata mustrájával Csala Sándor kerületi comissarius távollétében a kiszabadult Háncsok Ádámot bízták meg. A gyalogság mellett ekkoriban 2 lovasszázad alkotta az őrséget, ám ezek egyikét 1705 júliusában Károlyi Mezőtúrra rendelte. A nyár folyamán más alakulatokkal 200 német (reguláris) gyalogot említettek Szolnokon, és még 16 sánta hajdút is. Ám hamarosan már csak 170 fős őrségről szóltak, talán mert ekkoriban vezényelték a solti sáncba Horváth Tamás 150 szolnoki gyalogosát. Ezt a fejedelem az augusztusi pudmericki vereség után leromboltatta, mire a hajdúk Szolnokra, majd Bottyán dunántúli hadjáratakor újra Soltra (részben Érsekújvárra) kerültek. Szeptemberben, Ludwig Herbeville marsall közel 20.000 fős császári serege közeledtekor Rákóczi báró Perényi brigadérossal Eöllyüs János 600 főre növelendő gyalogezredét küldte Szolnokra, ám miután a várat elkerülve a császáriak délnek fordultak, ezeket az erőket is elvezényelték, így a szeptember 22-én szolnoki kapitánnyá kinevezett Hatvani Szabó Máté alatt egy hónap múlva már csak némi (egy századnyi?) gyalogság és két lovas század maradt, sőt hamarosan a Dunántúlra induló Bottyán János tábornok is innen vitt el tüzéreket. így október 24-én Szabó joggal írta Károlyinak, hogy Horváth emberei nélkül az őrség gyenge, erősítés szükséges. Végül november végén a Három Várostól kért gyalogságot, mire decemberben Cegléd 10, Kecskemét pedig 50 embert küldött Szolnokba.

19 Az őrség 1706 évi létszámára kevés adat van. A nyár folyamán Szolnokra és Egerbe 500 katonát rendeltek a Három Városból, ám azok hamarosan jelezték, hogy az újabb terhek teljesítésére már nem képesek. Jellemző, hogy Szabó Máté kapitány júliusban már Hatvanba történő áthelyezését kérelmezte, de a szolnoki őrség Rákóczihoz fordult, és kérte a parancsnok megbízatásának meghosszabbítását. Végül Szabó a szolnoki mellé a hatvani kapitányságot is magának kérte, mivel kevés vagyona ott ábra. Károlyi Sándor kuruc tábornagy (Köpeczi B.—R. Várkonyi Á. 1976) 14 KO. V. köt. 45—6., ESZE Tamás 1980. 674., BÁNKÚTI Imre 1992.22. 15 BÁNKÚTI Imre 1969. 97., BENEDEK Gyula 1989. 319., MÉSZÁROS Kálmán 2000. 385., 393. 16 BENEDEK Gyula 1989.322—4., BÁNKÚTI Imre 1992.59—61. 17 BÁNKÚTI Imre 1996.

1. köt. 132. 18 ESZE Tamás 1955. 28., 31., 200—3., BANKÚTI Imre 1996. I. köt. 173., 193. 19 AR. I. köt. 405., 424—5., ua. IX. köt. 247., KO. V. köt. 304., THALY Kálmán 1895. 68., HORNYIK János 1866. IV. köt. 163., BALANYI Béla 1979. 107., BÁNKÚTI Imre 1992. 102., 105., Uő. 1996.

1. köt. 202—3., 241., 244., 255., 285., 291., 293. 282