H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bodnár Zsuzsanna: Kígyó, kakas, ló

/. kép Sárkányfejes szenes vasaló. Múzeumfalu. Sóstófürdő. Sóstói 2. kép Húsvágó bárd. (Tiszadob) Sóstói Múzeumfalu. Sóstófürdő. Ltsz.: 2001. 36. 30 általában az ejzolt járta, a nyíregyházi mézeskalácsos mesterek lédig- vagy barnatésztából lovat, lovas huszárt, madarat, babát formáztak.

4 Ezeket a darabokat a kiállítás előtt megsütöttük, és a tepsiben a csikóspórra téve úgy mutattuk be, mintha akkor került volna ki a sütőből. A pitvar igen előkelő darabja volt mindenkor a csikóspór, amely nemcsak a csikóformára emlékeztet, hanem érdekessége, hogy míves oroszlán lábakkal készült. Funkciójának megfelelően a csikóspóron helyeztük el a kakasos, illetve a sárkányfejes vasalót. (1. kép) A valamikori konyha eszközkészletéhez tartozott a kovácsoltvas tüzikutya. Ebből négy különböző formát mutattunk be. (Sajnos a használatáról keveset tudtak a látogatók.) A konyhában, a bejárattal szemben állítottuk ki a Spisák Béla nyíregyházi cukorkakészítő mestertől gyűjtött öntőformákat és az ezzel készített kakasos, madaras, medvés nyalókákat. Ezek a nyalókák a falusi búcsúk, vásárok kedvelt édességei közé tartoztak, s tartoznak a mai napig is. A konyhában bemutatott kiállítási rész érdekes és ma már sok ember számára ismeretlen tárgyai a fából és fémből készült viaszöntő formák és az áldozati szobrocskák (offerek) voltak. A máriapócsi búcsújáró helyen az offereket mézeskalácsosok, helyi parasztemberek, asszonyok készítették és árusították. Viaszból tehén, ló, borjú, csikó, disznó, tyúk stb. figurákat készítettek, amelyeket későbbi tulajdonosai Máriának ajánlottak fel, annak reményében, hogy ezért ő segítséget nyújtson. így pl. óvja meg a házat a bajtól, a beteg állatot gyógyítsa meg, legyen mentes az állatállomány a járványtól, szaporodjanak az állatok, továbbá ha az áldozó nő magtalan, akkor megtermékenyülésért ajánlja fel az offert. Valójában tehát az offerezés célja a preventív és produktív varázslás volt.

5 A polgárosult konyhák textilkészletéhez tartoztak a különböző állatábrázolásos feliratos falvédők, melyek közül kettőt mutattunk be. A konyhai eszközök érdekes darabjait, a kacsát formázó mérleget, a medvét mintázó, cserépből készült teaszűrőt, a ló alakú húsvágó bárdot az asztalon elhelyezve mutattuk be. (2. kép) Szintén itt kapott helyet az 1900-as évek elején Nagydoboson készült, de Tyúkodon használt madaras díszítésű tejescsupor. Külön tárgytípusnak tekinthetők azok az evőeszközök, melyeknek fogója halformára van kiképezve. A leggyakrabban faragással készültek, mintájuk tekinthető mesterségbeli jelképnek, halászemberek eszközének, sokszor azonban emléktárgynak készültek.

6 (3. kép) 3. kép Favilla, hal alakú nyéllel. Egy darabból faragva. Halászmunka. (Szabolcs megye) Sóstói Múzeumfalu. Sóstófürdő. Ltsz.: 57. 105. 1 A szabadkémény alatt mutattuk be a hal ábrázolásának egyik igen érdekes darabját, amely Kresz Mária szerint Tiszafüreden készült, s öblében páros halalak látható. (4. kép) A hal mindenekelőtt a termékenységet jelképezi, de ugyanakkor a kereszténység egyik legősibb szimbóluma is. A halábrázolások az első keresztények számára a vízzel való keresztelésre emlékeztető jellé váltak.

7 A halábrázolások a böjti szokásokhoz is kapcsolhatók, s így elsősorban ilyen értelemben jelennek meg edényeken, tálakon és más eszközökön. A parasztosodó díszített tárgyi világban a pitvarok berendezésére is nagy gondot fordítottak. A boltíven, falon madaras tálak, tányérok függtek, melyek nem csak lakásdíszítésül szolgáltak, hanem ünnepnapokon használták is azokat. Ezek a keménycserép tányérok Hollóházáról, Apátfalváról, Telkibányáról kerültek megyénk paraszti háztartásaiba. 4 BODNÁR Zsuzsanna 1995. 8. 5 SZALONTAI Barnabás 1977. 5. Vö.: FUGEDI Márta 1993. 138. FÜGEDI Márta 1993. 135. 80