H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Pusztai Zsolt: A túri borostyán
2. kép Barna és zöld mázzal díszített köcsög az 1880-as évekből (Túri Fazekas Múzeum tulajdona) ennél jóval nagyobb, tojás méretű, sőt, gyermekfej nagyságú darabokat is lehet találni, főleg a dunántúli telepeken. ]2 Az általam gyűjtött 60—70 gumó átlagmérete is hasonló, néhány darabot összenőve találtam meg. 13 Általában elmondható, hogy a kisebb darabok sötétebbek, fémes színűek, míg a nagyobbak barnásak és mattabbak, agyagos hatásúak. Vizes állapotban felületük mállik, morzsolható, kiszárítva megkeményedik, nem karcolható körömmel. Ha a gumókat késsel szétvágjuk, jól látható a héjas szerkezet, amely héjak különböző színűek, és a fa évgyűrűihez hasonlóan jelzik, hogyan „hízott", növekedett. Mielőtt a borostyánnak mint természetes engób- és mázszínező alapanyagnak a fazekasságban való szerepét elemeznénk, néhány szót kell ejteni arról, hogy a gyepvasércet, mint vas nyerésére alkalmas alapanyagot is gyűjtötték azokon a területeken, ahol összefüggő telepek voltak a földben. Magyarország területén bizonyítottan az i. e. 7. századtól egészen a i. sz. 15. századig a vasolvasztás kezdetleges formái ismertek voltak. 14 A gazdag gyepvas12 DUMA György 1986. 99. 13 Személyes elbeszélésből tudok arról, hogy amikor 2002-ben a Hortobágyi-Berettyó annyira leapadt, hogy szinte az egész meder kiszáradt, előkerültek az iszapból jó tojás nagyságú gyepvasérc gumók. Sajnos ezeket időközben széttörték, megőrölték. 14 BARTHA Antal 1958. 315—355. 15 A legutóbbi időkben Gömöri János régész feltárásait és publikációit feltétlen szükséges megemlíteni, különösen a somogyfajszi 3. kép Kétfüles, engóbbal díszített zöldmázas szilke (Túri Fazekas Múzeum tulajdona) érc-telepek közelében találunk is csoportokban felépített, földbe mélyített vasolvasztó kohókat, melyekben a magasabb vastartalmú gumókból nem túl jó minőségű, de jól folyó és jól használható szürke vasércet olvasztottak. 15 Mezőtúr környékén a borostyángumókat általában tavasszal szedték a már említett területeken. Csak a viszonylag nagyobb darabokat rakták a zsákba, mert úgy tartották, hogy a kicsik jövőre úgyis megnőnek. Egyszerre legalább egy zsákkal szedtek, hogy egy évig kitartson. 1 Van arra adat, hogy a fazekas maga gyűjtötte össze a szükséges mennyiségű borostyánt, de jellemzően a család nőtagjai, gyerekek végezték ezt a munkát. Előfordult, hogy piaci árusoknál lehetett beszerezni a borostyánt, illetve az is, hogy gyerekek némi pénzért gyűjtöttek a fazekasnak a gumókból, amit házhoz vittek. 17 Tudunk arról is, hogy más helyeken, mint alapanyag, kereskedelmi forgalomban volt. Szerencsi Mihály sárospataki fazekasmester 1809-ben megkezdett naplójában találjuk az első írásos említését a borostyán használatának 18 : vasolvasztó telep és az ahhoz kapcsolódó vasolvasztó kemencék rekonstruálását. 16 Egy-egy szedéskor kb. 20—30 kilogramm közötti borostyánt gyűjtöttek be, ami az akkori, nagyobb mennyiség mellett is legalább két napi kemény munkával járt. A szerző gyűjtése. TFMA 02-03. 7. 17 A szerző gyűjtése. TFMA 02-03. 10. 18 WARTHA Vince 1892. 218. 75
