H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Füvessy Anikó: 1883-as miskakancsó a tiszafüredi múzeum gyűjteményében

FÜVESSY ANIKÓ 1883-AS MISKAKANCSÓ A TISZAFÜREDI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Tiszafüred a 19. században a magyar népi kerámia egyik jelentős központja volt. Datált mázas kerámiái — butykoskorsók, miskakancsók, egyéb boroskancsók, kulacsok — a reformkor kezdetétől jelentek meg az emlékanyagban. A korai készítmények mind megformálás, mind díszítmény tekintetében még az útkeresés jeleit mutatják. Függőleges csíkok, hullámvonalak, pont-vonalas összetettebb ornamentika és stilizált növényi elemek mellett azonban két-három évtized alatt fokozatosan kialakul a Tiszafüredet jellemző stílus. A edényeken írókázott vagy karcolt és színezett leveles virágágak, ágon álló madarak és szerkesztett körelemek képezik az alapdíszítményt, melyek a hódoltságkor legszebb hagyományait viszik tovább. Díszített edényei 40—50 kilométeres körzetben igen népszerűek voltak. A 19. század második felében mind a református, mind a katolikus közösségek lakáskultúrájának elengedhetetlen elemei. Szemre is tetszetős és igényes díszkerámiái már a 20. század elejétől köz- és magángyűjtemények keresett darabjai közé tartoztak. Népszerű termékük volt a kétféle formaváltozatban készített kis méretű pálinkás butella, melyet itt kisbutykosnak neveztek és a változatos méretű és formájú tálasedények. Ez utóbbi a 19. század utolsó harmadától olyan nagy mennyiségben készült, hogy Tiszafüred ekkorra az Alföld második legnagyobb tálasközpontjává vált. Legismertebb készítményük a miskakancsó volt, melyből gyűjteményeinkben közel 70 darab maradt fenn.

1 A miskakancsók egyes alföldi fazekasműhelyek speciális készítményeként a 19. század elején jelentek meg az emlékanyagban. Legkorábbi darabjuk 1824-ben készült, a hódmezővásárhelyi múzeumban őrzik.

2 A zöld alapszínű, rátétes mentezsinórzattal és karcolt, cserépbe ültetett rozmaringággal díszített kancsó minden valószínűség szerint vásárhelyi készítmény. Magán viseli a későbbi miskakancsók szinte minden jellegzetességét: a csákós emberfejet, az oldalán végigfutó mentezsinórzatot, az egybekapcsolásra szolgáló kúpos gombsort, a fülön a rátétes hullámvonalat, mely később egyes darabokon kígyóvá alakult. A miskakancsók központjai: Mezőcsát, Tiszafüred és Mezőtúr. Az előbbi két központban készült a miskakancsók nagy része, míg Mezőtúron kissé megkésve, 1854-től alig 10 darab maradt fenn K. Nagy Gábor műhelyének munkájaként. Két 20. század eleji példány készítőhelye Abád, de kapcsolata Tiszafüreddel egyértelmű.

3 A legnagyobb kereslet éveiben, az 1930-as években több zöld mázas hódmezővásárhelyi hamisítvány került elő, melyre a műkereskedelemben járatos Holló Valéria hívta fel a figyelmet.

4 Hódmezővásárhely után négy évvel, 1828-ban már Mezőcsáton is készült figurális kancsó; itt már fehér alapon, de a vásárhelyi előzmény minden elemét magán viselve.

5 Ugyanitt egy 1833-as darab már a készítés helyét is feltünteti: Csátth.

6 Mezőcsáton az 1860-as évek végétől már csak pár miskakancsó készült, kivitelezése és díszítményei már nem közelítik meg a Rajczy- és Kovácsműhely igényes munkáit. Tiszafüreden 1833-as évszámú a legkorábbi miskakancsó.

7 Ép és befejezett füredi példány sokáig hiányzott a gyűjteményből. Bár az 1877-ben létrehozott tiszafüredi múzeum alapítói elsősorban régészeti érdeklődésűek voltak, a gyűjtemény alaptárgyai közt néhány korai füredi mázas kerámia is szerepelt, többek között egy 1833-as datálású magyar ruhás kancsóként leírt miskakancsó. A néprajzi tárgyak nagy része — köztük ez a miskakancsó is — a második világháború végén megsemmisült.

8 2006-ig a Kiss Pál Múzeumban a füredi fazekasok legismertebb termékét, a miskakancsót csak egy reformkori töredékes, 1 A gyűjteményekből ismert miskakancsók száma mintegy 110 darab, ennek 60%-a tiszafüredi készítmény (vö.: FÜVESSY Anikó, 1999. 325.). 2 TJM 52.137.1. 3 Az 1850-es évek végén Tiszafüredről áttelepült K. Nagy Bálint unokájának, Gyulának munkái. 4 A Dobó István Vármúzeum 53.1.393. leltári számú kancsó leírókartonján készítésének módját is feljegyezte (vö.: FÜVESSY Anikó, 1999.335.). 5 NM 51.31.382. 6 NM 51.31.383. 7 NM 129517. 8 A korai leltárkönyvben szereplő miskakancsó az évszám ellenére nem azonos a Néprajzi Múzeum 1833-as, Györrfy István által gyűjtött kancsójával. 69