H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Bartha Júlia: Nem a ruha teszi az embert!
Kunság díszítőművészetében a szűrhímzéseken, a kun párnavégeken át a festett bútorokig megtalálhatók. Posztóruhák Amint azt a szűrök készítésénél láttuk, a gyapjú alapanyagú ruhák azonos technikával készültek. A fellazított gyapjút tömörítették, kallották és ványolták, ezáltal erős anyagot nyerhettek. Az Alföldön a posztókészítés a török hódoltság után jött szokásba, valószínűleg a török abaposztó hatására, s lassan kiszorította a nemezt, olyannyira, hogy a jellegzetes pásztorviselet, a szűr is szövött, kallott és ványolt anyagból volt már. Mellette a posztóruhák is elterjedtek, hiszen jól használható, jó hőtartó volt az anyag. Azt bizonyosan tudjuk, hogy Alföldön a 17—18. században kék, zöld, utóbb fekete posztóruhákat viseltek. Rendszerint zsinórozás és ezüstpityke díszítette őket. A posztó megőrizte népszerűségét egészen a 20. századig. A díszítésére használt ezüstpityke, dürügomb olyan drága volt, hogy rendre külön tárgyát képezte a végrendeleteknek. Gyakori volt, hogy az apa lajbiját, dolmányát egyik fiára, annak ezüst pitykéit a másikra hagyta. Parasztpolgári viselet a Nagykunságon Női felsőruhák Az alföldi mezővárosok hamar polgárosultak. A redempciót követően a Jászkunság városai megerősödtek, a század végére kialakult egy módos parasztpolgári réteg. A református vallású Nagykunság igen adott arra, hogy jogi kiváltságait minden módon hangsúlyozza és külsőségeiben is kifejezésre juttassa. Amint azt a népművészet más területén is láthatjuk, a viseletre is igaz: akkor virágzik teljes pompájában, amikor a másságot, a környezettől való különállást kell hangsúlyozni. Azt a kutatás kiderítette rég, hogy a népviseletben megjelenik a nemesi viselet hatása, némely eleme, de az is tény, hogy a 18. században a cselédek még nem hordtak „uraságtól levetett" holmit, a főúri, kisnemesi viselet a parasztpolgári viseletben tükröződik. Mire a 19. századi nemzeti önállósodási törekvések megfogalmazódtak, a viselet is kifejező eszközzé vált, nemzeti öltözetté 30. kép. Anya gyermekeivel (S. Kovács László és egyéves húga édesanyjukkal Karcagon a 19. század utolsó harmadában) 31. kép. Kunhegy esi család (Oláh Lajos gyűjteménye) 32. kép. Idős karcagi asszony a 19. század végén lépett elő. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a 18. század elejére a hazai női divatot a német szabók készítményei nagymértékben alakították. A nájmódi népszerű volt a főnemesek, hivatalnokok és a módosabb mesteremberek között, azonban a közrendű leányok magyarosítva, saját ízlésükre formálva követték a divatot. Amint a népi kultúra minden műveltségi eleme, a viselet is folytonos változáson ment át, jóllehet a változás üteme a 19. századig az életmód változási ütemének függvényében lassú volt, majd megélénkült. A nagykunsági mezővárosok parasztpolgárai karcsúsított szabású, sonkaujjú, állógallérú, nyakig gombolt, esetleg más színű V alakú betéttel díszített felsőt, és ugyanolyan anyagból való lefelé bővülő szoknyát hordtak. Télen kisbundát, kerekbundát vagy gyapjúfonalból kötött, fekete berlinerkendőt viseltek hozzá. A felsőt zsinórokkal, bevarrásokkal, esetleg más színú anyagból való betéttel díszítették. 65 A ruha anyaga mindig nemes volt, drága brokát vagy kőrisbogár színű taft. A szoknya alatt alsószoknyát hordtak, a viselet az akkori női ideálnak megfelelően kerekké tette az asszonyokat, de ellentétben a jász asszonyokkal, a nagykunságiak nem használtak farpárnát. Jellegzetessége még a nagykunsági parasztpolgári viseletnek, hogy nem használtak hozzá sem vállkendőt, sem kötényt. Ha megnézzük a múzeumok gyűjteményében fennmaradt fotókat, jó látható a különbség a Kunság peremvidékén élő városok, pl. Mezőtúr és a kunsági városok asszonyainak ruhája között. Gyolcsköténye a mezőtúri, szolnoki asszonyoknak volt, a kunsági csak munkára, a felsőruha védelmére használta a kötényt. A 19. század végétől használták a parasztpolgári viseletet, de a 20. század első negyedéig az idős asszonyok még ünnepeken vagy éppen a családi fényképezés alkalmával ezt vették magukra. A viseletek sem időtlenek, kisebb-nagyobb ciklusokban 2—6 emberöltőnként változnak, attól függően, hogy milyen irányból jövő hatás éri a társadalmat. A paraszti népviselet 19—20. századi fejlődésére a sok új anyag, a görbe szabásvonal és a színesedés jellemző. A viselettörténet kutatásai szerint a magyar parasztság ruhaneműinek alakulása nem független a felsőbb osztályok viseletétől. A nemesi viselet stílusainak bizonyos elemei, időeltolódással ugyan, de rendszerint 65 Lásd a Néprajzi Múzeum fotótára: 21111 (Kunmadarasról), 21099 (Kunmadarasról), 33951 (Túrkcvéről), 33940 (Túrkcvéről), 33903 (Túrkcvéről), 21116 (Kunmadarasról), 21122 (Kunmadarasról), 21207 (Kunmadarasról) számú fotóit. 62
