H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Bartha Júlia: Nem a ruha teszi az embert!
Asszonyi és férfiékesség: a hajviselet A kunsági ásatások során előkerült középkori kun leletek, a bronzból való hajtűk azt mutatják, hogy az asszonyok (de még a férfiak is!) fonva viselték a hajukat. Az Alföldön jellemző volt, hogy hosszú hajat viseltek a férfiak még a 20. század elején is. A férfihaj fonása minden kétséget kizáróan keleti hozadéka kultúránknak. Korai ábrázolások is vannak róla, a Képes Krónika 21. lapján, „A magyarok bejövetele Pannóniába" jelenet egyik háttal álló alakján látható a fonott hajviselet. 18 A kunok vándorlási területein talált, különböző korokból származó sírszobrok ugyancsak varkocsba font hajjal örökítették meg az elhunytat. Jellegzetes hajviselet volt a férfiüstök (törökös, lógó fürtök, borotvált fej). Györffy István a káromkodás kapcsán említi, hogy a bűnöst üstökénél fogva akasztották fel. 19 A hajfonás szokása egészen a 20. század elejéig megmaradt, a pásztorok körében még a csimbók viselése is megszokott volt. Mivel a tisztálkodási kultúra csak a hódoltságot követően emelkedett, azt megelőzően valószínűleg a fejtetvesség ellen a hajat zsírozták. A 18. század végén azonban megjelennek a zsírozott hajat tiltó rendelkezések. A hatóság minden kun városban tiltja a zsíros hajat mint a pallérozatlanság bizonyítékát. „Sírós fejek kemények tilalmaztatnak kivált a gazdák templomba menni ily kenetlen hajjal ... ne próbáljanak." Az asszonyi hajviselet szintén fonott volt, egyágú hajfonataikat kontyba tekerték. A kislányok kétágú copfot hordtak szalaggal átkötve vagy lófarokba, fogva. A hajviselet csak később változott, a 20. századi polgári divat hatására. A század eleji fotókon jól látható a generációk szerinti eltérés. Az idős asszonyok szorosan hátrafésült, kontyba tekert hajviseletet hordtak, míg a fiatal asszonyok haja már a polgári divatot mutatta. Rövidre nyírt frizura nem nagyon volt a parasztság körében, nem nézték jó szemmel, megbélyegezték a vágott hajúakat, mondván: olyat csak a nagy14. kép. A kun bálványok a korabeli katonai viseletet mutatják 15. kép. Mulatozó kunok egy 18. századi illusztráción városi rosszlányok viselnek. Azonban a 20. század második felére kortól függetlenül általánossá vált a vágott hajviselet. A török hódoltság után A török hódoltságot követően a paraszti kultúrában lényeges változások következtek be. Az Oszmán Birodalom térhódításával a görög területek török fennhatóság alá kerültek. Szabad utat kaptak a kereskedők a hódoltsági területeken. Mivel a balkáni népek: görögök, albánok, szerbek, örmények, bosnyákok egymás között közvetítő nyelvként a görög nyelvet használták, a lakosság számára a kereskedelem és a görög megjelölés fedte egymást. A Habsburg Birodalom és a Török Birodalom közötti békeszerződések a kereskedők számára nagyon kedvező feltételeket biztosítottak, ezért a görög kereskedők jelentős árucsere-forgalmat bonyolítottak. A 18. század elejétől pedig Velence helyett Nyugat felé irányult a balkáni kereskedelem, a vándorkereskedők központja Bécsbe és Pestre került. Lassan a nagyobb mezővárosokban is megjelentek immár nemcsak mint vándorkereskedők, hanem bolttulajdonosok is. A görög kereskedők boltjaiban megjelentek a finom anyagú keleti kelmék. A vidékünkre települő görögök a bolt helyiségét a várostól bérelték. A legkorábbi bérleti szerződés Turkevéről maradt fenn, bizonyos Görög Mihály 1734. május 15-én egy évre kapott lehetőséget, „ s ha Isten maradást ad, és tetszik a lakás, és miközöttünk való maga alkalmaztatása, F.Rh. 20 — húsz Rénenes Forintokat esztendőnként fizessen...''' — szól a szerződése. 2 ' A karcagi Görög János boltjában 1744-ben aba (kallott, ványolt szűrposztó), gyolcs cérna és galand, szattyán (finom kidolgozású bőr), ezen kívül selyem, kordován (színes bőr) állt a polcokon. Karcagon 1791-ben a legjobban menő bolt Janovits Mihályé volt, aki maga jómódú, sikeres kereskedő lévén nem csak a karcagi, hanem a környékbeli kereskedők között is A kereskedők tehát a maguk fontos szerepet vállalt, módján nagyban hozzájárultak a színes, finom anyagok elterjedéséhez, így a viselet megváltozásához is. Igaz, hogy a Jászkunság még jó ideig igyekezett ellenállni az új dolgoknak, így a vándorkereskedelmet is fékezte. A Helytartó Tanács 1815-ben rendeletet hozott, miszerint: „zsidók, cigányok és egyéb csavargó népek ne telepedjenek 18 Képes Krónika 1987.21. 19 GYÖRFFY István 1984. 106. 20 GÁBORJÁN Alicc 1976. 13. 21 22 PAPP Izabella 2004. 74. PAPP Izabella 2004. 178. 53
