H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Csetényi Mihályné: Ilyennek ismertem, ismerem őt
i, iwa *edves Amélkai 85, VIII, 26. Bizonyéra tudsz arról, hogy a Múzeumi Szervezet pályazatot hirdetett népi gyermekjátékok készítésére, általános iskolásoknak, úttörőknek. Ezt külön értékeljük a ^jtBumi Hénap zárásakor. M ellékeltan küldök egy pályázati felhiváat, ha nem ismernéd. Szeretnénk megkérni, hogy az iskolában szervezd meg a játék készítést, még nem késtete* el vele, mert a azükééges anyagok nagy része ősszel áll rendelkezésre. A játékok készítésénél a felhívásban megadott szempontokat kell érvényesíteni. **agyon örülnénk, ha a pályázatra sikerülne valamennyi anyagot beküldeni. Október lo a beküldési határidő. Ha elegendő anyag lesz, egy kis kiállítást is rendezünk a Közmüv. teremben. Hogy x*3ES vagytok, A m élka? Készül-e más pályázat? Válaszodat várva szeretettel üdvözöl •'/."•' Gulyás Éva rácsban főzött ebédet fogyasztottunk. A pórias dolgokba mi, nők is besegítettünk, de a vezetőszerepet a férfiak vitték egymással versengve a bográcsok körül. Éva itt sem villogtatta háziasszonyi tapasztalatait, ismereteit, háttérben maradt. Táborhelyünk: a „kastélyszálló" szomszédságában volt a pékség. Évával kisütöttük, hogy egy alkalommal meglepjük a fiúkat kiscipóval — benne tojással —, zsíros bodaggal, különböző lángoskölteményékkel. Sajnos az üzemvezető balesete miatt ez mind nem valósulhatott meg. A Csépai-fertő (védett terület) melletti szikes legelőn beszélgettünk a legeltető juhászai. Várnunk kellett rá, mivel a pulijával éppen terelgette juhait, hogy kárba ne menjenek. Éva elsősorban a juhászattal kapcsolatos teendőiről, szokásairól, eszközeiről, ruházatáról stb. érdeklődött. Én pedig a növénytani ismereteit tettem próbára, nem sok sikerrel. (Ebben az évben a tiszazugi Tisza menti növények gyűjtését, leírását végeztem.) Neki azonban minden fü és dudva volt, név szerint alig-alig ismerte a növényeket. Szerettem volna néhány kanna savót (sajtkészítés mellékterméke) kérni, hogy a szálláson főzhessünk zsengicét, de ez is kudarcba fulladt. Ugyanis a lefejt tejet már nem ők dolgozták fel (1978). A tejoltóval altatott juhtejet sajtruhán keresztül kicsurgatták — így nyerték a savót. Ezt lassú tűzön hevítették, közben fakanállal finoman meg-megkeverték, mozgatták, hogy a közben kicsapódó fehérjedarabkák össze ne törjenek. Miután kellően összeállt, szűrőkanállal lemerték, tálba rakták, kevés savót is tettek hozzá, hogy ússzon, és hűvös kamrában lehűtötték. A nagy melegben dolgozó kapásoknak, aratóknak ez volt a legkedveltebb uzsonnakiegészítő, üdítő étel, ital (kissé édeskés, savanykás íze volt). Biológiai-kémiai alapismereteik alig voltak, nem ismerték hoil KJLíLuft- ft-ÜLAUuQl UH- 2\ KJI lebb u^_ o. Wx> OUAML* CJuOsJüjö-ot vuAH *b ~ v-cv. (XdÜLcJiu'ö £ tax. ys ^koA WlUJU.jq^HJUuC, £jUQ ty o, ÜJUUIAX.KSD V ^X^U/U K Oeuf «-~> UQ.XV t^vCutuxMIb -o v*^. vt CM? •
