H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep

guratív abban az értelemben, hogy a műveivel megmozgatott érzelmeket, gondolatokat nem emberi formák hordozzák. Ebben az értelemben a Balogh— Stujfzand— Szabó-trendhez tartozik. S hozzájuk hasonlóan az általa teremtett alakzatokhoz is gazdag érzelmi asszociáció társul. Szöllőssy egyszerű formákat és egyszerű természetes anyagokat használ. Néhány állvány szerű, nyitott szerkezetet, létrákat, köteleket. Ezek és még néhány kiegészítő bronzforma viszonya, elhelyezése, kapcsolódása érzékelteti, asszociálja mindazt, amit a szobor kifejez. Bronzkötelek hínárszerű tekervényéből szőtt, lecsüngő lábakon álló magányos Szigete, a Folyón át hullámai közt vergődő aprócska ladik ismert, de újrafogalmazott, átírt képekkel utal magányra s az ellene való küszködésre. A Kezdet körkörösen fekvő, majd felszökő és ágasán szétnyúló bronzkötele az eredendő, tiszta „lehetőség", míg a Helyzet korcs ágai jelzik, mi lesz a gazdag gyökérzetből sziklához kötözve. Az eleve meghatározottság, a személyiség formálódásának lehetőségei, vágyak és kötöttségek, a menekülés útjai körül szerveződnek Szöllőssy kompozíciói. Motívumai között fontos szerepet kap a létra. Fémből, kötélből épített kisebb nagyobb méretükkel földön fekve, sehová sem vezetve, rövidebben vagy hosszabban elnyújtva az illúziót, hogy általuk elérhetünk „valahová". Sokszor úgy tűnik, a félút is lehet cél, vagy csupán egy kezdet és vég nélküli, magasba vesző út a puszta létével is adhat megnyugvást, a „lehetőség", a kitörés pőre illúziójával. {Széllétra, Kiút felfelé). Monográfusa, Kovalovszky Márta mintha a városi gyűjteményben őrzött Világtengely kompozíciójáról írná. „A kilencvenes évek közepén született művek egy csoportja különös, többemeletes konstrukció, eleven testként viselkedő torony-építmény, amelynek szintjei között lépcsők, hágcsók, lajtorják teremtenek összeköttetést, olykor meredeken, akadálytalanul futnak fölfelé, a magasba, a csúcsok irányába, máskor reménytelenül és lemondóan függenek a térben, a semmiben, egy képzelt táj szakadékai fölött. "

39 Szabó György 2002-től kapcsolódott a mezőtúri alkotótáborhoz, az ő gondolkodását is alapjaiban változtatta meg a viaszveszejtéses technika. A figurális, emberalakos kifejezésről áttért az épített szerkezetekkel történő közlésmódra. Apró térelemekből, építészeti egységekből, tárgyiasított jelképekből szerkeszti építményeit, amelyek vizuális tapasztalatainkból merítik részleteiket, de Szabó által összerakva egy új, fiktív valósággá burjánzanak. Szabó bonyolult építményeiből, átjárható szerkezeteiből az utóbbi években egy belakott, körüljárható világot teremtett, amelynek csak egy-egy darabja azonos valamennyire szokott fogalmainkkal, inkább valamilyen régvolt, olvasott, látott emlékre utalnak. Bálás Eszter: Jin-Jang Szabó György plasztikai konstrukcióinak alapanyaga alapjában véve az emberiség tárgyi kultúrája, gyökérzete pedig ennek a kultúrának a kollektív tudata. Ehhez használ ismert formákat, amelyek külön-külön is hordoznak tartalmakat, együttesük azonban önálló, önmagábanvaló értelmezhetőséggel, asszociációval bővül. Az érem a kisplasztika intimebb műfaja. Lehetőséget ad a művésznek arra, hogy szubjektívebb, személyesebb legyen, olykor egy-egy gondolatot több oldalról is közelítsen. Olyanok ezek a kis mestermüvek, mint a szonettek; a művész legbensőbb érzelmei, vallomásai. A legtöbb szobrász készített érmet a kolónián, így az érmeken keresztül a negyedszázad elemzése külön tanulmányt érdemelne. A 25 év alatt több hazai művész kapcsolódott a mezőtúri telepekhez, akik — alkotásaikkal, mint a legutóbb Nagy Gábor vezetésével néhány napig itt tartózkodó festő csoport munkája — színesítik a mezőtúri törzsanyagot. Külön kell megemlítenünk néhány olyan művész nevét, aki csupán egy-két alkalommal ajándékozta meg jelenlétével a mezőtúri művésztelepet, de itt készült, vagy itt hagyott alkotásával emelte a város műgyűjteményének színvonalát. 1987-ben, egy alkalommal dolgozott a telepen a manapság méltatlanul kevéssé emlegetett, nagyszerű alföldi festőnk, Németh József. Vásárhelyen, Mártélyon dolgozott, barátai, Rékassy Csaba, Ágotha Margit, Csikai Márta társaságában egy alkalommal tisztelte meg a Körös-parti kolóniát, így került a gyűjteménybe Kerekes kút festménye. Rékassy Csaba a huszadik század második felében nemzetközileg is elismert magyar grafikusnemzedék legjobbjai közé tartozott. Két alkalommal dolgozott a Takács-tanyán, 1987-ben és 1988-ban. Az első évben Németh Józseffel együtt. Mindketten kipróbálták a bronzöntést is, Rékassy az itt készültekből 2 érmet, egy kisharangot, valamint szarkasztikus humorú „mesélő" rézkarcaiból hetet adott a gyűjteménynek. Ligeti Erika 1989-ben látogatott a művésztelepre, s ajándékozta meg a városi gyűjteményt Körösi Csorna Sándor lapozgatója című munkájával. A művésztelep egy évvel később megrendezett számadó kiállításáról Tiszai Lajos így írt Ligeti Erika munkájáról. „Olyan egyszerű, hogy egyenesen zseniális. Tulajdonképpen hat érem egyegy négyszögletű fémlapon, közös tengelyen, ha úgy tetszik obeliszken elhelyezve. Egyaránt utal a nagy utazó járta világrész imamalom hagyományaira, a modern világ mechanizmusára, s egészében monumentalitást sugall. "

40 Borbás Márton még kamaszként, rendszeresen látogatta apjával a telepet, s főiskolai tanulmányainak elvégzése után lett a kolónia aktív tagja. Többféle irányban tevékenykedik, fotózik, kiadványt tervez, ő végezte a művésztelep 39 KOVALOVSZKY Márta c. n.. 40 TISZAI Lajos 1990. 30. 5. 409