H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Egri Mária: 25 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep

Stuijfzand, Lous: Földtemplom XXXII. Ágotha Margit is pél­dát adott arra, miként ra­gadta magával a művé­szeket a bronzöntés. Négy ízben dolgozott Mezőtúron, az 1989-es nyári alkotótelepen ké­szült munkáiról írta Ti­szai Lajos. „Agotha Mar­git színes linómetszetei igen dekoratívak, míg mi­niatűr fametszetei erőtel­jesen balladai hangvéte­lűek, bronzmunkái jóval túlmutatnak a meglepetés értékén, a Kettős tér­kompozíció, a Rivalda, stb. az erőteljes szobrá­szati anyag része." De a bronzöntés hatása úgy is érvé­nyesült, hogy a viaszmintázással foglal­kozó festők vásznait is átszervezték a plasztikai formák. Ismét csak Balogh Géza munkássága kínálkozik például, akinek érzelmi-gondolati jelentést hordozó figu­rális akvarelljeit, plasztikai tevékenysé­gének hatására különböző térrendszerek­ből szerveződött nagyméretű olaj képek váltották fel. A két- és háromdimenziós térformálás kettősségében érlelődő művé­szete évről évre követhető. Balogh mellett Györfi Sándor, s a kilencvenes évektől társuló Lakatos Aranka művészete is a telephez kapcsolódóan, szinte a szemünk láttára alakult, kétségtelenül egymásra is hatott közös munkálkodásuk. 1985-től lett a telep egyik mozgatója a néhány évvel idősebb Borbás Tibor, aki tíz éven át, tra­gikus haláláig művészetével, ötleteivel, kollegialitásával a telep egyik talpköve volt. A szabadon kezelt téri viszonyok között egzisztáló figurális kompo­zíció, a formázás finom részletei ugyanakkor nagyvona­lúsága, a bronz festőiségének érvényesítése mai napig táplálják valamilyen formában a telepen dolgozók mun­kásságát. Hármójuk keze nyomán számos köztéri mun­kával gazdagodott a város, plasztikai stílusuk adott irányt az egész kolónia tevékenységének. Legjelentősebb közös munkájukról, az 1990-es művésztelepi kiállításon még csak tervként bemutatott II. világháborús emlékműről szintén Tiszai Lajos írt a megyei napilap hasábjain. „Fel­fokozott érdeklődés övezte már a megnyitón is Balogh Géza- Borbás Tibor- Györfi Sándor emlékműtervét, amelynek találó címe: a Megbékélés. A második világháború áldozatainak kíván emléket állítani ezzel a nagy hatású, egyelőre csak makettben látható művével a három alkotó. Szándékuk szerint a három méter sugarú körben elhelyezkedő, két méter magas, ötszögletű, tagolt Stuijfzand, Lous Menedék gránittalapzatot — amelyen egy másfél méteres, bronz, stilizált kápolna lenne — a város főterén állítanák fel. A kupola alatt örökmécses égne, a csúcson pedig a »lélekmadár« őrizné az áldozatok emlékét. A mezőtúri alkotótelepen már évekkel ezelőtt megfo­gant, kristálytisztán humanista, európai gondolatot hor­dozó terv nem tesz különbséget az áldozatok között sem vallási, sem nemzetiségi megközelítésből. A keletre vagy nyugatra elhurcoltak, a keletről vagy másfelől jött háborús áldozatok nevei a függőleges gránitmezők különböző olda­laira kerülnének fel, örök emlékeztetőül: a zsarnokságnak, a mindenkori háborúnak csak közös vesztesei, áldozatai lehetnek. " 19 Györfi Sándor néhány éve végzett szobrászművészként kapta meg a mezőtúri művésztelep vezetését. Pontosan tudta, mit akar, de szüksége volt olyan társakra, barátokra, akikkel megbeszélhette és megvalósíthatta szándékait. Balogh Gézával Nyíregyháza-Sóstón dolgozott együtt, Borbás Tibor középiskolai szobrásztanára, később barátja volt. Velük alakította ki a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep szellemi és gyakorlati működését. A telep 25 éve az ő pályájának negyedszázadát is jelenti. A tehetséges fiatal szobrászból ezalatt az idő alatt az ország egyik legis­mertebb köztéri szobrásza lett. Fő területe a bronz, de a kő faragásában is gyakorlott. Figurális művész. Azzal együtt, hogy van­nak munkái között alkalmazott vagy dí­szítő jellegű feladatok is. (Díszkút, orna­mentális díszítésű emlékkapu, emlékha­rang, szimbolikus oszlop stb.) Az abszt­rakció nála természetes folyamat, amelyet csupán addig hajlandó fokozni, amíg még a formákban felfedezhető az eredeti orga­nizmus. Először Nyíregyháza-Sóstón, majd Me­zőtúron vett részt művésztelep szervezé­sében. Mindkettőt egy ősi bronz­öntési eljárás újraélesztésének szándéka vezérelte. Györfi a gye­rekkorban megszokott környezet révén érezte otthon magát a Holt­Körösök vidékén is szinte első perctől kezdődően. A város kul­turális tervei között 1981-ben vállalt nyári művésztelep még nem rendelkezett meghatározott profillal. A táji adottságokat fi­gyelembe véve elsősorban festő­ket invitáltak, de mindjárt az első esztendőben meghívást kapott, mint megyei illetőségű művész, Györfi Sándor is. A művésztelep már a második alkalomtól az ő el­képzelése szerint, s az ő vezetésé­vel alakult. A Körös-parti koló­Stuijfzand, Lous: Földkirály XLVIII. 18 TISZAI Lajos 1990. 5. 19 TISZAI Lajos 1990. 5. 400

Next

/
Oldalképek
Tartalom