H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Cseh János: Újabb régészeti ásatás Kengyel-Kiss-tanyánál

díszítették, az I. germán állatstílus préselt szalagornamentikás változatában.

19 Időben valamelyest hátralépve két langobard előfordulás érdemel említést, a 6. század első feléből. Mindkettő sírlelet. A moráviai Veiké Pavlovice az egyik, amely — ha ez volt a sokszögecses tárgy eredeti formája is — csaknem unikum-számba megy.

20 Újra és ismételten 0,5 cm-re rúgott az edény falának vastagsága. A bohémiai Mochov emlékanyagában a szóban forgó régészeti leletek díszítettek,

21 szép emlékei a perem veretek csoportjának. A Duna mentén még nyugatabbra kerülve el, elébb az alamamWalemann-földiekre térek, melyek készülhettek bronzból és ezüstből egyaránt (sommásan 6—7. század). A német archeológia zömmel ún. kalott-forma facsészék tartozékaiként határozta meg ezeket (pl. 20 cm átmérővel/diaméterrel és néhány mm-es falvastagsággal). A temetők, amelyek szóban vannak: Bargen,

22 Güttingen,

23 Sontheim an der Brenz.

24 Közülük a güttingen-i, három tagból álló a legkiemelkedőbb. Északabbra, a frankok felé Klepsau, Neckar-vidék

25 és Pflaumheim, Majna-vidék

26 citálható aranyozott ezüst, ezüst, valamint bronz, nites perem foglalataival, melyek szögletes és nyelv alakúak, s olykor díszítettek. Ezek segítségével nemcsak domború, hanem egyenes oldalfalú (kónikus) csészék is rekonstruálhatók. Végezetül a késő Meroving-kori, 620-as évekbeli angolszász Sutton Hoo (Suffolk, Kelet-Anglia, Ostanglien) királyi hajósír — talán a Wuffingas dinasztiabeli Raedwald rex kenotáfiuma — aranyozott ezüst veretes bögrécskéit hozzuk, mint rendkívül pompás archeológiai régiségeket.

27 Különös játéka a régészeti kutatómunkának, hogy két hónappal az itt leírt gepida ház föltárását és a faedényveret előkerülését megelőzve, precedálva a Kengyel-Rákóczifal va-Rákócziúj falu határrészeit felölelő Kengyelparton ugyancsak napfényre bukkant (magam leltem) egy nagy valószínűséggel peremszorítónak vélhető bronz, éspedig 4-5. századi, azaz hun kori település gödréből. így azután lassacskán már azt lehet mondani, hogy a Közép-Tisza vidék késő császárkori és kora népvándorlás kori faedény maradványok tekintetében nagyon is előkelő helyet vívott ki magának az alföldi régióban. A gepida vagy részben, valamelyest nekik is tulajdonítható, ül. a közelükben használt faragott-esztergályózott fa tartók/tárolók emlékei sorából (de további késő császárkori felvidéki és erdélyi régiségeket most figyelmen kívül hagyva, melyek áttekintése már valóban nem feladatom itt): Csongrád-Kenderföldek hun kori sírjai egyikében vas vödörmaradványok;

28 Mezőszemere-Kismari-fenék 4—5. századi temetőjéből bronzveretes vödör;

2 TarnaméraUrak dűlője 5. század dereka körüli/utáni leletei között ugyancsak kisvödör vastartozékokkal; Stari KostolacVise grobalja (Kosztolác, antik Viminacium) gepida temetőjében két vasalt vödröcske, a 6. század közepéről;

31 Mezőbánd-Felhágó-dülő (Bánd, Bandu de Cimpie) 6-7. századi sírmezejének két bronzveretes bükkfa ereklyevagy amulett-tartó szelencéje;

32 Marosnagylak-Marospart (Noslac) szintén késői gepida (korai avar) kori sírjaiból vödrök bronz és vas fémtartozékokkal volt megtalálható.

33 IRODALOM BONA István 1974. A középkor hajnala. A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében. Budapest, 1974. 1986. Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Magyarország Műemléki Topográfiája. X. kötet. Szerkesztette EntzGéza. Budapest, 1986. 15-91. 1991. Das Hunnenreich. Budapest-Stuttgart, 1991. 2002a. Szolnok-Szanda (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok). Bóna István— Nagy Margit: Gcpidische Gráberfelder am Theissgebiet I. Monumcnta Gcrmanorum Archacologica Hungáriáé, Vol. 1. Monumenta Gepidica. Budapest, 2002. 197-237. 2002b. Tiszafüred-NagykenderfÖldek (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok). Bóna István—Nagy Margit: Gepidische Gráberfelder am Theissgebiet I. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungáriáé, Vol. 1. Monumenta Gepidica. Budapest, 2002. 245-252. 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 MÜLLER, Hermann Friedrich 2000.348. Abb. 5. 8, 349. Abb. 6., 345—346, 353—354. TEJRAL, Jaroslav 1976. 88. Abb. 29. 6 és 109., valamint 77. és 79. SVOBODA, Bedfich 1965. Tab. LXXI. 2—3, 155. és 43. 3—4. KOCH, Ursula 1982. Tafel 5 6, ehhez még 79—80. PAULSEN, Péter 1992. 111. Abb. 96. NEUFFER-MÜLLER, Christiane 1966. 15. Abb. 1—2, 15—16. és 69.; ld. még Müller 1976. 119—120. és Neuffer-Müller 1983 101. KOCH, Ursula 1990. Tafel 5 A 13—14, Tafel 10 38—39, Tafel 30 32—33, valamint 226—227. KOCH Ursula 1967. Tafel 16 7 (Tafeln), 91. (Text). BRUCE-MITFORD, Rupert 1979. 52. és 55. (az illusztrációkkal); Werner 1986. 488. Abb. 10. 2—3, 487. és 489. PÁRDUCZ Mihály 1959. Taf. XII. 1—2, 6 és 9—13, a leirásban 315. VADAY Andrea—DOMBORÓCZKY László 2001. 180. Abb. 58. 2—5, 181. Abb. 59. 1—6, 203 Abb. 81. és 34. 30 BÓNA István—SZABÓ János Győző 2002.. 331. Taf. 57 6 és 241. 31 ZOTOVIC, Ljubica 1994. 189. Abb. 4. balra középen, továbbá 190. 32 KOVÁCS István 1913. 300. 22. kép 4a—i, 299. és 301.; BÓNA István 1974. 80. 30. szövegközi rajz, ehhez 90.; VIDA Tivadar 1996 238. Abb. 12. A—B és 237. 33 RUSU, M. 1962. 271. Fig. 1. 2, 273. és 287. A Tisza—Zagyva térségének vereteiről legújabban, kisebb cikk erejéig Cseh 2005 — a kengyeli lelet közlésével és elterjedési térképpel. Egy további adat a közép-dunai térség szóban forgó emlékanyagához, 5. századi, vélhetően szvéb leletegyüttesben: Léva/Levice-Kusá hóra három arany szorítója, vagy a kifejezést tágan értelmezve „klipsze" (Kaltofen 1984 230.; Piéta 1987 414.; Tejral 1990 44—45). De utalhatunk Podolí-Zuran királysírjára is (ld. Werner 1962 A 106. és Tejral 1990 44). Hun kori faedényekről még Bóna 1991. 245. Skandináviai 4—5. századi véretekre (ebben az esetben üvegek) Straumc 1987. Tafel 41 2a, Tafel 86 1 stb. 353