H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Hajdú Tamás-Bernert Zsolt: Embertani adatok a Tisza-vidék szarmata és gepida korához
3.: 25—30 éves nő. A koponya, az állkapocs és a váz töredékes és hiányos. A vizsgálható nemi jellegek átlaga —1,1. A sarokcsontokon a jelentős megerőltetés nyomaként az Achilles ínnak a csonthoz való tapadási helyén másodlagos új csontképződés (enthesopathia) látható. A Sjovold módszerével elvégzett testmagasságbecslés szerint a vizsgált személy 163,2 cm, míg Pearson Rösing módszere szerint 156,0 cm magas volt. A koponya az Alekszejev és Debec szerinti kategóriák közül az alábbiakba sorolható: dolichokran, hyperhypsikran, hyperakrokran, hypsikran, eurymetop, euenkephal, euryprosop, hypereuryen, hyperhypsikonch. A koponya mesterségesen torzított (4—6. kép). Az Oetteking—Ginzburg—Zirov 25 féle torzításjelző értéke alapján a koponya hipomakrokran, tehát kis mértékben torzított. A Ginzburg-féle abszolút számokban kifejezett torzítás-mérték alapján 26 , mely nem veszi figyelembe a koponya hosszát, a koponya közepesen torzított. A torzítás fronto-occipitalis (homlok-nyakszirti) típusú, torzításához valószínűleg két torzítópólyát használtak fel. A frontooccipitalis pólya a homlokról húzódott a falcsontokon át a nyakszirt irányába, míg a praegonalis pólya a fejtetőtől, a bregma mérőponttól caudalisan indult, és a mandibula irányába tartott. A két pólya körülbelül megegyező mértékű torzulást eredményezett. Mindkét pólya szélessége 18 és 25 mm között lehetett. A homlokcsonton létrejött benyomódás a homlokot szinte két részre osztotta. A torzítás hatására a koponya legnagyobb hossza kismértékben rövidült, magassága jelentősen nőtt. Az arc és az orrcsontok változására az arckoponya töredékessége miatt nem tudunk következtetni (az orr rendkívül széles, azonban az orrcsontok hiányában azt nem tudjuk, hogy ezt a tulajdonságot mesterségesen alakították-e ki). A homlokcsonton teljesen nyitott sutura metopica látható, mely a saggitalis síktól kissé balra eltérve találkozik a koronavarrattal. A jobboldali szemüreg jelentősen nagyobb, mint a baloldali, emellett nagyméretű tuber praebregmaticum is jelentkezett. Az agykoponyán, a fali dudorok területén jelentős kétoldali assszimetria látható. Mindkét állkapocsízületben a caput mandibulae és az ízvápa egyaránt nagymértékben deformált. A pórus acusticus externus a koponya torzításának hatására a fejtető irányában kismértékben megnyúlt. A koponyaűri nyomás fokozódás jeleként a koponyacsontok belső felszínén mély érbarázdák, a homlokcsont belső felszínén pedig több területen is Pacchioni granulumok alakultak ki. 87. objektum, S-121, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 4.: 40—50 éves férfi. A koponya, az állkapocs és a váz töredékes és hiányos. A vizsgálható nemi jellegek átlaga +0,9. A bal combcsont proximalis végén jelentős ízületi gyulladás nyoma látható, mely az ízvápára is kiterjedt (coxarthritis). Az acetabulum nagymértékben deformált. A háti és ágyéki csigolyákon enyhe spondylosis deformans alakult ki. A sarokcsontokon és a térdkalácsokon a hosszantartó és jelentős megerőltetés nyomaként a comb feszítő izmainak illetve az Achilles-ínnak a csonthoz való kapcsolódási helyein enthesopathia látható. A Sjovold módszerével elvégzett testmagasságbecslés szerint a 25 GINZBURG, Vulf Vcniaminovics—ZIROV, E. V. 1949. 26 GINZBURG, Vulf Veniaminovics—ZIROV, E. V. 1949. vizsgált személy 167,0 cm, míg Pearson-Rösing módszere szerint 164,0 cm magas lehetett. A koponya a számított indexek alapján hyperdolichokran, hyperchamaekran, metriokran, stenometop, aristenkephal, mesokonch, leptorrhin. 88. objektum, S-l22, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 5.: 20—25 éves férfi. A koponya, az állkapocs és a váz mindegyike töredékes és hiányos. A vizsgálható nemi jellegek átlaga: +0,7. Az ágyéki csigolyákon Schmorl-hernia nyoma látható. A sarokcsontokon, az Achilles-ín tapadási helyén enthesopathia alakult ki. A Sjovold módszerével elvégzett testmagasságbecslés szerint a vizsgált személy 175,4 cm, míg Pearson Rösing módszere szerint 169,9 cm magas volt. A koponya a számított indexek alapján mesokran, hypsikran, hyperakrokran, eurymetop, hyperaristenkephal. A koponyán mesterséges torzítás nyoma látható (7—9. kép). Az Oetteking—Ginzburg—Zirov-féle torzításjelző és a Ginzburg-féle abszolút számokban kifejezett torzítás mértéke 27 nem számítható, mivel a koponyalap hiányzik. A torzítás homlok—nyakszirti típusú, azonban az előbbi esetekhez viszonyítva nagyon csekély mértékű. A koponya torzítását valószínűleg nem csecsemő-, vagy kisgyermekkorban kezdték, hanem csak jóval később. A mesterséges torzításhoz ebben az esetben is két torzítópólyát használtak (mindkettő körülbelül 25—30 mm széles lehetett). Az egyik a homlokról húzódott a falcsontokon át a nyakszirtre, a másik a fejtetőtől, a bregma mérőponttól 2 cm-re caudalisan indult, és a mandibula irányába tartott. A torzítás hatására a koponya legnagyobb hossza és magassága nem változott jelentősen. A homlokcsonton kisméretű tuber praebregmaticum látható. A koponyavarratok lefutásában aszimmetria nem alakult ki. A pórus acusticus externus alakja a koponya torzításának hatására a fejtető irányába torzult. A koponyaűri nyomás fokozódását jelző elváltozás nem jelentkezett, alveoláris prognathia azonban kismértékben kialakult. 89. objektum, S-l23, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 6.: 11—12 éves gyermek. A koponya és a váz töredékes és hiányos, az állkapocs ép. Az elhalálozási kor becslése a fogak fejlettségi állapota és a hosszúcsontok legnagyobb hossza alapján történt. 90. objektum, S-125, gepida sír. Leltári szám: 2007. 1. 7.: 35—40 éves férfi. A koponya és a váz töredékes és hiányos, az állkapocs hiányos. A vizsgálható nemi jellegek átlaga +0,7. A csípőízületben csípőficam, az ágyéki csigolyákon Schmorl-sérv, a csigolyák kis ízületein gyulladás, a sarokcsontokon és a térdkalácsokon enthesopathia látható. A csípőízület deformitása következtében a vázrendszer statikájában létrejött változások miatt alakulhatott ki a csigolyákon több helyen is látható Schmorl-sérv és a gerinc kis ízületeinek gyulladása. A Sjovold módszerével elvégzett testmagasság-számítás szerint a vizsgált személy 175,4 cm, míg Pearson Rösing módszere szerint 169,9 cm magas volt. A koponya a számított indexek alapján mesokonch, hyperchamaerrhin, hyperbrachystaphylin. A koponyán mesterséges torzítás nyoma látható (10—12. kép). Az Oetteking—Ginzburg—Zirov féle torzításjelző 27 GINZBURG, Vulf Vcniaminovics—ZIROV, E. V. 1949. 329
