H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Polgár Zoltán: Szkíta kori temető Abony határában
csontja keresztben a koponyán in situ, alkarcsontok egyenesenfolytatódnak. Gerince enyhén hajlított, bordák épek. A jobb combcsont majdnem a mellkasáig felhúzva, alsó lábszárcsontok hegyesszögben állnak, a lábfejcsontok hiányoznak. 142. objektum (8. kép) Sírfoltot vagy sírgödröt nem észleltünk, a nyeséskor került elő a sír. A váz tájolása: E—D 20°. A váz rossz megtartású. A koponya a gerincoszlop felső harmadával a mellkasra borult. A felkarok szorosan a váz mellett, a két alkar csontjai a medencében keresztezik egymást. A combcsontok és a lábszárcsontok töredékesek, de feltehetőleg eredetileg jobb oldalra fektetve voltak felhúzva a lábak. A különleges temetkezések között mindenképp meg kell említeni a 119. objektumban eltemetett kisgyermeket, a váz jobb oldalára zsugorított, erősen felhúzott lábakkal. A temetkezést egy összetört, behúzott peremű tál és egy fazék töredékeivel fedték le. A sírt sajnos a nyesést végző gép találta meg, de csak az edénytöredékeket bolygatta, a vázat nem. Az edények törésfelületei nem voltak frissek, tehát a temetkezés része volt a halott befedése törött edényekkel. 119. objektum (9. kép) Sírfoltot vagy sírgödröt nem észleltünk, a nyeséskor került elő a sír. A váz tájolása: D—E 170°. Kisgyermek jobb oldalára zsugorított váza, melyet egy behúzott peremű mély tál és egy fazék összetört darabjaival fedtek le. A kezek a koponya felé mutatnak könyökben behajlítva, a lábakat erősen felhúzták. Több sírban fordult elő, hogy a kéz vagy a láb csontjai hiányoztak, a szkíta kori temetőkben előforduló halottcsonkítás lehet ennek egyik oka, de sajnos több esetben inkább a megtaláló gép számlájára írhatóak az eltűnt csontok, valamint néhány sírban a rossz megtartású csontanyagot egyszerűen felszívta a föld. Leletanyag, mellékletek A temetőben a sírok több mint egyharmadában volt melléklet, illetve leletanyag. A mellékletek nagyobb részét az edények alkották, általában két edényt tettek az elhunyt mellé. Az edények között kézzel formált, kézi korongon és gyorskorongon készült darabokat is találtunk. A leggyakoribb forma a behúzott peremű mély tál, valamint a kihajló peremű, gömbös testű urna. Az urnás hamvasztásos síroknál a megégett csontokat tartalmazó urnát lefedik egy behúzott peremű tállal (pl.: 191. objektum). A 203. objektumban, mely egy szórt hamvas sír, szintén két edény található, egy behúzott peremű, kézzel formált tál és egy perem fölé húzott fülű bögre, mely korongon készült (a kisméretű, perem fölé húzott fülű bögre is igen gyakori melléklet, korongolt és hurkatechnikával készült egyaránt van közöttük). A 140. objektumból került elő az egyik legjellegzetesebb szkíta kori edény: kézzel formált, homokkal, 3 A sírba helyezett kövekről bővebben: D. MATUZ Edit 2000. 145. kerámiatöredékekkel soványított, egyenes peremű, enyhén hordós oldalú bögrécske, vízszintes szalagfüllel. (12. kép) 191. objektum Sírfoltot vagy sírgödröt nem észleltünk, a nyeséskor került elő a sír. Urnás-hamvas sír, melyet tállal leborítottak. A szürkés-sárgás behúzott peremű tál alját a gép törte össze. A tál eltávolítása után nagyméretű, kihajló peremű, gömbös testű urna került elő, mely az erősen megégett csontanyagot tartalmazta. Az urnát a föld összenyomta, nagyon rossz állapotú. 203. objektum (10. kép) Szórt hamvas, bolygatatlan szkíta férfi sír. Humuszba ásták a sírt, gödre nem volt észlelhető. A hamvak 40x25 cm területen vannak. A hamvak körül el nem hamvasztott — nem tették azokat a halotti máglyára — mellékletek. ÉK-re köpűs, fűzfalevélforma keskeny vas lándzsa csúcs. A hamvak D-i részén perem fölé húzott fülű szürkés-fekete bögre. Kissé távolabb a D-i oldalon behúzott peremű, szürke tál, benne őrlőkő töredéke. A hamvak Ny-i oldalán vastag, nyitott, öntött bronzkarperec, egymást átfedő, elkeskenyedő végekkel. 140. objektum (11., 12. képek) Sírfoltot vagy sírgödröt nem észleltünk, a nyeséskor került elő a sír. Tállal leborított síredény, mely hamvakat nem tartalmaz, tőle DNy-i irányban 10 cm-re kis ép edényke, mellette kisgyermek koponyája tejfogakkal, nagyon rossz állapotban, szinte csak morzsalék. A sír felszedésekor őrlőkő darabja került elő a sír földjéből. Az edények feltételezhető funkciója — étel és ital tárolása az elhunytnak a túlvilági utazásához — mellett felvetődik más lehetséges megoldás is a 140., 185., 203. objektumok esetében, ahol közel azonos méretű kődarabok kerültek elő a sírokból, két esetben annak földjéből, a harmadik pedig egy síredényből. Mindhárom kő kisméretű a 140. objektumban: 10, 7 cm hosszú és 1, 9 cm széles; a 185.-ben: 12, 2 cm hosszú, 4, 4 cm széles; a 203. objektumban: 13, 9 cm hosszú, 4, 5 cm széles. Felmerülhet ezekben az esetekben a Matuz Edit által kidolgozott ötlet, miszerint az őrlőkő, vagy annak kicsinyített példánya, szimbóluma — az orsókarikákhoz és orsógombokhoz hasonlóan — női attribútumként jelenik meg a sírban. Az abonyi temetőrészletben a 203. objektumban talált köpűs vaslándzsa legalábbis megkérdőjelezi az ott nyugvó elhunyt nő mivoltát; ebben az esetben talán inkább egy másik magyarázat a helytálló. A kövek esetleg dörzskövek a festék porításához, bár festékrögöt nem találtunk, de ez a magyarázat sem zárható ki. 3 A 43. objektum egy szórthamvas női sír, melyből 3 darab agyagpecsétlő (pintadera) került elő 4 , valamint egy spirálfüggő, ami a temetőrészletben az egyetlen olyan bronzból készült és elektronlemezzel bevont példány, melyet teljes felületén körkörös bevágások díszítenek. A pecsétlők általánosan elterjedtek a szkíta kori temetőkben, itt egyetlen sírból került elő három darab. Az egyik — 4 A pecsétlőkről: T. JUHÁSZ Irén 1976. 250. 316
