H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

és a kőtelkiek marháit hajtották el. 1708. április elején a rácok a tiszacsegei réven átkelve feldúlták Ároktőt és Tiszakeszit, és megverték Deák Ferenc kuruc ezredes itt állomásozó csapatait is. A helyzet a szabadságharc gyors hanyatlását elindító 1708. augusztus 3-i trencséni csatavesztés után csak rosszabbodott. Ekkortól már a korábban védett területnek számító Jászság és környéke sem kerülhette el a sorsát. Szeptember 11-én Nagykőröst a rácok megtámadták, és az állatállomány zömét elvitték. Október elején újra támadták a Három Várost, míg egy 200 főnyi csapat Szolnoknál átkelve a Tiszán Jászalsószentgyörgyre rohant. Itt 20 embert megöltek, sokakat rabságba vittek, az állatokat pedig elhajtották.

57 1709 februárjában 200 rác rátört Jászladányra, „feles embereket levágott, 18 rabot elvitt, templomját felverte, külső belső jószágát, kivált lovait szabad prédájára fordította. " Ezután újra feldúlták Jászalsószentgyörgyöt és Jászkisért is. Májusban Ceglédet érte súlyos támadás, 63 halott és 40 sebesült mellett 18 főt vittek el rabláncra fűzve. Augusztus közepén Tököly-Popovics Maros melléki rác határőr ezredes a Jászsággal együtt Jászberényt is felverte, és a templomokat is kirabolta. Novemberben már Heves, Átány és Erdőtelek feldúlásáról érkeztek hírek.

58 V. Szolnok megerősítése 1710-ben Rákóczi 1710 elején erőit a Jászságban vonta össze, hogy Érsekújvárba utánpótlást vigyen. A romhányi csata nyomán ezt sikerült is elérnie, ám az ütközet igazolta, hogy a kuruc hadsereg nyílt csatában már végképp nem ellenfele a császári ármádiának. Erre a fejedelem Szolnok, Jászberény, Hatvan és Gyöngyös megerősítését, és az ellenség e várvonalon történő megállítását határozta el. Március 2-án azt írta Bercsényinek, hogy Jászberényben könnyű egy Szolnokhoz hasonló erődöt építeni, míg 5-én Szolnok kapcsán jegyezte meg, hogy kisebbre kell készíteni, mint volt. Úgy vélte, 200 hajdúra kell méretezni, ami elég a Tiszántúl és Eger biztosítására a rácok ellen. Jászberénybe is 200 főt befogadó sáncot tervezett, ami rendes ostrom nélkül nem bevehető. Láthatóan tehát Rákóczi eleve nem nagy, „reguláris" ostrom visszaverésére alkalmas nagy erődítmények építésével számolt, ilyenekhez még a szabadságharc sikeresebb éveiben is hiányoztak a feltételek. Jellemző a helyzetre, hogy a tervezett új várak közül végül egyedül csak Szolnokhoz kezdtek hozzá, de az előző év őszén kitört pestis által megtizedelt munkaképes népesség, és az eleve gyenge kuruc gyalogság vészes megfogyása nem sok jót 57 AR. II. köt. 359., HORNYIK János 1866. 699—710., BENEDEK Gyula 1989. 330., BÁNKÚTI Imre 1996. II. köt. 533., 540., Uő. 2003. III. köt. 30, Uő. 2005. 67—76. 58 AR. VI. köt. 400., HORNYIK János 1866. 713, KISS József 1971. 70, BÁNKÚTI Imre 1996. II. köt. 607—608, 695. 59 AR. III. köt. 55, 59, 60, 233. 60 AR. III. köt. 70, 73, 92, 214, 237, THALY Kálmán 1895. 311. ígért. 7-én a fejedelem Ebeczky István (1670 körül— 1721. márc. 20.) brigadérossal megszemlélte Szolnokot, és úgy vélte, 500 ember két hónap alatt felépítheti. Az itteni vár nélkül Egertől és Érsekújvártól el lesznek vágva, viszont a Tiszán, vízi úton megoldható az ellátás. Szolnokot a Körösvidék szempontjából is fontosnak tartotta, mert a nádudvari földsáncok csak a rácok ellen jók.

59 Rákóczi a belső erődöt 3—400 gyalogos számára tervezte, a bástyák ágyúitól fedezett Tisza túlparti hídfőhöz pedig terjedelmes huszárvárat akart. A tervek kidolgozása azonban lassan haladt. A fejedelem Kassáról La Maire hadmérnököt hívta Szolnokra, aki április közepére meg is érkezett, de az Érsekújvárból kirendelt sáncmester nélkül. Rákóczi közben Jászberényből Jászkisérre telepedett át a takarmányhiány miatt, ahonnan Szolnok építésére is jobban ügyelhetett. ° A várőrség kijelölése már ekkor nehézségeket okozott. Április 7-én Rákóczi azt írta, hogy Perényi Miklós brigadéros nem küldhet hajdúkat Murányba, mert mindre szükség lesz Szolnoknál. Ugyanakkor ifjabb Esterházy Dániel (1665 körül—1714. okt. 1.) tábornagynak is meghagyta, hogy Csajághy, Berthóti és Limprecht elszéledt hajdúit a régi szolnokiakkal gyűjtse egybe. Április 20-án Jan Groczkinak

61 60 gyalogosa volt itt, aki mellé még százat rendelt Egerből. Károlyi Érsekújvárról Limprecht és Csajághy ezredei maradékát, továbbá Radics András zászlóalját küldte Szolnokhoz, ahová 21-én meg is érkeztek.

62 Rákóczi április 20-án adhatott parancsot a Szolnokra történő bevonulásra, amikor szabályozta a hadak füvelését, az építkezés biztosításának rendjét, és a Jászságban gyűjtött élelem ideszállítását.

63 Még ekkoriban is úgy vélte, a munkát egy hónap alatt elvégezhetik, ám alaposan tévedett. Még október elején is dolgoztak az erődítéseken. Már a berényi élelmiszerraktár átköltöztetése sem ment könnyen. A fejedelem május 1-én meghagyta, hogy ehhez a Jászságból gyűjtsenek szekereket, bár az élelmet lovasok által is elhozhatónak ítélte. Mivel az Eger környéki falvak a pestis miatt jórészt néptelenek voltak, Szolnok védelmére Esterházy Antal tábornagy hadait is lerendelték. Rákóczi megírta neki, hogy Szolnok felépítése a legfontosabb, előtte a tervbe vett dunántúli támadást sem lehet elkezdeni. A Jászberényből vett szárazmalmot és a tiszacsegei kompot is lehozták, sőt júniusban Károlyi seregét is ide rendelték, a tokaji komppal együtt. A munkások és katonák élelmezése a Jászságot és Pest-Pilis-Solt vármegyét terhelte. Május közepén Esterházy ez utóbbitól már a hátralékos lisztet követelte, és haddal fenyegette.

64 A munkák elhúzódásában több tényező is közrejátszott. Június elejére az élelem jórészt elfogyott, aratásra a munkások zöme hazament. Esterházy a hadak bomlásáról tudósított, és hogy egyesek labancnak álltak. 0 a tiszántúli jobbágyok ide vonását is javasolta, mivel csak a Pest és 61 Talán a fejedelem lengyel tábornokáról, Jan Grudzinskiról lehetett szó, aki azonban még áprilisban távozott az országból. HECKENAST Gusztáv 2005. 169, MÉSZÁROS Kálmán 2006. 75. 62 AR. III. köt. 92, 104, 242, 391. 63 AR. III. köt. 240—241. 64 AR. III. köt. 104, 253—63, 266—268, 424, BÁNKÚTI Imre 1996. II. köt. 777, PPS. V. köt. 257. 289