H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bagi Gábor: Szolnok vára a Rákóczi-szabadságharcban

7. ábra. Szolnok Rabutin által újjáépített vára G M. Visconti császári hadmérnök metszetén (Kaposvári Gy. 1982) aggodalommal töltötték el. Rákóczi már 7-én jelezte Bercsényinek, hogy Szolnok megerősítéséből baj lehet, ezért Rabutin elvonulása után azonnal vissza kell foglalni.

53 Miután 10-én a császári főerők északnak indultak, Rákóczi Andrási György alá akarta rendelni Perényi Miklós, Ecsedi János és Eöllyüs János hajdúit a szolnoki gyalogsággal, amit a császári őrség ellen elegendőnek ítélt. A kuruc támadás azonban nem következett be, talán mert az őrség a jelzett 100 gyalogosnál jóval erősebb volt. Szeptembertől (vagy novembertől?) Michael Degano, a Tollet gyalogezred alezredese vezetésével 500 gyalogost (az ezred egyik zászlóalja?) említettek itt, de talán még 2—300 rác lovas is az őrséghez tartozott. Ezek folytatták az erődítési munkákat, sőt két hidat is vertek.

54 Kassa sikertelen ostroma után Rabutin délnek fordult, majd november elején Tiszacsegénél és Tiszafürednél átkelt a Tiszán. Innen hajókon és tutajokon csapatokat bocsátott le Szolnokig, míg maga a Nagykunságon át Debre51 AR. I. köt. 223—227., uo. V. köt. 218—220, SZALAY László 1868. 168., THALY Kálmán 1868. 149—150, BÁNKÚTI Imre 1996. I. köt. 323, 345. Rákóczi 1706. novemberi parancsára a két szolnoki századot idősebb Barkóczy Ferenc tábornagy Gundclfinger Dániel vezette Heves megyei lovasezredébe olvasztották be, amelynek részeként 1707 novemberében össze is írták. Egy év múlva a szétszóródott csapatok közt említik őket, majd 1709 tavaszán, majd 1710-ben a Duna—Tisza közén Sőtér Tamás alatt. BÁNKUTI Imre 1996. I. köt. 359, 430—431., 551, 641, 683—684, 712, SZIRÁCSIK Éva, 2005. 319. A gyalogság viszont Károlyi 1707. évi tervezete szerint a fejedelem Szeged ellen támadó hadához kapott volna besorolást. THALY Kálmán 1895a. 416. 52 E hadmérnökök közül bizonnyal itt dolgozott Giovanni Morando Visconti (1653—1717), sőt talán az egész építkezés az ő irányítása alatt zajlott. Visconti a magyarországi és erdélyi térképezés és erődépítés sokáig méltatlanul elfeledett alakja volt, akinek munkái cenbe vonult. Szolnok további erődítési munkálatait Rákóczi nem tudta zavarni. A helyzetet Rabutin oldotta meg, aki 1707. január 2-én Debrecenből Budának indult, és 11én előhadai már Szolnok alatt voltak. A császári fővezér pár nap múlva a várat lerombolta, az őrségét pedig kivonta. Lépését serege súlyos veszteségei mellett bizonnyal az élelemhiány indokolta, ami az Alföld pusztulásával lépett fel.

55 IV. Szolnok lerombolásának következményei (1707-1709) 1707 elején Károlyi még számolt a szolnoki vár ismételt megerősítésével, és Rabutin elvonulása után a helyreállításra a Három Városból munkásokat rendelt. Literáti János hadbiztos Károlyinak itt még hajókat is építtetett Duna mellől hozott mesteremberekkel. A nyár folyamán Csajághy János brigadéros is megfordult itt, részint talán az újjáépítés lehetőségeinek megvizsgálására. Június 23án Károlyinak küldött levele szerint „ valami rossz fadarabon " a templom tornyába akart felmászni, ám az eltört, ő pedig csaknem halálra zúzta magát. Csajághy saját ezredéből még hajdúkat is hagyott itt a „passus" (átkelőhely?) és a készülő hajók védelmére. Utóbb azonban a kurucok felhagytak az építkezéssel, bizonnyal a költségek és a munkások hiánya miatt.

56 Tudtunkkal három évig a település puszta volt, bár elképzelhető, hogy némi népesség azért maradhatott itt. Az azonban bizonyos, hogy a kuruc katonai igazgatásban ez alatt az idő alatt semmiféle szerepet nem játszott. A szolnoki vár és őrsége hiányát a rác portyák szaporodása jelezte. Ezek már 1707. április elején feldúlták Kecskemétet, és hatalmas károkat okoztak. Megöltek legkevesebb 350, megsebesítettek 120 embert, elhurcoltak 109 személyt, 1000-nél több szarvasmarhát, 500 lovat, mintegy 200 szekeret és kocsit, felégettek 89 házat és 7 malmot. A város vezetése a „házi javakban" esett kárt óriási összegre, 230.807 tallérra (1 tallér=2 rajnai forint) becsülte. A nyár folyamán Heves vármegye panaszolta, hogy tiszántúli részén kevés vetés maradt, a marhák zömét a német elvitte, a rácok pedig a Tiszán áttörve a nagykörüiek most válnak ismertté hazánkban és Romániában. Ő a császáriak által újjáépített szolnoki vár 1706 őszi állapotáról egy kiváló metszetet is készített, amit annak idején Bécsben Kaposvári Gyula talált meg, és tett közzé. Lásd KAPOSVÁRI Gyula 1983. 169, KOVÁCS András é.n. 53 AR. I. köt. 610, Uo. V. köt. 233—237, SZALAY László 1868. 169. 54 AR. I. köt. 612—613, Uo. V. köt. 240—244, HORNYIK János 1868. 696, THALY Kálmán 1868. 153—155, BÁNKÚTI Imre 1996. I. köt. 335, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Tóth Dezső-féle hagyaték (Császári oltalomlevél a tiszakürtiek részére, 1706. december 21.) Visconti metszete valóban két Zagyva hidat ábrázol. 55 AR. I. köt. 647-8, KO. V. köt. 544, THALY Kálmán 1880. 31—32. 56 KO. V.köt. 589—592,THALYKálmán 1895./a.415—419,BALANYI Béla 1979. 124, BÁNKÚTI Imre 1996.

1. köt. 375, 394. 288