H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Kókai Magdolna: Halálozási adatok vizsgálata Jászberényben 1867-1873 között különböző források tükrében
zőtlen egészségügyi viszonyok s célszerűtlen táplálkozás is kedvez a betegség kialakulásának. A ~ enyhébb alakjai meggyógyulnak, súlyos esetben tüdővészhez vezetnek. " (Pallas Lexikon 15. kötet 36. p.) 12. gutaütés vagy agyszélhűdés (apoplexia) : „az agyvelő állományába történő vérzés. E vérzés érrepedésből származik, amelyet a koponyának erőművi sérülése, de első sorban az agyvelőereknek egy bizonyos kóros állapota okozhat..." (Pallas Lexikon 8. kötet 357. p.) 13. gümőkór (tuberkolózis) : „A Koch féle T. bacillus által okozott betegség. Embernél a fertőzés a belélegezett levegővel a tüdőn vagy a bélcsatornán át, vagy sebek útján történik. A ~-os szervezetéből a bacillus a köpettel, a bélsárral, a vizelettel és gümős fekélyek váladékával jut a szabadba, ahol újabb fertőzés forrásává válhat. A szervezetbe jutott bacillus ott gümő képződéséhez vezet, amely apró, véredények nélküli, azért kevéssé életképes, előbb utóbb elhaló göb képében jelenik meg. Az elhalás következménye elsajtosodás. A gümőkór néha évekig egy szervre szorítkozik. Máskor a gümősödés nyirokedényekre terjed át. Ismét máskor a bacillus a véredényekbejut. A vér ilyenkor azt kedvezőtlen esetben elszórhatja az egész szervezetben... (Pallas Lexikon 16. kötet 409—410. p.) 14. hasmenés (diarrhoea) : a vastagbélre és a vékonybél alsó részére lokalizált fertőző bántalom, mely főleg a nyári hónapokban járvány alakjában lép fel. Létrejöttében nagy szerepet játszanak az étrendi hibák. Tünetei étvágytalansággal, általános bágyadtsággal kezdődnek, melyhez hasmenés csatlakozik. Később a székletet heves hastáji fájdalmak előzik meg és tetanus lép fel, melynek dacára a betegek kevés nyálkával és gennyel vagy vérrel kevert bűzös savószerű anyagot ürítenek. Az ürülés napjában 5—100-szor ismétlődhetik. A halált a kimerülés okozhatja. (Pallas Lexikon 16. kötet 786—787. p.) 15. hasvízkór : „savógyülemlés a hashártyaürben. A hasvízkór lehet az általános vízkór egyik jelensége, amikor a bőr és más savós üregek vízkórja is fenforog, és ilyenkor általános okokból szív- vesebántalmakból származik, vagy lehet izolált. Ilyenkor oka, a hasürben van: a máj kapuvisszerére ható vérkeringési akadály a máj zsugorodása, a máj kapuvisszerének trombózisa, hasüri daganatok stb. folytán..." (Pallas Lexikon 8. kötet 738. p.) 16. himlő (hólyagos, lat: variola) : „oly általános fertőzésen alapuló s lázzal lefolyó betegség, melynél a bőrön jellegzetes, eleinte bibircses, később gennyedő hólyagos kiütés fejlődik. A ~ legsúlyosabb alakja az u. n. fekete himlő. A himlő ezen alakja úgyszólva abszolúte halálos; mint a neve is mutatja, vérzések jellemzik, mely vérzések a bőrön foltok vagy vérkiömlések alakjában jelentkeznek, de a vérzések a belső szervekben (tüdő, vesében stb.) is felléphetnek " (Pallas Lexikon 9. kötet. 210—211. p.) 17. hú gykő: „előjöhet a húgyszervek minden szakaszában, tehát a vesében, a húgyhólyagban és a húgycsőben. Legtöbb húgykő a vesében képződik s innen csúszik le a húgyvezető csövön keresztül a húgyhólyagba, hol megakadhat, tovább nő és húgyhólyagkő lesz belőle. Képződhetik azonban a ~ magában a húgyhólyagban is. A ~ minden korban előjöhet. Az első gyermekkorban (az élet első tizedében) leggyakoribb és az élet utolsó szakaszában ismét előjön." (Pallas Lexikon 9. kötet 452. p) 18. hűdés (paralysis): „az izomzatoknak az az állapota, amelyben összehúzódásra többé nem képes. A hűdések a legkülönbözőbb okokból eredhetnek: 1. / Az agyvelő, gerincvelő avagy a környi idegeknek vérzés, gyulladás, daganatok okozta roncsolására; amennyiben e kóros folyamatok a mozgató pályát találják, 2. autoszuggesztió útján a hisztéria kórképében mint funkcionális hűdések, 3. idült mérgezés következtében (ólom, alkohol, stb.), 4. fertőző bántalmak alkalmával a vérben keringő mérgező anyagok által (diftéria, szifilisz, veszettség, skarlát, tífusz, tüdőgyulladás, influenza, disentéria, stb.)..." (Pallas Lexikon 9. kötet 515. p.) 19. kanyaró (a nép vöröshimlőnek is nevezi, latinul morbilli ): „heveny ragályos betegség, melynél láz és hurutos tünetek mellett a bőrön lencsényi, sőt nagyobb — többnyire kerek — piros foltok jelennek meg. Leggyakrabban 2—6. életévben jön elő. A - leggyakoribb és egyszersmind igen súlyos komplikációja a tüdőlob. Máskor diftéria fejlődik a torokban és a gégében. Utóbetegségei a görvély és gümőkór. A ~ után aránylag gyakran látni — különösen satnya gyermekeknél — üszköt a bőrön fellépni különösen a rettegett vízrák alakjában, máskor veselob fejlődik. Súlyosabb általában a lefolyás kiskorú gyermekeknél az első 5 éven alul gyakran halálos kimenetelű. (Pallas Lexikon 10. kötet 117—118. p.) 20. kelevény: „< a bőr v. a nyálkahártya helyi elhalásából keletkező > fekély; < több apró tályog összeolvadásából keletkező: > szakny. Karbunkulus, nép darázsfészek ; < es. Mélyebben a bőr alatt v. a test belsejében levő. t. é.: > gennyedés, szakny. is tályog." (Magyar Szinonima Szótár 195. p.) 21. kolera: „névvel nagyfokú hányás és hasmenéssel s erőtlenedéssel egybekötött betegséget jelölünk, amelynek két kórilag különböző betegsége ismeretes: az u. n. európai (cholera nostras) és az ázsiai (cholera asiatica) . Az európai ~ alapjában véve a leghevesebb gyomor- és bélhurutnak felel meg, mely a nyári hónapokban, többnyire csak a nyár 2. felében észlelhető és pedig csak egyes esetekben, tehát általában véve nem epidémiaszerüen, mint az ázsiai kolera. Az európai kolera is fertőzés eredetű, az időjárási viszonyok és a meghűlés, a táplálék nem megfelelő volta is kiváltó tényezők lehetnek. Rossz ivóvíz v. szüretien folyóvíz ivása is okozhatja. Az európai kolera többnyire minden előjel nélkül jelentkezik. A beteg nyomást érez a gyomortájékon, hányás, hasmenés lép fel, emiatt gyorsan legyengül. A testhőmérséklet emelkedik, az érverés és légzés szaporább lesz, szemei beesnek. Ez az állapot 2-3 óráig illetve 1-2 napig tarthat. Súlyosbodása esetén a hasmenések és a hányások ritkulnak, de a beteg egyre gyengébbé válik, hőmérséklete csökken, szomjúsága fokozódik a vér besűrűsödik. Ha rosszabbra fordul a beteg állapota a hasmenés és a hányás megszűnik, de öntudata zavarodottá válik, érverésük kimarad és beáll a halál. (Pallas Lexikon 10. kötet 676—678. p.) 264
