H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Vas Béla: „Az én házam imádság háza legyen!"

Összegzés A két leírás összehasonlításából kitűnik a rákóczifalvi Szűz Mária Neve templom fejlődése és gyarapodása fennállásának 113 éve alatt. Nagy erénye a sorsnak, hogy érintetlenül hagyta azt az oltárképet, amely mára már legnagyobb ékessége a plébániának. Belső berendezésén — békés körülmények között — a hívek fennálló adakozó kedve, valamint a II. vatikáni zsinat által szorgalmazott reformok hoztak változást. Imigyen tűnt el mára az áldoztatórács, és épült meg helyén a szembemiséző oltár, került más helyre a szószék, és újult meg sok kegytárgy, valamint a fentebb említett stációk. Patrónusok, helybeli és távolabbi hittársak (Vác, Budapest), szerencsére szűnni nem akaró lendülettel buzgólkodtak a templom ékesítésén. Az 1800-as évek végén készült leírásból kitűnik, hogy a legtöbb liturgikus kegytárgyát a templom adományozás útján szerezte. Alkalmanként a tárgy ajándékozójának neve is fennmaradt, más esetekben viszont arról kaptunk tanúbizonyságot, hogy a vásárlás útján beszerzett felszerelési tárgyakat tulajdonképp helyiek pénzadományaiból finanszírozták. Ennek mindkét esetben legékesebb bizonyítéka a toronyban lévő harangok felirata, mint egyik legnagyobb volumenű beruházása a gyülekezetnek. Nem minden tárgy árulja el származását. Nem tudni például, miként szereztetett az örökmécses, az eredeti zászlók, a jelenleg használt énekeskönyvek, misekönyv, csengettyű, gyertyatartók. Sajnos, a templom két világháborút is átélt fennállása alatt, amelyek nem múltak el felette nyomtalanul. Nincs nyoma a két, 1904-ben adományozott csillárnak, és az 1916-os rekviráláskor eltűnt első harangoknak. Valószínű, hogy a Rákóczi-kastély kedves hangú csengettyűje, amely oly hosszú időn át szólította imára a híveket, szintén eme vérzivataros időben tűnt el, mint ahogy mára nincs nyoma az 1904-ben beszerzett templomi ablakokra való függönyöknek sem. 13. kép. Ministráns gyermek a csipkével díszített olvasóállvány mögött 16 CZIRMAYNÉ KOCSIS Róza 2006. 77. Ellentmondásos a kastélyból származtatott Mária-szobor léte is. A XIX. sz. végén keletkezett leírás az alábbiakat tartalmazza: „A szent sírban van egy kis Mária szobor. Ez arról nevezetes, hogy eme kis szobor állt hajdan a Rákóczi-féle kastélyban lévő oltáron, s ez előtt végezték a hívek ájtatosságukat." Alább ezzel a bejegyzéssel egészíttetik ki: „ Ugyanakkor renováltatott (értsd 1906, a templom felújításának éve) a hordozható Mária szobor is... " A kastélyból származó Mária-szobor tehát hordozható. Előkerült egy fotográfia, amelyen jól látható, ahogy a körmeneten hívek egy csoportja Mária szobrot visz vállára emelt hordszéken. Vajon azonos a felvételen szereplő és a leírásban említett két alkotás? Mielőtt választ adnánk a kérdésre, figyelembe kell vennünk, hogy Czirmayné Kocsis Róza a templomban található szent sírt díszítő Pietát (Mária ölében tartja halott fiát) véli a Rákóczi-kastélyból származónak. Ezenközben a 82. oldalon imigyen ír: ,,szerényen húzódott meg a szent sírban egy kis Mária szobor...a Rákóczi-kastélyban az oltárt díszítette. " Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jelenleg a templomban lévő szent sír egy fából faragott, szerény méretű halott Jézust őriz. A Piéta szobor, méreténél fogva, ebbe a szent sírba nem fér bele. Természetesen lehetett ez a Rákóczi-kastélyból származó kegytárgy, de akkor a szent I 14. kép. Körmenet a hordozható Mária szoborral 210