H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Vas Béla: „Az én házam imádság háza legyen!"

valamint, hogy egy későbbi időpontban plébánia is épülhessen. Az építési munkálatokat Mátray Lajos kunszentmártoni építész vezette. Helyben előállított anyagot is felhasználtak, valamint a már említett kastély bontott részeit. A templom nyugati falába a kor szokása szerint okiratot és kortárs pénznemeket rejtettek. Okiratot helyeztek el a kereszt gombjában is, amely az építkezés idejének eseményeivel foglalkozik. A kész épületet Jung János egri püspök szentelte föl 1893. november 19-én, Szűz Mária neve tiszteletére. Búcsús napja szeptember 12., Szűz Mária névnapjának ünnepe. A templom már állt, a hívek lelki gondozása azonban még megoldásra várt. A szolnoki Szent Ferenc rendi szerzeteseket kérte fel a hitközség, hogy miséző napokon egy atya rendszeresen ellátogasson Isten házába, a hívek lelki szükségletét ellátni. Ezen szolgálatért egyezség szerint fizettek 360 Ft-ot (720 korona), és még 10 hold föld haszonélvezetével is megtisztelték a Rendet. Ideig-óráig elégedettség csitította a lelkek epedő vágyait, de hamarosan gondok jelentkeztek a szolgálat maradéktalan ellátásában. A rossz időben járhatatlan országút, a kemény téli hónapok sokszor meghátrálásra késztették az útra készülőket, ezen okból viszont számosan hunytak el az utolsó szentség felvétele nélkül. A gyermekek az iskolában ritkán láttak papot, a felnövekvő ifjúság egyre inkább kicsapongó, rakoncátlan életet élt. Látható volt, hogy a problémát orvosolandó, egy állandóan a nép között lakó, őt felügyelő lelkipásztor a megoldás. Ezért már az 1902. évben mozgalom indult a lelkészi állás szervezésére. Különösen egy Demény József nevű gazda jeleskedett a hívek meggyőzésében. Vezetésével 1903. március 3-án kilenc tagból álló küldöttség utazott nagyméltóságú gróf Csáky Károly megyés püspök úr színe elé, hogy élőszóval kérjenek letelepedett papot a gyülekezetnek. A jólelkű egyházfejedelem kegyesen fogadta a küldöttséget. Amikor Demény József a püspök úr előtt keresetlen szavaival s lelke felbuzdulásával előadta, hogy mennyire szomjazza az egész nép a lelki vezért, a püspök úr elérzékenyülve nyugtatta meg őket, s megígérte, hogy minél előbb teljesíti lelkük régi vágyódását. A Schuster Constantin püspök úr által rendelkezésre bocsátott építkezési segély visszafizetésének kötelezett/. kép. A templom a régi kerítéssel 2. kép. Plébános atya hívei között ségét 1904-ig teljesítette a község, amikor a megyés püspök úr felmentette őket a teljesítés alól azon meggondolásból, hogy így könnyebben gondoskodhassanak lelkipásztorról. Apró nehézséget okozott a leendő pap javadalmazása körüli hercehurca, melynek szerencsés megoldásában Lévay Mihály abonyi esperest, apátplébánost nem csekély érdem illeti. Végre megköttetett az egyezség, amelyet a Canonica Visitatio szerint a megye 1904. március 17-én hagyott jóvá. 1904 tavaszán a megyéspüspök kihirdette az állásra a pályázatot, s ugyanezen esztendő április 19-én már ki is nevezték Rákóczifalva történelmének első lelkipásztorát, Mihálovits Ernő kiskunfélegyházai templomi káplán személyében. Általános lett az öröm a faluban, mikor első papjuk jövetelét meghallották. A templomot gyönyörűen feldíszítették, a Katolikus Kör épülete előtt szép diadalkaput emeltek, több házat felvirágoztak. A következő napon, július 3-án lovas bandérium, a község apraja-nagyja lovas kocsikon ment az érkező lelkipásztor elé. A temető laposán várták, s hamarosan fel is tűnt dr. Gorove László négyes fogata, rajta többek között Mihálovits Ernő és Lévay esperes úr. Először Csaba László főjegyző üdvözölte az érkezetteket, mire Lévay esperes úr, majd az új lelkipásztor felelt. A menet megindult a faluba. Megérkezéskor a templom ajtaja előtt Hám László kántor fogadta a vendégeket. A templomban az esperes úr, majd Mihálovits atya beszélt a hívekhez. Ezután „Veni Sancte", majd szentmise következett. Ezt követően a vendégek előtt tisztelgő látogatást tett a 12 fős Egyházbizottság, valamint az Elöljáróság. Ezzel a mindenki számára felejthetetlen nap véget ért. Az 1906-os esztendőben az Egyházbizottság és a tisztelendő atya kérésére a megyés püspök úr az egyházközséget plébániává emelte, s az eddigi káplánt plébánossá nevezte ki. Az esperes úr folytonos betegeskedése miatt azonban az installáció csak 1907. június 5-én volt megtartható. A plébános javadalmazásáról fennmaradt kézirat tanúsága szerint a jövedelem részét képezte a község keleti részén lévő 10 hold (1 h = 1200 négyszögöl) szántóföld. Ezt először egy lapályos, vizenyős helyen jelölték ki, de a 202