H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Sári Zsolt: Adalékok Szent Bertalan kultuszához
A Bertalan-napi búcsú A templom főoltárképén Szent Bertalan látható zöld köpenyben, bal kezében egy késsel, Bertalan legfontosabb attribútumával. Talán az sem véletlen, hogy a kés formája hasonlóságot mutat a szőlőmetszőkésekkel. A férfi fölött angyalok, egyik kezében a mártíromság jelképe, a zöld pálmaág látható. A háttérben egy város épületei tűnnek elő. A templom búcsúja tehát Bertalan-nap, augusztus 24-e volt, az 1950-es évektől a hozzá közelebb eső vasárnapon tartják. A Bertalan-napi búcsú a település főünnepe. A településnek, éppen amiatt, mert három apró faluból jött létre, több búcsúnapja is volt: a felsőszemenyei kisbúcsú, helyi nevén áldozói búcsú áldozócsütörtökön, Szent Anna napján (a mellékoltár ábrázolja), az Anna-napi búcsú, az alsószemenyei búcsú augusztus 20-án, a harangláb szentelési ünnepén, Csernecen pedig május első vasárnapján. A búcsú nemcsak a település számára volt ünnep, de a környező falvakból is, egy 20 kilométeres körzetből (Becsehely, Letenye, Murarátka, Szentmargitfalva, Kiscsehi, Csörnyeföld) jöttek az emberek az augusztusi búcsúba. A búcsú előtti napon kitakarították a templomot, virággal díszítették. A búcsú legfontosabb eleme az ünnepi szentmise volt. A híveknek csak egy része fért be a kis templomba, a többiek a templom kertjében várakoztak, „Z)e szép hársfák voltak a templom körül, ott kinn ültek" n . A környező településekről gyalogszerrel „proszesszióban" jöttek az emberek, feszülettel, rajta virágcsokorral és lobogókkal. Az 1960-as, 70-es években, amikor egyre több fiatal költözött el a faluból, elsősorban a környező városokba — Letenyére, Nagykanizsára, Zalaegerszegre —, illetve Budapestre, a búcsút ezek a fiatalok is a családdal töltötték. „Ez a búcsú tulajdonképpen, egyrészt ilyen vallási ünnep, másrészt a falunak a vendégfogadása vagy vendégvárása. A rokonok ilyenkor látogatták meg egymást. " A férfiak gyakran külön, akár lovon, szekérrel, később kerékpárral érkeztek a faluba. A nyolcvanas években elmaradtak a gyalogos búcsújárók, és azóta menetrend szerinti autóbusszal jutnak a faluba. Míg az 1960-as évekig a a környező településekről érkezők (még ha rokonok voltak is) nem maradtak a faluban, a búcsú után, délután hazaindultak, a fiatalok persze maradtak az esti bálra is — hiszen a búcsú egyben ismerkedési alkalom is volt —, 13 a távolról érkező közeli rokonok ma már több napot töltenek ilyenkor a településen. „ ... ha olyan csoport jött, amelyik zászlót hozott, akkor az asszonyok hozták át. Általában az asszonyok szoktak prossekcióval menni, a férfiak inkább vagy biciklivel vagy más úton, mert azok gyorsabban mentek... A misék ugyanakkor voltak, a lakosság megszaporodott abba a napba. Mert jöttek ugye minden családhoz a rokonság, testvérek, gyerekei, minden, ami a rokonsághoz tartozott, jöttek. Elmentek templomba, a gazdasszony meg otthon maradt, azok sütöttek-főztek, aztán nagy ebéd volt. " H 12 Saját gyűjtés. Muraszemenye, 2002. 13 „ Hogy fognak egy lányt vagy egyjiút. Tehát mondjuk, hogy ezek a A templom főoltára A búcsúba érkezők egyrészének különösen fontos volt a gyógyító szent tiszteletére szentelt templom búcsúünnepe. Többek a gyógyulás reményében keresték föl a templomot. Mára halványulni látszik ennek az emléke, keveredik a betegségek pontos megnevezése is. A legismertebb, ma is leggyakrabban emlegetett betegségek a füllel kapcsolatosak, emellett a torokfájást is említik a témával kapcsolatban. Bertalan apostol gyógyító szentként ismert, képi ábrázolásai is gyakran erre utalnak. A zalai parasztságnál is megjelenik, hogy a Szent Bertalanhoz intézett ima hathatós a különböző betegségek ellen, különösen a fül (hallás) károsodás kapcsán. „Szentté lett avatva, de meg lett nyúzva. Ott van a bőre is a képen. Egy kés van beleszúrva." „Előbb jöttek, mert azt mondták, hallottam az idősebbektől, a fülfájósoknak is a védőszentje Szent Bertalan. És hát, pedig valóban messze van Becsehely, úgy 15 km, és onnét is eljöttek ugyanúgy ide búcsúba. Letenyéről is eljöttek sokan. Az én nászasszonyom, ahová a fiam van nősülve, Letenyére, az szokta elmesélni, hogy az idősebbik lányát mindig elhozta ide. Mert ő fogadta azt, az is olyan fülfájós volt, oszt most is eljön a lánya mindig búcsúba. " búcsúk az ifjúság ismeretségét szolgálták." Szanyi Ildikó gyűjtése, Muraszemenye, 2001. 14 Saját gyűjtés, Muraszemenye, 2002. 199
