H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Sári Zsolt: Adalékok Szent Bertalan kultuszához

SÁRI ZSOLT ADALÉKOK SZENT BERTALAN KULTUSZAHOZ Szent Bertalan kultuszáról elég ritkán szólt a magyar néprajztudomány. Talán természetesnek tekinthető, hogy a legismertebb és legteljesebb összefoglaló Bálint Sándor tollából származik. Az augusztus 24-én ünnepelt szent már az őszi szenteket vezeti be, amelyekkel — különösen Szent Vendel kultuszával — az ünnepelt is sokat foglalkozott

1

. Köszöntő írásomban Szent Bertalan magyarországi tiszteletéhez kívánok néhány újabb adalékkal szolgálni. Ezek nagyrésze egy dél-zalai kistelepüléshez, Muraszemenyéhez kapcsolódik. Szent Bertalan és a napjához kötődő hiedelmek, szokások Szent Bertalan, a tizenkét apostol egyike, „igazi izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott meg". Bertalan az apokrif irodalom és a legenda szerint Örményországban folytatta evangelizációs tevékenységét, itt lett vértanú, úgy, hogy elevenen megnyúzták, majd lefejezték. Vértanúságát Michelangelo is megfestette a Sixtusi kápolnában, méghozzá úgy, hogy egyik kezében kést, a másik kezében saját bőrét tartja. A kés lett Bertalan egyik legfontosabb szimbóluma, attribútuma. Ünnepe évszázadokig június 24-én, vagy augusztus 25-én volt, 1568 óta azonban az egyház hivatalosan augusztus 24-én emlékezik rá. A középkorban Magyarországon is kedvelt szent, hiszen sok templom titulusa. Bálint Sándor vizsgálatai azt mutatják, hogy főleg Észak-Magyarországon, a pásztorkodással foglalkozó falvakban terjedt a kultusza. Ezzel hozza összefüggésbe, hogy ünnepe már az őszi ünnepeket vezeti föl, a gazdasági élet egyik meghatározó dátuma. Számos hiedelem, szokás kötődik a naphoz, szerte az országban. A szegedi szűcsök és a jászberényi csizmadiák patrónusa volt, ami természetesen kapcsolatban van mártíromságával is, hiszen elevenen megnyúzták, így nem véletlenül lett a bőrrel dolgozó iparosok védőszentje. Több helyen, főleg német ajkú falvakban (Németpróna, Nagybörzsöny, Püspökmárok) az őszi szántás-vetés kezdőnapja. A kánikula, a nyár záró dátumaként tartották számon sokfelé. Többfelé ismert a „Bertalan kígyója" legenda, miszerint azok a kígyók, amelyek senkit nem martak meg, ezen a napon a fölbe bújnak, és ott várják a tavasz eljövetelét. Amelyek azonban megmartak egy embert, azok nem találnak nyugalmat, nem tudnak elbújni, és a pusztulás vár rájuk. Bercsényitől származtatják a következő, erre vonatkozó mondást: „Ha vesztemet kell is, mint az Bertalan kígyójának várnom "

2

. A kígyó már az ókorban is a gyógyítás szimbóluma volt, és Aszklépiosz személyével hozható összefüggésbe. 938-ban Szent Bertalan földi maradványait Rómába vitték, ott a pogány Róma gyógyító istenének, Asclepius — azaz Aszklépiosz — szentélyének helyére, a Tiberis szigeten emeltek számára templomot. így lett Bertalan Rómában a gyógyítás égi pártfogója. Nem véletlen, hogy Bertalan személye folyamatosan összefüggésben áll a kígyóval. Ezt azzal is kapcsolatba állíthatjuk, hogy Bertalant elevenen megnyúzták, ami leginkább a kígyók vedlésére emlékeztet, ami az újjászületés szimbóluma is. Magyarországon az egyik első írásos emlékünk 118l-re datálható, amikor is már áll Pécsett az ispotályosok Szent Bertalan-kórháza. A belvárosi dominikánusok templomot emeltek a szent tiszteletére, ami a török hódoltság idején pusztult el. E templom hagyományait követve épült meg 1749-ben a Pécs melletti AlsóGyükés szőlőhegyi barokk kápolna. A kápolnában lévő főoltárképen a szentet kezében pálmaággal, késsel, fölötte angyalokkal, mögötte egy város épületeivel ábrázolják.

4 A jeles napok mindegyikéhez kötődnek időjárásjósló rigmusok, megfigyelések. Bertalan nap azzal, hogy a nyári kánikula utolsó napjait jelenti, már az elkövetkező őszre irányította a figyelmet. Egy XVIII. századi regula is ezt bizonyítja: 1 GULYÁS Eva 1986. 2 BÁLINT Sándor 1977. 230. 3 Aszklépiosz Apollón halandó fiaként látta meg a napvilágot, és apja gyógyító mesterségét olyan eredményesen folytatta, hogy a halottakat is fel tudta támasztani. Monda szerinti vesztét is ez okozta, mert Hádész az alvilág uraként megelégelvén alattvalóinak elvesztését, bepanaszolta őt Zeusznál, mire az villámával sújtotta agyon vakmerő hősünket. 4 IMRE Mária 1997. 235—236. 197