H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Gecse Annabella: „Áldassál, Szentháromság..."

asszonyok közös adományból vették az 1980-as években. 66. Szobor köré szabott terítő. 144x76 cm. Keskeny, gyári neccszerü csipkével szegett gyolcs. Nincsenek hozzá tartozó darabok. Nem lehet róla semmit tudni, de anyagából kiderül, hogy nem túl régi. Fotó: 92. 67. a) Terítő („felső takaró") szoborhoz. 140x76 cm. Keskeny, gyári csipkével szegett, a szobor talapzatához szabott gyolcs. Koós Elemérné Herczeg Erzsébet varrta és ajándékozta. Fotó: 93. 67. b) Terítő szoborhoz. 51x128 cm. Keskeny, gyári csipkével szegett, a szobor talapzatához szabott gyolcs. Koós Elemérné Herczeg Erzsébet varrta és ajándékozta. 68. Nagyheti oltártakaró. 200x170 cm. Eredetileg halottas lepedő volt, Bodnár Gáborné ajándékozta templomi célra az 1910-es, '20-as években. Felső szélén egy, alsó szélén két, fehér- és lyukhímzéssel rendkívül gazdagon díszített, cakkos szélű fodor díszíti. Gyolcsból készült, középső, legnagyobb része díszítetlen. Kizárólag nagyböjtben használják, ezzel takarják le a Mari a-oltárt. Fotó: 94. Elemzés helyett Itt közölt leltárszerű összeírásom — úgy vélem — több, a falura mint közösségre nézve lényeges dolgot árul el. Ezúttal nem célom a közölt anyag körültekintő és minden lehetséges szempontnak megfelelő elemzése, mindössze néhány figyelemre méltó jellegzetességre szeretnék kitérni. A textíliák a templom felszereléséhez megkérdőjelezhetetlenül hozzátartoznak. Az egyes darabok megnevezései, a hivatalos, egyházi szóhasználattól olykor eltérő alakváltozatok felvetik az effajta anyag terminológiai rendszerezésének, az egyházi és népi változatok megfeleltetésének, de legalábbis összevetésének, ugyanakkor a definiálásnak az igényét is. Nem kevésbé érdekes a darabok korának meghatározása, pontosabban a kort jelző kifejezések jelentéstartalmának a falutörténethez, egy-egy plébános szolgálati idejéhez kötése, és mindennek az egyéni életutakba való beágyazása. A felsorolásból is látható, hogy a templom textilekkel való ellátása korjelző jelenség is, hiszen az alapanyagok, nemegyszer a technikák is szorosan kötik a szent helyet a profán világhoz, ebben az esetben a kereskedelmi kínálathoz. Jól követhető általuk a textilkínálat változása, sőt annak egy-egy történelmi fordulóponthoz vagy korszakhoz kötése is (pl. „Régi csehek alatt volt ilyen panama... "). Ugyanakkor folyamatosan jelen van és bizonyos határok között tartja a textilekkel való ellátás közösségi—egyéni igényét a hely szent jellege is, ám a falu önszabályozó ereje és a külvilág pozitív véleményét megtartani akarása is. Ez a fajta többirányú igazodás minden esetben egy nagyon kényes egyensúly mércéjének vetette alá az új darabot: nem lehetett jellegtelenül szerény sem, hivalkodóan díszes sem, nem lehetett túl színes sem, de díszítetlen sem. A kézimunka és a gyári termék közösségen belüli presztízsének megfelelően ez a jellegzetesség is elvárássá vált: nem lehetett túl egyszerű kézimunka sem, ugyanakkor nem felelt meg az igényes, de mégis „csak" gyári anyag sem. Mindamellett elvárás lett az is, hogy egyházi jellege, de legalábbis egyfajta komolysága, méltósága legyen, a lakástextilektől legalább enyhén különböznie kell. Minden felsorolt jellegzetessége között azonban leginkább az adományozók és készítők nyilvántartása kíván magyarázatot. Mai ismereteink szerint nem áll módunkban ezt a textilanyagot más települések, templomok, közösségek anyagával összevetni, mivel erről a kelléktípusról ilyen célú összeírások mind ez ideig nem készültek. Kiindulási alap híján megválaszolatlan marad a kérdés, hogy szokatlan-e vagy természetes az a sajátosság, hogy a faluban élő idősebb nemzedékek nagyrészt ma is adományozóhoz és készítőhöz kötik a darabokat. Amennyiben a készleteket is egy darabként kezeljük (és ezt az adományozó szempontjából megtehetjük), 90 textillel számolhatunk a baracai templom egyházi kellékei között. A 90-ből 49 esetben az azonosítók pontosan emlékeznek mind a készítő, mind az ajándékozó nevére. 7 esetben csak az ajándékozó személyét ismerik, a készítőt nem. Fordított helyzetre mindössze 2 példa van, amikor az ajándékozót nem ismerik, de a készítőt igen. 30 darabról egyáltalán semmit nem tudnak, ám ezekről fontos tudni, hogy valamennyi ismeretlen a szórványdarabok közül való, készlet ezek között egyáltalán nincs. Amellett, hogy a vallásosság egyik megnyilvánulásának tekintjük a templom textilekkel való ellátását, felszerelését, lehetetlen nem észrevenni ennek egy másik jelentését is. Azt, hogy a textilek léte mellett a templomjáró asszonyok körében annak is nagy a jelentősége, hogy ki adományozta a darabot, hiszen ezt az esetek többségében számon tartják. Valójában a falu társadalma jelenik meg e darabokon keresztül a templomban, így a vallásos lelkület mellett egészen profán arca is van a jelenségnek: a falusi társadalomban elfoglalt hely, rang megfelelő, illő korlátok között és megfelelő formában felmutatott megjelenítése. 180