H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban

betegségtől, és várják a kereszt gyógyító hatását a betegnek.

,,2] St. Poniatowski is csatlakozott ahhoz az állásponthoz, miszerint az út mentén elhelyezett szakrális kisemlékek sorsa a katolikus egyházhoz tartozik, és mint ilyenek, tudományos kutatásukat a keresztény művészethez kellene sorolni. A néprajztudománynak ott van feladata, amikor az ilyen szakrális objektumokkal kapcsolatban észreveszi a pogány szertartások, pl. a korábbi temetkező helyek, bálványoszlopok, kapuk nyomait és különféle mágikus cselekedeteket. Ez a nézet uralta a lengyel néprajztudományt mindaddig, míg 1958-ban megjelent az első néprajzi feldolgozású monográfia a szabadban álló lengyel szakrális kisemlékekről: Kapliczki i krzyze przydrozne w Polsce (Út menti kápolnák és keresztek Lengyelországban) címmel.

22 De ez már egy újabb korszakot jelent a lengyel szakrális kisemlékek kutatásának történetében. Az első korszak lezárásaként elmondható, hogy a lengyelek a szabadban álló szakrális kisemlékekről (a legújabb lengyel tudományos terminológiával: male formy architektury sakralnej ~ szakrális építészet kisformáiról) a 19. század második felétől már folyamatosan közöltek adatokat. Először utazók beszámolóiban és az egész lengyelséget átfogó művelődéstörténeti összefoglalásokban. Látszik, hogy elsősorban az olvasókat kívánták meglepni formai és esztétikai érdekességekkel, másrészt felhívták a céltudatosan érdeklődők figyelmét arra, hogy az ilyen, a keresztény civilizációhoz közvetlenül kapcsolódó objektum történeti hátterében eredetileg ott szunnyad az ősi (népi) hit. Ha ezt sikerül felfedezni, még értékesebb sajátosság tudható meg a nemzetet éltető nép kultúrájáról. Ezért figyelmük különleges történetü, földrajzilag és társadalmilag is izolált területekre irányult: kezdődött Zmudz-földdel és folytatódott Podhale régióval és a Lengyel-Szepességgel. A leírásokon túl szükségesnek tartották a típusok megjelölését. Némely szerző írásában észrevehető a lineáris píi \ÍHUbí /-"" t / J ^. • Ura ki o £3* m ^m * úh 11. ábra. Lengyelország térképe Litvániával (készítette a szerző) fejlődést hirdető evolucionista gondolatmenet sémája. Eszmetörténetileg több irányból bizonygatták, hogy a téma igenis tartozhat tudományos kutatások kategóriájához. Külföldi kutatások közül közvetlenül francia példára, nézetekre való hivatkozások vehetők észre. Az elég sok tételből álló, sokféle lengyel írásanyag áttekintése után már az első anyagközlésekből kiderült, hogy az út menti szakrális kisemlékek a kulturális valóságnak olyan időtálló, élő és múlttal összefüggő, látványos objektumai az egyre csak gazdagodó szellemi-vallási közeggel, amelyeket önmagában egy tudományszak nem képes átkarolni, és nem is sajátíthat ki magának. IRODALOM ARNOLD, Stanislaw — ZYCHOWSKI, Marian 1965. Zarys historii Polski. Warszawa BOJTÁR Endre 1995. Bevezetés a baltisztikába. Budapest BRENSTE1N, Michal 1907. Krzyze i kaplicc na Zmudzi. In: Matcrialy Antropologiczne, Archcologicznc i Etnograficznc. 1—16. Kraków GACEK, Szczepan 2002. Krzyz na Gicwoncic. 1901—2001. Zakopane BUCZKOWSKI, Kazimierz 1924. Kapliczki i fígury przydrozne. In: Őrli lot V. 8—11. GLOGER, Zygmund (red.) 1900. Encyklopedia staropolska ilustrowana. Warszawa 1900—1903. Encyklopedia straropolska I—

IV. Warszawa HUNYADI László 1996. A világ vallásföldrajza. Budapest KOLBERG, Oskar 1871. Lud. Jego zwyczajc, sposób zycia, mowa, podania, przyslowia, obrzqdy, gusla, zabawy, piesni, muzyka i tance. Krakowskic. Kraków 1971. Studia, rozprawy i artykuly. Dzieta Wszystkic. t. 63. Wroclaw— Poznan KORPALA, Józef 1923. Kapliczki i krzyze przydrozne w ziemi bochciískicj. In: Őrli Lot IV. 72—74. 21 Stanislaw Poniatowski (1884—1945) jeles kultúrtörténész volt. Megírta a Lengyelország néprajzát, az Etnográfia Polski című összefoglalást. PONIATOWSKI, St. 1932. 276—277. 22 Szerzője Tadeusz Seweryn (1894—1975) festőművészből lett muzeológus-néprajzkutató, aki hosszú időn át a krakkói néprajzi múzeumban dolgozott. SEWERYN, T. 1958. 161