H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Bődi Erzsébet: A szabadban álló szakrális kisemlékek kutatása Lengyelországban
BŐDI ERZSÉBET A SZABADBAN ÁLLÓ SZAKRALIS KISEMLEKEK KUTATÁSA LENGYELORSZÁGBAN (A 20. század első feléig) A sok kitűnő kutató között Gulyás Éva tanulmányaival példát mutatott a magyarországi út menti szakrális kisemlékek tudományos megismeréséhez. Összehasonlításhoz az alábbi tudománytörténeti szemle a lengyelek kezdeményezéseiről szól. Ugyan most csak a kezdeteket fogja át, azért bízva abban, hogy ebben a részben is lehet tanulságokat levonni, tisztelettel ajánlom az írást a témakör jeles magyar kutatójának, Gulyás Évának. A kutatástörténeti 1 bevezető előtt talán nem érdektelen néhány mondatban alátámasztani a tanulmány tartalmát adó témakör természetszerüségét a lengyelek életében. Lengyelországot jelenleg közel 39 millió ember lakja, 93—94%-uk katolikus. 2 Egy hazai egyházi felmérés szerint 2000-ben a lakosság 91%-a vallotta magáról, hogy istenhívő. A lengyel nép s országa történetét jól ismerők nyomán bátran lehet állítani, hogy Lengyelországban a katolikus vallásnak szinte minden korszakban példaértékű volt nemzetmegtartó és nemzetmegújuló szerepe. Az első világháború előtt 123 évig háromféle idegen (orosz, porosz és osztrák uralmi) elnyomás alatt a lengyelséget egységben csak a katolikus egyház és általa irányított vallási lelkiségi mozgalmak őrizték. A lengyel katolikus egyház lépett fel egyfelől keleten a ruszifikáció és más földrajzi térségekben a német hatás ellen, de ha úgy ítélte meg, az osztrák római katolikus egyháznak a lengyelekhez nem illő hatalmi rendelkezéseivel is szembefordult. Másfelől a második világháború alatt a hazai katolikus egyház irányításával fogtak fegyvert az egyszerű, civil lengyel emberek, hogy védjék ártatlan társaikat, köztük pl. a zsidók életét. Mindennaposak voltak mentő akcióik. Rengeteg embert bújtattak és mentettek meg az éhínségtől, a tragikus haláltól. A háború sújtotta Európában már a harcok idején elhíresült a külföldiek szemében a lengyel katolikus egyház hatásos ellenálló mozgalma. Követendő példának állították más országokban. A világháborút követő szocialista államhatalom éveiben a lengyel katolikus egyház nem gyengült, hanem inkább megerősödött. Hiába mondta fel 1945-ben a konkordátumot Vatikánnal az akkori politikai hatalom, Stefan Wyszynski kardinálissal, majd prímással az élen, több egyházfő vállalt nyílt ellenszegülést az ateista ideológiával és gyakorlattal szemben. 3 Meggyőző magatartással, templomépítő mozgalmakkal a tartós keresztény alapot tovább szilárdították. Ez az alap olyannyira kiterjedt és megszilárdult, hogy az egész lengyel nemzettel éreztetni tudta a katolikus hit szükségszerű létjogosultságát, és biztosította a folyamatos vallásgyakorlást az egész 20. századon át. A határozott és széles körű társadalmi bázissal rendelkező lengyel katolikusságnak természetesen nagyon sok és sokféle, külsőleg kiemelkedően látható ismérve van. Értékes templomokon, rendházakon kívül különlegesen érdekes élményt nyújtana az a felelet, amely arra a kérdésre válaszolna, hogy kint a szabadban, az országutak mellett és településeken, falvakban, városokban, szántóföldeken, hegyen, dombtetőn, tavak, folyók mentén számszerűen mennyi szakrális emlékhely található, hogyan ékesítik az épített környezetet, illetve a domborzathoz illően miképpen simulnak bele a lengyel tájba. A lengyelek életében a szabadban álló szakrális kisemlékeknek ugyanúgy megvan a maguk rendeltetése, mint más egyházi épületnek. Természetesnek tartják, hogy hazájukban utak mentén, hídfőnél, források felett, a lombos fák koronái alatt, a faluba vezető és onnan kivezető utak mentén, a határ bizonyos pontjain stb. keresztek, kápolnák, szenteket ábrázoló szobrok állnak. Meg vannak győződve arról, hogy azoknak ott kell lenniük. Valaki valamiért azo1 A szerző az MTA-DE Néprajzi Tanszék Kutatócsoportjának munkatársa. Tanulmányát akadémiai és az OTKA AT 049349 pályázat támogatásával készítette. 2 HUNYADI L. 1995. 287. 3 A szocialista lengyel állam 1948-tól nyílt harccal lépett fel az egyház ellen. Papokkal szemben perek sorozatát indította el. 1951-ben 900 egyházi személy volt börtönben. 1953-ban Stefan Wyszynski bíborost letartóztatták. Erre nagy tiltakozás: non possumus (nem tehetjük) bontakozott ki. Ezt követően még történtek kísérletek a lengyel katolikus egyház intézményes leválasztására a Vatikántól. Több püspököt, papot és szerzetesek ezreit tartóztatták le. Betiltották lapjaikat arra hivatkozással, hogy megtagadták Sztálin dicséretét. A társadalom úgy reagált az egyházat ért támadásokra, hogy vallásosságával visszavonult a magánszférába, a családi és baráti körbe. A lengyelek katolikus vallásosságát olyannyira nem sikerült megtörni, hogy a hatalmon levő Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) a hatvanas, hetvenes években kénytelen volt belenyugodni és elfogadni a templomba járó vallásos párttagságot. Sőt az államhatalom is csatlakozott az 1000 templom építéséhez a kereszténység lengyel felvételének 1000. évfordulójára, 1966-ra. Arnold Sí. — ZYCHOWSKI M. 1965. 209—227.; SZOKOLAY K. 1996. 203—227. 155
