H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Novák László Ferenc: A mezővárosi kultúra interferenciájának reprezentáns példája: Nagykőrös

lás indult a XVI. század közepén, a századforduló idején, az 1660-as — Nagyvárad elestét jelentő — Szejdi-járást követően, s a törökök kiűzésével járó háborúságok idején, a Buda 1686-ban történt visszafoglalását követő létbizonytalan időszakban. A mezőváros legfontosabb helyi energiáját képező földterület is — sajátos módon — gyarapodott a XVI—

XVII. században. Különösen a XVI. század végi tizenötéves háború idején hatalmas területek pusztultak el az Alföldön, közelebbről a Duna—Tisza köze is szinte pusztává vált Váctól egészen Titelig. Az elnéptelenedett helységek határát Nagykőrös mezőváros — hasonlóan a szomszédos Kecskeméthez — árendába vette, amelyek birtoklásáért fizetett bérleti összeget mind a magyar, mind pedig a török tulajdonosának. Nagykőrös ebben az időszakban jelentős pusztai birtokokra tett szert {Pótharaszt, Csév, Vatya, Pakony, Lajos, Bene, Kara, stb.), amelyek a mezőváros külső határát képezték, ahol szinte kizárólag külterjes jószágtartás folyt a mezeikertszállásokon. Nagykőrös ebben az időszakban — az interferencia sajátosságaként — újabb gazdasági fénykorát élte. Hízó-marhák (sőre), lovak és juhok ezreit hajtották a török vámokon (Vác, Dunaföldvár) keresztül német, észak-itáliai piacokra. Tovább erősödött ezáltal a cívis társadalom ereje. A kiváltságos állapot és a súlyos adóterhek arra késztették a mezővárosi kommunitást, hogy mindinkább kiépítse autonómiáját, amely függetlenségének záloga volt. Az önrendelkezés magas szintet ért el, s ebben az egyháznak is alapvető szerep jutott. A protestantizmus 1519 után hamarosan jelentkezett a létbizonytalanságban élő magyarság körében. Nagykőrösön és környékén a 1540-es években terjedt el a kálvinizmus, amelynek puritanizmusa jó ideológiaként szolgált az önvédelemre kényszerült lakosság számára. A várost a világi magisztrátus irányította, amely egyben az egyházi consistoriumot is képezte. Közösen irányították a mezőváros társadalmi, gazdasági, egyházi, kulturális életét. A város hívta meg a prédikátorokat, fogadta fel az „oskola mestereket", tanítókat. A nemzeti kultúra védőbástyája volt a mezőváros. A református iskolája, a debreceni Kollégium filiájaként a nemzeti oktatás és kultúra interferenciájának kimagasló képződménye (például innen került ki a világhírnévre szert tevő Uri János, aki Londonban a Bodley könyvtárban művelte az orientalisztika tudományát magas színvonalon). A sokeredőjü interferenciák hatásaként Nagykőrös olyan helyzetbe jutott a XVII. század végére, a XVIII. század elejére, hogy a Habsburg-uralkodóház fennhatósága alatt bekövetkezett rendi restauráció ellenére, mint jobbágy jogú közösség, képes volt megőrizni évszázados autonómiáját, társadalmi, gazdasági, kulturális téren egyaránt. Ennek nagyszerű megnyilatkozása az, hogy — a városban élő armalista nemesség jogi oltalma alatt — elhárította a földesurak azon törekvését, hogy ténylegesen birtokolják, s továbbra is cenzuális viszony fűzte hozzájuk, valamint az, hogy a XIX. század első évtizedében megszerezve a földesúri porciókat, önerőből hajtotta végre a redempciót. Ezzel — a feudális viszonyok között nagy jelentőségnek tulajdoníthatóan — független, szabadalmas város státusában maradhatott, amelyet a felsőbb Pest vármegyei hatóság is szentesített 1818-ban. A mezőváros gazdasági életében változás következett be. A korábbi extenzív, állattartáson alapuló gazdaság intenzívebb földművelő gazdálkodás irányába mozdult el. Nagy jelentőséggel bírt a szőlészet és borászat, valamint a kertészet. A bort, a gyümölcsöt a Tiszántúlra, a Jászságba szállították, hasonlóan a kertészeti termesztvényeket, köztük is nevezetessé váló uborkát. A nagykőrösi termékek fontos piaca volt Pest szabad királyi város, amely a vármegye központját is alkotta egyben. A sajátos politikai, történelmi körülményeknek tulajdoníthatóan (az 1848/49-es szabadságharc elbukása) az interferencia sajátosan nyilatkozott meg a XIX. század közepén. A Habsburg császári hatalom gyarmatosító politikája az 1850-es években a magyar nemzeti kultúrát végveszélybe sodorta. Nagykőrös e hatalmi tendenciának ellen tudott állni, éppen annak tulajdoníthatóan, ami az évszázados autonómiájából következett. Az önkényuralom időszakában (1849—1867) a nagykőrösi református gimnázium égisze alatt valósult meg a nemzeti oktatás, amely a nyilvánosságijog megszerzését jelentette (hivatalos működése folytán bizonyítványt állíthatott ki az iskola). Ebben az időszakban a nemzet jeles tudósai mellett a nemzeti költészet halhatatlan egyénisége, a bihari Nagyszalontáról Nagykőrösre került Arany János tanított kilenc éven át a nagykőrösi iskolában. Nagykőrös jelentőségét egy másik intézmény, a tanítóképző iskola is fémjelezte, amelyet 1830-ban hoztak létre a református egyházkerület keretében. Az 1867-es kiegyezéssel — az osztrák-magyar monarchia kialakulásával — a megszűnt feudális társadalmigazdasági viszonyokat felváltó polgári korszak köszöntött be. Ez elsődlegesen a közigazgatás átszervezésében nyilatkozott meg. Nagykőrös lehetőségei újabb távlatokat nyertek. Társadalmi-gazdasági struktúrája ugyan kevésbé változott, mivel a hagyományos gazdasági ág, az agrárium továbbra is dominanciával rendelkezett, ugyanakkor a hagyományos mezőgazdasági termékek, zöldség, gyümölcs, szőlő és bor értékesítése tágabb lehetőségek között valósulhatott meg. A tradicionális piacok mellett távolabbi, külföldi piacok is fontossá váltak a körösiek számára (Ausztria, Csehország, Németország, Galícia, Svájc, Oroszország, Anglia). A nagybani kereskedelmet az 1870-től nagy exportőr, zsidó kereskedők bonyolították le, köztük a legnevesebb Benedek- és Neu-féle cégek. A kézműipar céhes keretei felbomlottak, de a kisipar dominanciája továbbra is a jellemző. Az 1890-es években a Gschwind-cég már szeszfőzéssel igyekezett a nagyüzemi, ipari termelést meghonosítani a mezővárosban. A sokeredőjű interferenciák dinamikus fejlődést hoztak Nagykőrös számára is, azonban az első világháború, s az azt követő országcsonkítás a várost is hátrányos helyzetbe hozta. Annak ellenére, hogy az 1929—33-as gazdasági világválság súlyos állapotokat teremtett Nagykőrösön, a háború után talpra állt gazdaság viszonylag töretlenül folytatódott. Fellendült újra a gyümölcs- és zöldségexport-kereskedelem, a baromfikivitel (a pulyka fő célállomása London volt), köszönhetően a nagy exportcégeknek, mint a Benedek és Társa. A húszas években bontakozott ki a 130