H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Kruzslitz Ilona: Az erdő adta javak a kalotaszegi Kiskapus gyűjtögető gazdálkodásában
A gyűjtéshez használt eszközök és készítésük A földrajzi környezetből adódóan a fa meghatározó a nélkülözhetetlen mezőgazdasági és háztartási eszközök készítésében. Nincs ez másképp a gyűjtögetéssel kapcsolatban sem. A környezet nyújtotta egyszerű lehetőségek kihasználására kiváló példa a ma is használt hosszúnyelű fahorog, mellyel ágat húznak le, leginkább a csipkebogyó szedése során. Ez a természet adta forma az egész Kárpátmedencében elterjedt volt. A botnak való mogyoró, somfa vagy galagonya ágat ősszel vagy tavasszal vágják, amikor nincs lében a fa, ahogy mondják. A lehántott botot bezsírozva árnyékos helyre akasztják, hogy teljesen kiszáradjon. Az áfonya gyűjtésére egy speciális eszközt használtak, melynek sűrű fogazata az apró bogyójú termést fogta fel, ugyanakkor a leveleket is, melyre szintén szükség volt. Noha a kéregedényeket ma már nem használják Kiskapuson, kászoly néven emlegetik az öregek. Valamikor málna, eper szedésére szolgált, szurkot is gyűjtöttek benne. Fahajból készítették a pásztorok, ahogy itt mondják. Gyorsan elkészíthető, könnyű és hegyvidéken mindig mindenhol rendelkezésre áll az alapanyaga. Elsősorban a hárs és a nyír kérgét használták erre a célra, de cseresznyefa- és füzfakéreg is alkalmas. A kéreg, a háncs finnugor kori szavaink. A kászu lehet kolomp formájú, hengeres, vagy kéreg lap, azaz kétrét hajtott. Az érintkező szélek összetűzéssel vagy varrással vannak megerősítve. Hajlítás előtt a fakérget forró vízben áztatták. Átlyuggatott bőrből, faháncs kerettel készült aszalótálcával is találkoztam. Rostának is alkalmas. A gyümölcsaszaló vesszőtáblát fűzfa vagy mogyorófa vesszőből fonták a faluban. A napon, kemence tetején vagy sütés után a még meleg sütőben használták szárításra. Főként vadalmát és vadkörtét tartósítottak ily módon. Egyszerű, vesszőből font kosarakat, gyakran házi készítésűeket alkalmaznak a mai napig gomba, gyógynövény és különféle bogyók, termések begyűjtésére. Összefoglalás Az erdei, erdőszéli gyűjtögetésben olyan archaikus jelenségek konzerválódtak, mint a primitív kéregedények használata, a legegyszerűbb tartósítási eljárások (szárasztás, aszalás), a fák nedvének megcsapolása. A gyűjtögetés átszőtte a kiskapusiak életét, mindent megtettek, amivel táplálkozásukat, életvitelüket javíthatták. Ebben a nők szerepe hagyományosan hangsúlyozottabb, az erdei fafelhasználás kivételével, ami a férfiak dolga. Megfigyelhető, hogy a gyűjtögető tevékenység tavasszal a legerőteljesebb. Ekkorra az emberek már szinte teljesen felélik tartalékaikat, és lehetőség szerint a lehető leghamarabb friss, zöld növényeket igyekszenek fogyasztani, erre a Kiskapust körülvevő természetes növénytakaró kiválóan alkalmas. Az erdei gyümölcsök, vadnövények fogyasztásához hozzájárult az is, hogy Kiskapus elzárt helyzeténél fogva messze esik munkaalkalomtól, vásározó helyektől, többnyire elszegényedett, idős, magukra hagyatott emberek lakják. A fiatalok javarésze kenyérkereset híján elvándorolt, az ott maradottak segítségre nemigen számíthatnak. Megállapítható, hogy gazdasági szükségszerűség viszi rá a kiskapusiakat arra, hogy gyűjtögetéssel egészítsék ki élelemforrásaikat. ínségeledelek gyakorta szerepelnek étrendjükben, így a különböző levelek, hajtások, gumók. E jelenségekből társadalmi differenciáltságra is következtethetünk, hiszen a jobb módúak étrendjében jóval kevesebb és ritkábban fogyasztott vadon élő növény szerepel. Az állandó orvosi jelenlét hiánya a faluban felértékeli a gyógyhatású növényekkel kapcsolatos tudásukat, rászorultságukkal magyarázható szinte mindennapos használatuk a lakosság körében. Főként asszonyok gyűjtik, de szedik a határt járó férfiak is. Ha olyan növény kell, amely messzebb, fenn a hegyekben vagy az erdőn található, rábízzák a favágókra vagy a pásztorokra. A gyűjtögető tevékenység és a pásztorkodás kapcsolata kifejezett. Gyógynövényismeretük kiemelkedő. Megfigyelhető, hogy az erdőn élők és a pásztorok saját célra való gyűjtés során már nem elsősorban liszttartalmú növényi eredetű táplálékaikat igyekszenek pótolni: kevesebb gumót, gyökeret gyűjtenek, viszont több gombát, bogyót. Ez kevesebb fáradtsággal is jár, sőt, akár el is adható. A vidék növénytakarója az állatok takarmányozásában is meghatározó jelentőségű. Noha már nem makkoltatnak az erdőben, de ma is zsákba gyűjtik a tölgy, bükk és cser makkot, és karácsonyra ezzel etetik a disznót. Fiatal falevelet takarmánypótlásra használnak, de alomnak is hordják. Az eszközök, tárgyak készítésére, a mindennapi életben építkezésre, tüzelésre felhasznált növények sorában az erdőkből összegyűjtött fák állnak az élen. Régebben jelentőségük még nagyobb volt, amikor a falu közös erdejében mindenkinek a szántóföldje nagysága arányában bizonyos rész járt. Különös fontossága volt, hogy biztosította télire a tüzelőt, de a szerszám- és épületfát is. A mai tisztázatlan tulajdonviszonyok miatt elharapózott a korrupció és a lopás, és ennek maga az erdő látja leginkább kárát. A privatizáció várható rendezésével ez a kérdés vélhetően megoldódik majd, reménykednek a falubeliek. A Kiskapuson végzett gyűjtőmunkám következtetéseinek többsége modellnek tekinthető az ember és a természet kapcsolatának továbbélése szempontjából. A helyi természeti-ökológiai és társadalmi viszonyok eredményeként a gyűjtögető tevékenység — ha kevesebb intenzitással is, de — ma is szervesen beépül az itteni családok életébe. ADATKÖZLŐK Bárdos Ferenc 81 eves, református, Kiskapus Bárdos Ferencné 68 éves, református, Kiskapus Gólya, Gheorgc 72 éves, görögkeleti, Kiskapus Jenéi István 62 éves, református, Nagykapus Jenci Istvánné 58 éves, református, Nagykapus Pctruca, Josip 50 éves, görögkeleti, Kiskapus Petruca, Rávéka 72 éves, görögkeleti, Kiskapus Rostás Vaszil 53 éves, Kiskapus 118