H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
L. Juhász Ilona: „Bizony, boszorkányok még mindig vanak!"
A boszorkányhit továbbélése véleményünk szerint azzal magyarázható, hogy a faluban többen-kevesebben folyamatosan foglalkoztak állattartással, az 1989-es rendszerváltás óta ezek száma megnőtt. Különféle állatbetegségek mindig előfordultak-előfordulnak, s az embernek haragosai is mindig akadnak, ami a boszorkányhit továbbélésének alapot szolgáltat. A furcsa és hirtelen rosszullétekre is jó magyarázat a rontás 45 . Az újabb hiedelemalakok, mint az UFO-val és a földön kívüli lények megjelenésével, valamint a különféle fényjelenségekkel kapcsolatos történetek megjelenését is különféle médiumokban látható és hallható történetek, valamint az ebben a témakörben megjelent irodalom hatásával is magyarázhatjuk. 46 Ugyancsak erre vezethető vissza a lélekvándorlással kapcsolatos történetek egyre gyakoribb előfordulása, valamint a testen kívüli halálélmények is. Ez utóbbi jelenséggel kapcsolatos hiedelemtörténeteket minden esetben olyan adatközlők mondták el, akik érdeklődéssel olvassák az erről a témáról szóló újságcikkeket és könyveket. A fenti adatok arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy a néprajzkutatásban fölösleges az utolsó óráról, s a hiedelemtörténetek és hiedelmek kikopásáról beszélni, hiszen ezek még mindig ugyanúgy gyűjthetők, azzal a különbséggel, hogy ezek időközben változnak, néhány fokozatosan elhalványul, kikopik az emlékezetből. Ezek helyébe azonban újabbak léphetnek (pl. a fentebb említett földön kívüliek, vagy a lélekvándorlással kapcsolatos történetek.) Az információs csatornák kiszélesedése, a globalizáció kapcsán az újabb hiedelemalakok terjedése sokkal gyorsabb, ezáltal a velük kapcsolatos történetek is egyre gyarapodnak. A kutatott településen a hiedelmek továbbélése valamennyi korosztálynál jelen van, a huszonévesek is tudnak történeteket mesélni, s attól sem függ, hogy egy személy mennyire vallásos, illetve, hogy melyik vallási felekezethez tartozik. Jancsó-Sípos Anna a zoboraljai boszorkányhiedelmeket bemutató dolgozatában megjegyzi, hogy „A kutatott területen máig is hisznek a boszorkányok létezésében, ez attól is függ, mennyire elzárt a falu" 47 Ezt a Rudnán gyűjtött anyag teljes mértékben cáfolja, mivel ebben az esetben egyáltalán nem beszélhetünk elzárt településről. 45 Az idén pl. a bodrogközi Nagytárkányban jegyeztem le több adatközlőtől is olyan rontással, valamint visszajáró halottal kapcsolatos történeteket, amelyek néhány hónappal ezelőtt „történtek". 46 Egy középkorú evangélikus adatközlő története szerint egy éjszaka a földön kívüliek őt is elrabolták, ennek bizonyítékaként elmondta, hogy másnap masszírozás közben a lánya fedezett fel a testén néhány furcsa sötét pontot, amelyek az előző napon még nem voltak rajta (Saját gyűjtés 2002.), 47 JANCSÓ—SÍPOS Anna 2004. 497. Egy korán polgárosult bányatelepülésről van szó, amely közvetlenül a járási székhely és egy főútvonal mentén fekszik. Tehát hiedelmek, illetve a hiedelemalakok továbbélése nem függ attól, hogy a település „archaikus", vagy sem. Alfréd Métraux francia etnológus haiti voduval kapcsolatos kutatásait összegző munkájában ugyancsak ezt hangsúlyozta: „Elhamarkodott az a vélekedés, hogy a legeldugottabb völgyekben találkozunk a legtisztább és leggazdagabb hagyományokkal". Tomás Hrustic szlovákiai népi vallásoság-kutató a 20. század kilencvenes éveinek vége felé folytatott saját terepkutatásai alkalmával Kelet-Szlovákia ruszinok által lakott területén lejegyzett számos hiedelemtörténet alapján szintén bebizonyította, hogy más néprajzkutatók állításával ellentétben a halott visszaj árasával és a vámpírizmussal kapcsolatos hiedelmek és a „nelapsoj"-nak nevezett hiedelemalak ma is elevenen élnek a Szlovákiában élő ruszinok hiedelemvilágában. 49 Danijela Djurisic a Szerbia északkeleti részében található Homolja településen végzett kutatásai ugyancsak azt támasztották alá, a vidék lakói körében a vámpírizmus képzete és az ehhez a jelenséghez kapcsolódó hiedelmek még ma is elevenen élnek. 50 Jelen írásommal egyrészt azt kívántam konkrét példák segítségével bizonyítani, hogy nem lehet néhány adat alapján elhamarkodott következtetések levonni, s az a néhány kutató által még ma is sokszor hangoztatott megállapítás sem helytálló, miszerint csupán az „öregek ismerik a hiedelmeket" 51 . A kutatásokat ugyanúgy ki kell terjeszteni a közép- és a fiatalabb korosztályra, esetleg a gyerekekre is 52 . Csak így kaphatunk komplex képet egy település hiedelemvilágáról, amely azonban nem tekinthető statikusnak, folyamatosan változik. Dolgozatomat elsősorban egy témával kapcsolatos recens anyag összegzésének szántam. Célom — a korán polgárosult Rudnán gyűjtött hiedelemtörténetek közlésével — annak bizonyítása volt, hogy a boszorkányhit milyen elevenen él napjainkban is, s a hiedelmek ma is ugyanúgy gyűjthetők, mint korábban. Ahhoz, hogy helytálló tudományos következtetéseket vonhassak le a témával kapcsolatban, mindenképpen szükség van még további kutatásokra, s lehetőleg minél több adatközlő megszólaltatására. 48 MÉTRAUX Alfréd 2003. 72. 49 HRUSTIŐ, Tomás 2005. 276—287 50 DJURISIC, Danijela 2005. 288—299. 51 Virt István közelmúltban megjelent boszorkánysággal kapcsolatos írása is csupán idős adatközlők által elmondott információk alapján született (VIRT István 2004. 482—491). 52 Jó példa erre és P. Bodnár Enikő és Pusko Gábor publikációja, amelyben a gömöri Vály-völgybcn, 11—16 éves gyerekektől gyűjtött hiedelmeket tették közzé. (BODNÁR Enikő, P. — PUSKO Gábor 2002) 108
