H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

L. Juhász Ilona: „Bizony, boszorkányok még mindig vanak!"

A fenti történet elterjedtnek számít a faluban, egy-egy változatát: pl. egy 21 éves református lány és 24 éves ateista fiatalember is ismeri. Egy harmadik tehén megrontásáról szól egy ugyanebben az időszakban „történt" eset. Itt a gazda két asszonyt is gyanúsít a rontással kapcsolatban. Egyikük mindhárom fent közölt történetben szerepel, a másik viszont egy újabb, boszorkánysággal gyanúsított személy. Ez lényegében a negyedik élő boszorkánynak számít a faluban. A történetben — az egyik fenti esethez hasonlóan — a rontás eszköze ismét a szög. „K. A-nak is megrontotok a tehenét. Csak a tehén nem és nem ad tejet! De előte vót nálok Cs-né. Oszt a tehén csak nem ad tejet. Cs-né előte még valamikor letet nálok valamit, de A. oszt viszadobta. Oszt késöb Cs-néval nem foglalkoztak. Oszt akor B. is vit késöb egy görbe szöget, oszt odata A-nak. Oszt A. nem is gondolkozót, elvete tőle, oszt feltété az ablakpárkányra. Oszt csak azután, hogy elment B., azután vagy egy hétre gyöt rá, hogy mi van, mer a tehén elkezdet nem adni tejet, meg csak ugrált, oszt ugrált, oszt nem tuta, hogy mi van. Oszt utána gyötek rá, mingyár viszadobták B-nek a szöget a kertyébe. " A tehenek megrontásával kapcsolatos „konkrét" eset egy másik adatközlő elmondása szerint az 1960-as évek elején történt meg a családjában. Az általa elmondott történetből az is kiderül, milyen gyógymódot alkalmaztak a rontás ellen, valamint mágikus eljárást alkalmazva hogyan sikerült megtudni, ki volt a rontás okozója. Az adatközlő azonban nem nevezte boszorkánynak ezt a személyt: „ Béniinket is megrontotak a tehenei. Én edig nem hitem ebe, meg én valásos is vagyok. De a rontás, az egy borzasztó. Én csak a tehenén látam. Tutuk, hogy ki rontota meg. Tejet hordót tőlünk évek hoszú során egy aszony, oszt azt monta egy regei: ,M..., nem gyüvök már, menyek másüve a faluba tejér'. Ha megyén, hát megyén, gondoltuk, nem baj, meg így is elfogyot a tej, a kolóniások majd lenyúztak minket a tejér, úgy kelet mindenüvé. Ez megvót. Elég az hozá, két nap múlva azt mongya az apósom: ,Ez a tehén beteg valahogy. Nem eszik jól, már a vizet is csak olyan finyásan isza, csak nem csemeredet meg ez a tehén?' Adig igen jól adót tejet. Mondjuk, ki tugya, mi lehet. Agyunk neki szódabikarbónát, mer így szoktunk neki adni, ha baja vót. De a tehén csak szomorú vót, kezdet a szőre viszafele álni. A tej kezdet apadni. Azt mongya anyuska: ez a tehén majdnem egy liter tejel kevesebet adót. Mindig így regei kiöntöte a tejet a három literes kandliba, oszt én vitem mindig a csarnokba a tejet. Kiöntöte nekem a leszűrt tejet a kandliba. Én elviszem a csarnokba. K.... /.... néni vót még a csarnokba a csarnokosné. Én levetem a fedőt, ő elveszi a kandlit, belenéz, mongya: ,M...., ez a tej alut'. ,Alut a tej? Hát hogy lehet?' — mondom. Még szerencse, hogy nem öntöte a töbi közé. Mondom, L... néni, most regei fejte az anyósom a tejet, oszt öntöte be a szemem látára ebe a kandliba. O is mongya, hogy érzem, hogy egész meleg a 22 60 éves evangélikus férfi. Saját gyűjtés 2001. kandli. Hát ez hogy lehet. Hazagyüvök, oszt sírva montam az anyósomnak, hogy mi történt. Megnézi az anyósom az ithoni tejet is, le vót terítve, megnézi, hát az is alut. Szentséges úristen! Gyün be apaka is, nézük a tejet, hát a tej már véres, a tejben bab van, csirák, borsók keletkeznek bene, cérnák... Mongya apaka, meg anyuska is, hogy ez a tehén meg van rontva. Mer anak idején, amikor ő idegyüt, az ő tehenyük is meg vót rontva, oszt Gyöngyös bácsi vót Berzétén, oszt ő ata a füveket, oszt a tehén jóban let. Elég az hozá, hogy a tehén meg van rontva. Mondom, ha hol vóna, én ebe nem hiszek. No, azt mongya apaka, Csepcsikhez kel meni Jólészre, mer ő értet, Csepcsik bácsi a dolgokhoz. Azt mongyák, hogy még él a fia és ő is ért valamit ezekhez. Elég az hozá, hogy muszáj lesz hónap hozá meni. No de csak hónap, mer eltervezte J., hogy ki kel hordani az ólból a ganajat, már az egész hidlás aját, meg a válók alól is pucojuk ki, vigyük ki ide a kertre a ganajat. No apa, maga meg hónap menyen el Csepcsikhez Jólészre. Hozáfogtunk, hortuk a ganajat ki afúrikal a szekere, oszt mi az anyósomal húztuk le a ganajat a székéről. Amikor lehúzuk, egy nagy papírba lezuhan valami elinkbe a székéről, egy papírvatába becsavarva egy szakasztól olyan tehén első láb, mintha csak szakasztot a mi tehenünk let vóna. Egy ilyen tehén első láb. Aba a papírba bab, aha genyek, mocskok, cérnák, tarka rongyok, ott vót a rontás. Ugye, amikor hozták ki a ganajat, a váló alat, a tehén lábánál felgyülemlik a ganaj, oszt hát nem vetek észre, ahogy rakták afúrikba, már csak mink vetük észre. Elég az hozá, mongyuk, it a rontás. No de most mit csinájunk? B. J. bácsi még akor élt, oszt épen it vót a kertbe, oszt híjtuk oszt mutatuk neki, hogy mi van. Hát azt mongya, hogy én ere azt tanácsolom, hogy a háztól vigyétek, mert anyám mindig azt monta, hogy az ilyet el kel vini mindig ki az erdőre, valami mély lyukba elásni, úgyhogy vigyétek valahova, valami mély lyukba elásni valahova. Hát akor szegény anyósom öszeszete, valahol a Csetneki patakba ásta el, jó nagy gödröt ásót, oszt úgy tete bele. No, akor másnap ment az apósom a bácsihoz, oszt mongya neki, hogy mi van. Hát minek viték azt elásni, nemhogy ot rögtön a kertbe meggyútoták vóna, rakták vóna a tűzre, hagy éget vóna, mer ha ahogy a tűzön éget vóna, azt úgy égete vóna őt is othon. Égethetek vóna vagy egy fél napig. Azt magok el nem gondolják, hogy mit szenved olyankor az ilyen, aki ezt csinálta. Hát azt mongya: én adok magoknak füveket, tegyék fel főni, oszt utána szentejék meg az ólat, adok a tehenek is, az a tehén meg fog gyógyulni, de az a tehén már nem lesz soha az, ami vót. Soha töbet nem is vót az. Az már soha anyi tejet nem adót azután, csak afelé tejet ata, mind azelőt. Hiába borjazot, már soha nem adót anyi tejet, mind azelöt. Anak az aszonynak soha sémi roszat nem csináltunk. Mink a mai napig nem tugyuk. Sokszor feltetük egymás közöt a kérdést, hogy mér csinálhata. Ót nem kérdeztük meg, mer akor tiltotok az ilyesmit, szocializmus vót. Amikor ezt a főzetet főztük a fűből, gyüt le ere. Oszt nem tudót lemeni, csak it forgót a kapunk élőt. Mer megmonta a Csepcsik: ,Nem alítom, de lehet, hogy elfog a házok élőt meni. Hát az egy főze, a töbi meg elenőrize, 23 talicska 104