H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
LANGÓ PÉTER: RÉGÉSZETI ÉS OKLEVELES ADATOK A JÁSZSÁG 10-15. SZÁZADI
Kont Miklós nádor végzése utalt az ,J.rukmelléki" jászok, expanziójára, megtiltva az itt lakóknak, hogy használják a Pásztói Domonkos és társai által birtokolt erdőket, réteket és szántóföldeket („terras arabiles, Silvas, prata"). 3 A terület késő középkori időszakára egy rosszul kidolgozott bronz gyűrű is utal. 124 Jászdózsa-Kápolnahalom lelőhelyen, a középkori Hajóhalom településen, a feltárt sírok alapján nem szűnt meg az élet a tatárjárást követően. 125 A folyamatosan lakott falu prosperitását bizonyítják az írott források is. 126 Selmeczi László feltételezése szerint a falut a 14. században már jászok lakták, akik felújították a korábbi román stílusú templomot, új gótikus csarnoktemplommá alakítva azt. 127 Jászdózsa-Kápolnahalom közelében, attól délnyugatra, volt Négy szállás. A szálláshely első tárgyi emlékeit még Prückler (Pórteleki) József és Komáromy József találta meg. 128 A lelőhely módszeres kutatását és a leletek feldolgozását később Selmeczi László végezte el. 129 A kiemelkedő jelentőségű szálláshely templomát, temetőit és a valamikori település egy részét is sikerült feltárnia Selmeczinek. Négyszállástól északra feküdt Dósa település, a mai Jászdózsa elődje. 130 Selmeczi László, hasonlóan Fényszaruhoz, kései alapításúnak tartotta ezt a jász települést is. A véleménye szerint Hajóhalom és Jászdózsa nem létezett egy időben. 131 Jászdózsa ugyanis jóval azt követően tűnik fel az írott forrásokban (1433), hogy Hajóhalom utolsó említése ismert (1345). 132 Elképzelését a régészeti megfigyelésekben is igazolva látta, mivel Jászdózsa „jelenlegi belterületén ugyanis nincs semmiféle középkori előzmény". 1 ^ Selmeczi Fényszaru alapítását is késeinek tartotta hasonló diplomatikai és régészeti érvek alapján. 134 Feltételezését azonban az általa felsorakoztatott érvek nem támasztják alá. A települések régészeti vizsgálata során ugyanis problémát jelent, hogy a középkori község mind a két esetben a mai település belterületén feküdt, hasonlóan más középkori településekhez (a Jászságon belül ilyennek tekinthető többek között: Jászberény, Jászárokszállás, Jászapáti). Az újabb korok építkezései sok helyen elpusztították a korábbi időszakok régészei emlékeit. A fennálló településstruktúrákból adódóan az esetleg megmaradt korábbi településnyomok terepbejárás útján történő feltárása még nem történt meg, így, a középkori emlékanyag hiánya a mai belterületekről nem bizonyítja az adott települések kései alapítását. 122 FODOR Ferenc 1942. 142—143. 123 GYÁRFÁS István III. 502. 124 HILD Viktor 1975. 181. 125 BÓNA István 1972. 126 GYÖRFFY György III. 97; GYÖRFFY György 1983. 1128. 127 SELMECZI László 1992/a. 12. 128 PRÜCKLER József 1937; PRÜCKLER József 1943; KOMÁROMY József 1943; SELMECZI László 1992/a. 9—11. 129 SELMECZI László 1992/a; SELMECZI László 1992/b. 101—230. 130 CD VIII. 3. 5; SELMECZI László 1992/b. 139. 131 SELMECZI László 1992/a. 12. 132 GYÖRFFY György III. 97. 133 SELMECZI László 1992/a. 11. 134 SELMECZI László 2001.138—139. 135 GYÁRFÁS István III. 27, 495^496. Kétséges a diplomatikai érvek fenntarthatósága is. A legkorábbi, Jászságon belül fekvő, jász településnevet tartalmazó oklevelek ugyanis mind későbbiek, mint a Hajóhalomra vonatkozó legkésőbbi említés. 135 Ha a Selmeczi László által régészetileg kutatott Négyszállás okleveles forrásainak keletkezését és a régészeti módszerrel történő datálást vetjük össze, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem vonható le releváns megállapítás a jász falu kezdete és a legkorábbi ismert írott forrásadat keletkezése között. Négyszállás ugyanis, amint azt Selmeczi elemzései jól bizonyították, 136 már a 13. század második felében lakott volt, míg a település legkorábbi okleveles említése 1391ből származott. 137 Jászdózsa esetében tovább terheli Selmeczi felvetését a Jászdózsa-Kápolnahalom lelőhelyet feltáró Bóna István megjegyzése, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a lelőhelyen feltárt templomot aló. századig használták. Bóna erre az időszakra helyezte a feltárt temetkezések utolsó periódusát is. 138 A kutatásai nyomán tehát Hajóhalom nem néptelenedett el a 14. század végére, hanem lakott volt a 16. századig. Selmeczi véleménye a Kápolnahalmon feltárt régészeti emlékekről ezért csak akkor fogadható el, ha azt feltételezzük, hogy Hajóhalom azonos volt a korai Dósával. A két település egymással való megfeleltetését azonban egyik forráscsoport sem támogatja. Dósától délre, 4 kilométerre, a Tárna jobb partján feküdt Borsóhalma. Az első okleveles említésben (1449) jász településként szerepel a helység. 139 A 15. század folyamán is lakott falu 1 ° — Hajóhalomhoz hasonlóan — a 16. században néptelenedett el. 141 A Tárna bal partján, Borsóhalmával szemben volt Jászjákóhalma, amely Jászberénnyel együtt a legkorábban említett jász helységnek számított. 142 A borsóhalmi Barthalos Imre birtoka volt a ma Jászberény határában fekvő Necsőegyháza. 143 Az 1449-es oklevélben praediumként említett helység lakosairól nem tudunk semmit. Elképzelhető, hogy a tatárjárás előtt itt élt népesség helyben maradt, de az sem zárható ki, hogy a jászok telepedtek le a lakatlanná vált faluban, vagy hogy a jász tulajdonos más területről „gyűjtött népeket" {congregatio populorum) a földek művelésére. 144 A késő középkori településre a Juhász Sándor tanyáján talált kulcs és egy 15. századi aranygyűrű utal. 145 Necsőegyházával együtt említette még az oklevél Fügedegyháza és Lantha birtokokat. 146 Ezek a települések, minden bizonnyal Necsőegyháza környékén lehettek, amire Bartahlos Imre 136 SELMECZI László 1992/a. 15; SELMECZI László 1992/b. 103—105. 137 GYÁRFÁS István III. 514. 138 BÓNA István 1972. 71. 139 GYÁRFÁS István III. 622; SZABÓ János Győző 1984. 48; BENEDEK Gyula — ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 20. 140 GYÁRFÁS István III. 684—695; BENEDEK Gyula — ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 20. 141 FODOR Ferenc 1942. 147; BAYERLE Gusztáv 1998. 80. 142 GYÁRFÁS István III. 495—496; BENEDEK Gyula — ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 64—65. 143 GYÁRFÁS István III. 622—623. Necsőegyháza lokalizációjára vonatkozóan: SZABÓ János Győző 1984. 50. 144 MADARAS László 2001. 120. 145 HILD Viktor 1975. 171—172. 146 GYÁRFÁS István III. 622. 85
