H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGI GÁBOR: BESENYSZÖG TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÖRÖK HÓDÍTÁSTÓL A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG

BAGI GÁBOR BESENYSZÖG TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÖRÖK HÓDÍTÁSTÓL A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG A mai Besenyszög területe a feudális magyar állam kialakulását követően Heves megyéhez került, annak Tiszán inneni részéhez. A Zagyva és Tisza által közrezárt területen a X—

XVI. században legkevesebb hat, írott források által is gyakorta említett falu megléte adatolható. Közülük Bezetelek, Dóba és Homor a török hódítás korára már pusztásodott, viszont Szög, Szentiván és Fokorú megmaradt, sőt feltehetően némiképp meg is erősödött az idők folyamán. A kialakuló különbségek ellenére igazából a török kor, és annak pusztításai szelektálták a településállományt. Noha a Mohács előtti évszázadokban számos egyházi és világi birtokos osztozott az itteni településeken, végül mégis két nagybirtokos család, a guti Országhok, illetve a csulai Morék kezében egyesült a mai határterület döntő többsége. A XVI. század elején ugyan az itteni települések kapcsán inkább csak a Morékat említik, feltételezhető azonban, hogy az Országhoknak is maradtak, vagy voltak itt bizonyos illetőségeik.

1 A török hódítás századában Területünk a Mohácsot követő hatalmi harcok után 1529-től jó egy évtizedre a török hűbéresévé lett Szapolyai János hatalmi övezetéhez került. A környéket már ekkor is érték török támadások. A hagyomány szerint 1531-ben Nagykörű is csodával határos módon menekült meg a pusztulástól, 1536-ban pedig a Jánoshida és Alattyán körüli településeket mondták feldúltnak. A helyzet Buda 154l-es elestét követően vált még kedvezőtlenebbé. A tiszai megyék urai a Habsburgok lettek, mire Szulejmán szultán a vazallus magyar királyság gondolatát elvetve a hódoltság kiszélesítéséhez látott. E vidéken a tényleges török fennhatóság kezdeteit 1544-től számolhatjuk, amikor a török bevette Hatvant, és e központ köré szervezett középfokú igazgatási egység (szandzsák) első bégje azonnal behódoltatta a Jászságot, a környező településekkel. A hatvani szandzsák 1550-esnek tartott, valójában pár évvel korábbi összeírása (defteré) már az itteni falvakat is felmérte. A keresztények a szolnoki vár 1550-es felépítésével megkísérelték a török hódítást megállítani, ám az erőd az 1552-es hadjárat során elesett. Szolnok központtal a hódítók új szandzsákot hoztak létre, és ezzel a környék végérvényesen idegen megszállás alá került. A török hódoltság szervezete az idők folyamán nem sokat változott. A besenyszögi határ mindvégig a hatvani szandzsák része maradt, bár 1550 előtt annak hevesi, 1570-ben viszont már a szolnoki körzetéhez (nahije) tartozott. A hatvani szandzsák egészen 1596-ig, Eger várának elestéig a budai török tartomány (elajet, pasalik) része volt, majd utóbb az újonnan létesített egri elajethez került. A XVI. század közepétől a vidék a kettős adóztatású övezet részévé vált. A török és magyar állam egyaránt adóztatta (bár a királyi adószedők csak fél adót szedtek be), egyaránt voltak magyar és török földesurai, sőt az egri püspöki tized fizetésének kötelezettsége is megmaradt. Némi szerencsét talán csak az jelentett, hogy az erdélyi fejedelmek (harmadik félként) — tudtunkkal — az itteni falvakra nem jelentettek be igényt. A települések egyébként is igen gyorsan cserélődő török földesurairól nem sokat tudunk, feltételezhető azonban, hogy az 1570-es évektől nem csak hűbérbirtokos szpáhik, hanem zsold fejében birtokkal ellátott katonák (zsoldtímárosok) is húztak innen jövedelmet. A török hódítás idején a vidék magyar földesurai is váltakoztak. 1529 után a Habsburg-párti Morék javait martonosi Pöstényi Gergely szerezte meg. Utóbb a magát rablólovagként hírhedtté tevő Móré Lászlót végül I. Ferdinánd is törvényen kívül helyezte, és 1543-ban birtokaiban Pöstényit erősítette meg. Pöstényi örököse kiskorú — korán elhalt — András fia lett, akinek gyámja Fráter György volt. Az 1550-es évek végére András halálával a Pöstényieknek magva szakadt, birtokaik a Koronára szálltak. 1559. december 6-án Bécsben I. Ferdinánd csömöri Zay Ferenc naszádos kapitánynak a követjárásokban szerzett érdemei, valamint Liszthy János királyi titkárnak és Wiczmándy János zempléni adminisztrátornak adta (1/2-edét Zaynak, 1/4-1/4-edét a két másiknak) a magtalanul elhalt martonosi Pöstényi András és János birtokait, közte a 1 E tanulmány a Tisicum XIII. számában megjelent cikk folytatása. Lásd BAGI 2003. 121