H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
LANGÓ PÉTER: RÉGÉSZETI ÉS OKLEVELES ADATOK A JÁSZSÁG 10-15. SZÁZADI
özvegye és a Pethe Péter közt folyó peres ügyben kiadott végzés is következtetni enged. 147 A települések pontos helye egyelőre azonban nem határozható meg. 1 8 A Zagyva bal oldalán feküdt Jászberény. Az oklevelekben először 1357-ben szerepelt a település, amikor vajdája Örs nembeli László, a Horgasérmelléke nevű határrészért pereskedett Csupor Domonkossal. 149 Jászberény már ekkor kiemelkedő településnek számított. A Jászságon belül meglévő központi fekvése a 14. században folyamatos prosperitást biztosított a helységnek. A 15. században az ítélkező székek (Sedibus) közé tartozott Négyszállással, Árokszállással és Fényszaruval együtt. 150 A település folyamatos gazdagodását jelzik a megmaradt középkori emlékek is. 151 A 15. század második felében épített ferences templom méretei jól érzékeltetik a település regionális szerepét. 152 Jászberény a késő középkorban központi szereppel rendelkezett, ezért egyre többeket vonzott a környékbeli településekről is. A 15. században folyamatosan kialakuló településszerkezet jól rekonstruálható a koraújkori forrásokból. A jászok és az utóbb érkezett magyarok jórészt elkülönülten laktak, a két csoport különállását jelzik az oszmán defterekben fennmaradt elnevezések a város különböző részeire. A beszédes nevű Magyarváros csak lakosságának eredetében különbözhetett Jászberény Jászváros negyedétől, azonban közigazgatásilag egységet alkotott a két rész. 153 Jászberény és Jászfényszaru között fekvő településeket nem a jászok lakták. 15 A jász falvak a 13. században királyi birtokok voltak és később is azok maradtak, még ezek a települések már korábban eladományozott nemesi és egyházi birtoktestek maradtak. A birtokokra nem költöztek az ott lakó jobbágyoknál kedvezőbb státusszal rendelkező jászok. 155 Pusztamonostor kezdetben egyházi, majd később nemesi birtok volt, 156 és még a 19. században is Heves megyéhez tartozott. 157 A királyi aranyművesek földje, majd Kátai Péter, később Chak fia János, ezt követően pedig Harsundorfi Uldvin birtoka volt 158 a Zagyva bal partján („iuxta fluvium Zagyowa") lévő Kerekudvar (Tyúkod). 160 A birtoknak a középkor későbbi szakaszában még több más tulajdonosa is volt. 161 Pusztamonostor és Kerekudvar a középkor végéig lakott volt, amit a török kori források is alátámasztanak. 162 Nem tartozott a jász falvak közé a középkorban a későbbi Jászfelsőszentgyörgy települése sem. 163 Az itt lévő possessio Zenthgerg, amit egy 133l-es határjárás Kerekudvar szomszédjaként említett, a váci káptalan birtoka volt. 164 A falu a török foglalás után elnéptelenedett, és a 147 GYÁRFÁS István III. 689. 148 BAGI Gábor 2002. 127—128; SZABÓ János Győző 1984. 149 GYÁRFÁS István III. 495—496. 150 GYÁRFÁS István III. 665; Kring Miklós 1932. 41. Soós Adorján egy GYÁRFÁS István munkájában nem szereplő okleveles adatra hivatkozva megjegyezte, hogy a települcsen „már 1442-ben törvényszéket tartottak". Vö.: Soós Adorján 1944.128. Soós adata valószínűleg a mára megsemmisült „Illésy—hagyatékból" származott. Vö.: Soós Adorján 1944. 150. 151 KUBINYI András 2000. 70. 152 GYÁRFÁS István III. 534; KOMÁROMY József 1943/c. 162—163; SZÁNTÓ Konrád 1974; BELÉNYESY Károly — SZEBENI Andrea 2000. 147. 16. századi defterek ezért nem is említik. 165 A jászok ekkor foglalták el az elhagyott települést. A betelepülők azonban még 1558 előtt odaköltöztek, amint erre az a latin nyelvű okirat utal, amely a jász települések közt említi „Felseozetggyeorg"-öt is. 166 A község később is gyakorta feltűnt a latin és magyar nyelvű forrásokban, a jász települések között. 167 Jászberénytől délre már az Árpád-kortól földesúri birtok volt Tótkér és Jánoshida, 168 valamint a már említett Alattyán. 169 A sági prépostság birtoka volt a Zagyva és a Tárna torkolatának jobb partján fekvő Haczok 170 és Iva. 171 Itt feküdt a Farkas, majd Mikó birtokaként említett Kér is, 172 melyet Fodor tévesen kötött Hatvanhoz. 173 A Mizsei nemzetség a nevét is az Alattyán és Jászberény között fekvő Mizse faluról kapta. 174 A község később aztán más családok birtoka lett, 175 hasonlóan a Mizse és Alattyán közt lévő Sárihoz. 176 A török hódoltság időszakára Sári már Mizse pusztájaként szerepelt a forrásokban. A Zagyva és a Tárna torkolatának a közelében, a Jászberénytől délre fekvő Mihálytelek a 15. század közepén Barthalosy Imre jász nemes birtoka volt. 178 A falu, valamint a közelében lévő Fenékpuszta később is lakott község maradt. 179 Hild Viktor, majd Komáromy József kutatásai nyomán pontosan lokalizálható a középkori Jászboldogháza. 180 A település legkorábbi említése 1458-ból származik, amikor Zubor képviselte a királyi udvarhoz forduló jász küldöttségben a falut. 181 A falu a 16. században is létezett, és csak a 15 éves háború időszakában néptelenedett el, 182 amint arról a Csalog József által megmentett éremlelet is tanúskodott. 183 A falu, a tatárjárás során elpusztult Árpád-kori település helyén volt. Az ide települt jászok a korábbi román templomot is átépítették gótikus stílusba. 184 Mihálytelektől keletre az utolsó jász szállásnak Apáti számított. 185 A Nyenye-Apáti néven is említett 186 településen („descensus") már 1391-ben egy kőből emelt templom állt, melynek névadója Szűz Mária volt („ecclesiae beatae Mariae virginis lapideae de eadem Apathy"). Ma a Jászsághoz tartozik Jászszentandrás és Jászivány is. A két helység azonban csak az újkorban vált jász településsé. 188 Jászszentandrás a középkorban az egri káptalanhoz tartozott, és a 14. század végére lakatlanná vált. 189 Valószínűleg az Árpád-kori lakosok emlékét őrzi az a nyílhegy, amit az új templom alapjának megásásakor találtak a helybeliek a 20. század elején. 190 A Káptalanpüspöki név alatt is említett faluba a 15. században a jászok többször megpróbáltak betelepedni, minden esetben sikertelenül. 192 153 FEKETE Lajos 1968. 73—76; BOTKA János 1988. 186—187, 212—213; BAYERLE Gusztáv 1998. 78—79. A Jászberény kapcsán megfigyelhető etnikai szegregáció koraújkori gyakorlatának mikroszintü elemzésére módszertani jelleggel: KEMÉNYFI Róbert 2004. 243—244. 154 GYÖRFFY György III. 62—63; GYÖRFFY György IV. 501. 155 LANGÓ Péter 2001/a. LANGÓ Péter 2001/c. 156 CSÁNKY Dezső I. 68; FODOR Ferenc 1942. 146; GYÖRFFY György III. 62, 121. 157 HILD Viktor 1975. 192; KURUNCZI Sándor — LANGÓ Péter 2000. 219; LANGÓ Péter 2000/a. 168. 158 Ali. 115. 159 AH. 529. 160 GYÖRFFY György III. 107. 86
