H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

LANGÓ PÉTER: RÉGÉSZETI ÉS OKLEVELES ADATOK A JÁSZSÁG 10-15. SZÁZADI

mentén fekvő lelőhelyen Madaras László Árpád-kori tele­pülés maradványaira is bukkant. 3 Jászfényszarutól délkeletre a következő ismert Árpád­kori település Jászágó külterületén, az Ágó-patak jobb partjáról ismert. 64 A lelőhelytől nyugatra, a 10. századi sír közelében talált, 11. századra keltezett edény arra utal, hogy viszonylag korán létrejött az állandó szálláshely ezen a területen. 65 A falu még a 13. század első felében is lakott volt, amint azt a Fodor István által közölt építőáldozat is jelzi. 66 A település minden bizonnyal a tatárjárás során pusztult el, és azt követően már nem épült újjá. 67 A kor­szakban volt egy lakott hely a már említett jászberény­négyszállási temető közelében is. 8 E településtől délre, pár kilométer távolságra volt egy másik falu — a közép­kori Félegyháza — a mai Jászjákóhalma-Nevada tanyán. 69 Ezen a lelőhelyen az Árpád-kori égetőkemencén kívül hulladékgödrök voltak, 70 és egy — már a 19. században megbolygatott — templom utalt a hajdani lakosokra. 71 Jászjákóhalma külterületén, a mai községtől nyugatra, a Holt-Tarna partján, a Négyszállási-tó melletti magaspar­ton Selmeczi László egy másik Árpád-kori település em­lékeit találta meg. 72 A mai Jásztelek határában, a Hosszú­dülőben földbe mélyített házak és hulladékgödrök jelezték az itt létesített Árpád-kori települést. 73 Ebben az időszakban már létezett Alattyán, amelyről egy írásos végzés tudósít (1219). 74 A Heves megyéhez tar­tozó község később sem vált jász településsé, hanem a „Kun" melléknevű Aba nembeli Alattyáni László birtoka volt. 75 Szintén korai alapítású volt az Alattyántól délnyu­gatra fekvő Jánoshida, melynek prépostságát először 1235-ben említi egy oklevél. 76 Alattyántól délebbre, a már említett Jászalsószentgyörgy-Telek dűlőben Árpád-kori vízelvezető árkok és hulladékgödrök jelezték a későbbi Telekszállás előzményeit. 7 További információval szolgálnak erről az időszakról az Árpád-kori kincsleletek és szórványleletek. A Jász­ságban talált négy — e korszakhoz tartozó — kincsleletből 62 MADARAS László 2001. 121. A lelőhelyről származó adattári feljegyzések megismeréséért CSÁNYI Mariettának tartozom köszönettel. Vö.: DJM Rég Ad. 1963/2002. 63 MADARAS László 1985. 64.; MADARAS László 1987. 52.; MADARAS László 1994. 13. 64 FODOR István 1984. 161—162.; FODOR István 1986; SELMECZI László 1994. 61—63. 65 FODOR István 1986. 141. 66 FODOR István 1986. 67 SELMECZI László 1994/a. 66. 68 MADARAS László 2001. 120. 69 A lelőhely—amint arra Törőcsik István felhívta a figyelmemet— azonosítható a Félegyháza nevü településsel. A Ncvada tanya (a 19—20. század fordulóján Csöke tanya) lelőhely tulajdonképpen a Félegyházipart része, amit a Jászdózsára vezető út vágott ketté. Vö.: HILD Viktor 1975. 84. 70 KERTÉSZ Róbert 1997.; MADARAS László 2001. 121. 71 Az itt elhelyezkedő középkori település templomát már a 19. században is kutatta BARTALOS Gyula. HILD Viktor 1975. 84—85. 72 n. n.: Árpád-kori templomot találtak. Új Néplap 7 (1996) No. 205. szeptember 3. 12. A cikkre Törőcsik István hívta fel a figyelme­met. 73 POLGÁR Zoltán 2003. 74 VarReg, 224. kettőt Jászberény külterületén találtak. A legkorábban előkerült leletegyüttest — amelyre Kovács László hívta fel a figyelmemet — 1856-ban közölte Johann Seidl. 78 Az előkerült több mint 40 érme Szent István és I. András (1046—1060) uralkodása alatt készült. A Seidl által említett I. András dénárok alapján a kincsleletet a 11. szá­zad második felében rejthették el hajdani tulajdonosai. 79 Nem sokkal később kerülhetett földbe a Jászberény­Borsóhalmán meglelt kincs. 80 A I. Béla király hercegi (dux) (1048—1060) és uralkodói (1060—1063) időszaká­ból származó, 1958-ban 81 előkerült 668 darab érmét egy­kori tulajdonosa egy fenékbélyeges cserépedényben rej­tette el. 82 Az 1856-ban talált lelettel egyszerre áshatták el a Jászapátin talált éremkincset is, amire a megmaradt lelet­együttes I. András érmei utalhatnak. 83 A mongol támadás­sal kapcsolatba hozott kincsek 84 közé tartozhatott a Jászapáti és Jászdózsa között talált leletegyüttes, amely 3400 friesachi dénárt tartalmazott. 85 A szórványleletek közül valószínűleg erre az időszakra keltezhető a Jászárokszállás-Kopaszhalom környékén ta­lált lándzsahegy és a Jászfényszaru határában lelt kard­töredék. 86 4. Jászok a Jászság területén a középkorban A 13. századtól folyamatosan növekedő oklevélkiadás jelentős írott forrásanyagot biztosít a korszak kutatása számára. 87 Erre az időszakra vonatkozólag ez a forráscso­port a meghatározó, melynek használatát a régészet sem nélkülözheti. 88 A jász népcsoport szempontjából számos alapvető történeti kérdés ennek az emlékanyagnak a korszerű elemzésével dönthető el. A filológiai kutatások mellett azonban fontos ismeretanyagot jelentenek a régészeti leletekből leszűrhető következtetések. 75 GYÖRFFY György III. 62.; BAGI Gábor 2002. 125. 76 Csánky Dezső I. 29.; GYÖRFFY György III. 104—105. 77 POLGÁR Zoltán 1997. 78 SEIDL, Johann 1856. 316. 79 KOVÁCS László 1997. 290. 80 KAPOSVÁRI Gyula 1959, Szabó János Győző 1984. 48; KOVÁCS László 1997. 290. 81 SALTZER Ernő 1996. 58; KOVÁCS László 1997. 104—112. 82 PARÁDI Nándor 1963. 206—207. 83 POLGÁR Zoltán 1995. 149. Jászapáti—Akasztóhalomról Gyár­fás István III. András (1290—1301) ezüstdénárait említette. Vö.: Gyárfás István 1870. 148. Annak eldöntése, hogy Gyárfás meghatározásai tévesek, és ebben az esetben is I. András ural­kodása idején vert pénzek kerültek elő, a leletek azonosításának hiányában nem lehetséges. Gyárfás használhatott olyan érem­határozókat is — tanulmánya írásakor már léteztek ilyen munkák: SCHÖNVISNER, Stephanus 1801; RUPP Jakab 1841. —, ame­lyek alapján jól elválaszthatók voltak I. András és kései utóda III. András érméi, így nem vethető cl a helyes meghatározás lehető­sége sem. 84 TÖRŐCSIK István 2002. 32—33. 85 POLGÁR Zoltán 1995. 151. 86 HILD Viktor 1975. 188—189. 87 BEREND Nóra 2001. 3—4; MÁLYUSZ Elemér 2003. 384—396. 88 SELMECZI László 1992/a. 11—13. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom